irodalom / könyv
2012. 03. 25.
Charles Bukowski útirajza tökéletes módszer arra, hogy ne ismerjük meg Európát. Bukowski könyve az új város, az új táj megismerésének érzésétől untig ájuldozó, hagyományos útikönyvek tüntetőleges, lázadó ellenpéldája. Párizs látványosságainál és a Szajna szép folyásánál fontosabb a megfelelően behűtött sör és a mindenhol megfelelően tárolt vörös- és fehérbor mennyisége.
2012. 03. 23.
"Drogosnak lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az" - kezdi ajánlóját Kiss Tibi a könyv hátoldalán. Egy higgadtságra, józan belátásra, tárgyilagosságra törekvő szöveget jellemez így, amely olvasóját is hasonló, szélsőséges reakcióktól mentes befogadásra készteti.
2012. 03. 12.
Szöllősi Mátyás negyvenöt töredéke ideális olvasmány lehetne azoknak, akik előítéletekkel viseltetnek a kortárs költészet iránt. Itt ugyanis minden ilyen prekoncepció megdől. A versben minden az, ami, még a kötetcím is. A szövegek állapotokat írnak le, kertelés nélkül, sebezhető őszinteséggel. Érzelmes, karakteres és keresztrímeket használ.
2012. 02. 28.
Ulickajáról – az Odaadó hívetek, Surik című könyve kapcsán – azt írtam pár éve, hogy ugyanattól lehet jó olvasni, ami miatt máskor (hangulatfüggő) feláll tőle a hátamon a szőr: miközben a könyveit böngészem, az az érzésem támad, mintha anyámat és a barátnőit hallgatnám ki, rosszabb esetben a szomszéd néniket a gangon. Történetei középpontjában ugyanis jellemzően női sorsok, szerepek és szerepkonfliktusok állnak, bár a fent említett alkotás főhőse férfi; igaz, elnézést a kifejezésért, de eléggé töketlen férfi.
2012. 02. 26.
Mennyire lehet magára hagyni az olvasót a szövegrengetegben? Mi az a minimum, ami még szükséges, hogy valamihez kötődni tudjon az elbeszélésben, hogy fennmaradjon az érdeklődése? Bartók Imre könyve ezekkel a kérdésekkel (is) szembesít minket. Megnyugtató választ azonban hiába várunk.
2012. 02. 10.
Van-e múltja annak az Európa méretű, dél-amerikai országnak, amely látszólag a karnevál örökkévalóságba nyújtott jelenidejében szambázza magát keresztül a történelem maelströmjén? Boris Fausto könyve ezekre a kérdésekre is megadja a választ, miközben érzékenyen követi végig Brazília sorsát és történelmét.
2012. 02. 06.
Kezdetnek rögtön az általános közhelyekkel övezett krimi műfajával határozza meg magát Vörös István regénye, a Keresztelés özönvízzel, ami aztán mégsem teljesen fedi a valóságot, mert (ha már sokan megkülönböztetik a két műfajt) szépirodalom és nem ponyva, amit olvasunk. A címbeli ígérettel ellentétben pedig mégis befejezi önmagát, már amennyire az tőle telik...
2012. 02. 01.
Homokhegy panelházai az egyforma kockákra vágott, egyforma formákba szabott életek szimbólumai. Bár kislány korában földesurakról, később jómódú nyugatnémetekről ábrándozik, vagy éppen a gyűlölve rajongott Leoncióról fantáziál, Jadzia Chmura végül is éppen ebben az egyformaságban érzi, érezné jól magát.
2012. 01. 28.
Deres Kornélia kötete archetipikus félelmeket háziasít, koherens és sűrű nyelven, szorosan egymásba kapaszkodó szövegekké párolva a parákat.
Van benne rendszer, van benne rendszer, de őrült beszéd.
2012. 01. 22.
Már a provokatívnak szánt cím, és az alcím (Az államalapítástól a 2010-es választásokig) hangzatossága, nagyvonalúsága feltűnővé teszi Csaplár Vilmos új könyvét, A magyarokat.
