irodalom / könyv
2011. 12. 20.
A Tükör és füst egy bizonyos Neil Gaiman nevű próteuszi porondmester műfaji hibrideket felvonultató egyszemélyes illúziócirkusza. A kritikus elégedett a látottakkal, de azt találgatja, vajon miért érzi mégis úgy, hogy túl hosszúra sikeredett a show.
2011. 11. 26.
A mesék egyik (nagyobb) részében a magyarok undok, kapzsi, önző nép, ha valami szerencse éri őket, azzal soha nem érik be, mindig többet szeretnének, és így elvesztik a már meglévőt is. A jóságos Elvira néni varázspálcájával megállítja nekik a villanyórát, erre ők azt kérik, ne is legyen villanyóra. Hálátlanságuk jutalma egy rettenetesen magas villanyszámla, ahogy a szerencsemalacot is inkább levágják és megeszik ahelyett, hogy türelmesen várnának, hogy rájuk mosolyogjon.
2011. 11. 26.
Kertész Imre Mentés másként című könyve súlyos, nehéz olvasmány. Mint egy zsák, összetört kő, amit egy véletlenszerű pusztaságban egy vándorló törzs elhagyott táborhelyén talál az ember, majd egy darabig cipeli magával, nem tudja mire lesz jó, jó lesz-e valamire.
2011. 11. 15.
Böszörményi Zoltán szembefordulva az úgynevezett "szövegirodalommal" ember és világ találkozásának megszenvedett egzisztenciális tapasztalatát kívánja felmutatni Regál című regényében. A "regál" szó eredetileg polcrendszert jelent.
2011. 11. 10.
„…e novellák az éjszaka mélyére visznek le minket, az emberi aljasság anatómiáját írják le, ontológiai problémákat boncolgatnak, azt sugallják, egyetlen lehetőségünk van csak: »innen el«. Erejük ennek a rettegéssel teli két szónak félelemnélküli kimondásában rejlik” – szól Szirmai Péter második kötetének fülszövege.
2011. 11. 06.
Ughy Szabinától eddig főleg kritikákat olvastam, így kíváncsian kezdtem lapozni első verseskötetét. A Külső protézis terjedelmét tekintve éppen hogy csak könyv, ám tartalma meghaladja az „elsőkötetek” színvonalát. Vörös István ajánlása a borítón nagyon jól összefoglalja a fiatal lány költészetének jellemzőit: a keresést, az éles képeket, az egyszerre hagyományos és modern szemléletmódot.
2011. 10. 26.
Mások élete fennkölt vagy tragikus, az övé egyszerűen csak bizarr, vallja magáról a főszereplő-elbeszélő Miklya Anna A hivatásos című regényében, s ennek megfelelően csupa bizarr és értelmetlen eseményt válogat össze önarcképe megrajzolásához.
2011. 10. 25.
„Isten magára maradva búslakodott. Azt álmodta, hogy ő kergette ki az embert a Paradicsomból – annyira fájt neki a gondolat, hogy elhagyták. »Gyere vissza hozzám. Rettenetes a világ, könnyen megölhet. Nézd a földrengéseket, vulkánkitöréseket, tűzvészeket és árvizeket« - mennydörögte az esőfelhőkből. »Hagyj békén, boldogulok magam is« - válaszolta az ember, azzal elment.”
2011. 10. 15.
A zsebtolvaj alcíme szerint „a színlelés regénye”, tartalma alapján azonban kaphatna más alcímeket is, lehetne például a lázadás regénye. Egyes szám első személyű elbeszélőjét ugyanis nem az anyagi szükség tette zsebtolvajjá, hanem – ahogy maga is elismeri – leginkább jól fejlett apakomplexusa.
2011. 10. 08.
Jean Cohen Alakzatelmélet című tanulmányában azt állítja, hogy amit a nyelvben a jelölt jelentéstanilag magában hordoz, vagy előfeltételez, az nem ugyanaz. Szabó Marcell versei olvasása közben mindent, amit előfeltételeznénk, át kell billentenünk egy másik regiszterbe, és még akkor sem biztos, hogy értjük a vers nyelvét: „Idegen nyelven hűl le a levegő” (Sarah és Yukel, 63) Biztosak lehetünk-e abban, hogy amit előfeltételezünk, létezik a valóságban is? Vagy csak itt, egy pillanatra, a nyelvben? Az alakzatok kioltják egymást. A kötet címe, A szorítás alakja, a versek olvasása közben válik igazán kérdésessé, olyan kérdéssé, amire végül nem akarunk válaszolni.
