irodalom / könyv
2012. 06. 22.
Fosse elbeszélésének fő erőssége, hogy rövid időszakot mutat be teljesnek látszó részletességgel: Lars utolsó "még normális" napját kapjuk kézhez, a kulminálás óráit, amikor pszichózisa végképp kilöki a közösségből, mikor már senki nem tud nem tudomást venni a festő őrületéről.
2012. 06. 17.
Elfújta a nő, nem rossz, gondoltam, megveszem mindet, az egész sorozatot megveszem, mert az első tetszett. A címe. Ebben a sorrendben fogtam hozzá, először megvolt a nő. Jól szórakoztam, volt benne kicsike szerelem, pont annyi, hogy ne legyen terhes.
2012. 06. 11.
Hangsúlyeltolódás észlelhető Márton László "szövegelésében": a megelőző két elbeszéléskötet sokszor túlírtnak ható, egy nyelvi poént (túl)pörgető, a hétköznapi "semmi kis történetek" banális közhelyeire túlságosan is ráhagyatkozó írásai után most két középhosszú elbeszélést olvashatunk egy rövidebbel egy kötetbe fűzve. A kötetkompozíció pedig a nagyobb műfaji egység irányába változik: még a Történetek egy regényből alcímet is megkockáztatja a kötet.
2012. 06. 08.
Vannak versek, amelyek régebbi kötetekből, vannak, amelyek a prózából köszönnek vissza. Jó, hogy visszaköszönnek. Még így sem lesz "gyűjteményes kötet-hangulatunk", a szövegeknek íve, kovalens kötése van. De legalábbis csomóra vannak kötve, nem masnira. Szőnyegmintává állnak össze a rövidebb sorokból álló újabb, és a zömökebb szerkezetű régi versek, ahogy egymást váltogatják.
2012. 06. 02.
Hogy az interjúhelyzetből kibomló dialógusnak álcázott önfeltáró – és ugyanazon mozdulattal egyszerre önelfedő – monológok elsősorban a saját írói létmód artikulálására, esztétizálására és adott esetben mitizálására törekszenek, ránézésre egyértelmű. A sokat emlegetett elhallgatás, noha végig kerülgeti a beszélő, és elementárisan vágyik is rá, mégis: lehetetlen. A közlésvágy, bonyolult viszonyban a "közös csendből" táplálkozó szólamokkal – most egy interjúkötet formájában is – utat tör magának: Krasznahorkai László a címmel ellentétben kérdez és válaszol.
2012. 05. 19.
A Tengerlakó a testen és a néven keresztül kérdez rá az identitás mibenlétére: ha egy test magába foglal egy másikat, az megnyitja, átrendezi-e az én megtapasztalásának határait?
2012. 04. 28.
A Camino valójában egy szubkultúra. Ahogyan szerintem Bukowski világa sem otthonos annak, aki nem töltött már legalább 2 egymást követő éjszakát alkoholmámorban, úgy a spanyol útról szóló könyv sem feltétlenül érthető annak, aki nem vett rajta részt. Mindenesetre Sándor Anikó próbálkozása dicséretes.
2012. 04. 27.
A magyar olvasóközönség nincs kiművelve Angela Carterből. A kínkamra és más történetek átöltöztetett tündérmeséinek '92-es hazai megjelenése ugyan hálás közönségre talált itthon, mégsem lett belőle Carter-mánia, habár az írónő a szigetországban abszolút etalonnak számít.
2012. 04. 21.
Néhány hete jelent meg Vajda Miklós újabb könyve a Magvető Kiadónál, Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon címmel, melyben – a korábbi anya-könyv után – most művészportrékkal találkozhat az Olvasó.
2012. 04. 08.
Így summázható a szerkesztő, Diego Trellez Paz provokatív címválasztása. A jövő nem a miénk című nemzedéki antológiában szereplő elbeszélések hősei pedig bukásukkal, könnyeikkel, vérükkel, életükkel bizonyítják kemény kijelentését. Hűvös hang, dekadencia, ketrecbe zárt nihilizmus, vad vágyak, erőszak. Ilyenek a legfrissebb kisprózák Latin-Amerikából.
