bezár
 

irodalom / könyv

Magánmitológia és valóság akciósan
Érett, alaposan megmunkált, következetes és lendületes novelláskötet Bencsik Orsolya Akció van! című könyve. Jellemzői többek között a határozott és fesztelen női hang, a családregény hagyományának kiforgatása, kispróza-formába való belepróbálása, és a vajdasági irodalom tradíciójával fenntartott közvetlen kapcsolata: ezek így együtt izgalmas, de nehéz olvasmánnyá teszik.
Tét(te)lenül nézzük?
Napjainkban sokszor hangzik el a kérdés, hogy milyenek is a magyarok, mire képesek egyre szélsőségesebb helyzetekben, és mi az, amit el tudnak érni azzal, amilyenek ilyenkor lenni képesek. Hogy a gondolatszövevényből kikerüljek, rámutatnék például arra, milyen az a magyar ember, aki ezt a recenziót írja: kekec.
Jegyzetek arról, hogyan pukkant ki a lufi a budai polgár feje felett
"Nagyapám – éppen azért, mert valójában nincs miért könyvet írni róla – tökéletes archetípusa a századforduló szorgalmas polgárainak." Mégis mire föl ez a könyv? Gärtner-Kertész Tibor ugyan számos válasszal kecsegtet, de a válaszok csak akkor sejthetők, ha a kiegyezés körüli időktől egészen az 1925-ig történő események egymásba fűzését nem történelmi regénynek, de nem is családregénynek, hanem inkább egy meglebegtetett korrajznak tartjuk.
Etűdök talált és saját tárgyakra
Ami izgalmas és nagyszerű benne, ugyanaz okozza a problémát is Gerőcs Péter könyvében. Egy fiatal szerző, érett, komoly műgonddal összerakott, fontos második kötete, de (ön)veszélyes zsákutca is egyben.
Egyenes gerinc
Besúgástól függetlenül Györe Balázs olyan magas elvárásokat támaszt a barátsággal szemben, amelyek alapján nyugodtan kijelenthetem: nekem jelenleg egyetlen barátom sincs.
Egy hét alatt a világ fog sarkából kidőlni
Darius Kopp, Terézia Mora regényének főszereplője az ezredforduló (anti)hőse, keletnémet szocializáció után egy számítástechnikai világcég egyetlen, a kontinensen élő és működő alkalmazottja — dacosan hedonista, megszállottan technofil, már-már szentimentálisan, de gyakran hanyag és egoista módon szerelmes is. Majdhogynem magunkra ismerünk benne.
Öregasszony nem vén asszony
Dubravka Ugresicnek van humora, nem is kevés. És nemcsak szórakoztatja az olvasót, hanem szórakozik is vele – már a Stefica Cvek az élet sűrűjében olvasásakor is úgy éreztem, az a könyv egy textuális blöff, játék a narratívákkal és a narráció metódusaival, a tündérmese kiforgatása, a Banyatanyával kapcsolatban meg azt szűrtem le: feleslegesen értelmezem a szöveget, ha az megteszi helyettem.
Budapest, zárt osztály
Mély figyelem, nyers, elemi kötődés saját világa iránt. Ebbe a sorba illeszthető a Másik halál főhősének Budapest-képe is, ami nem tiszteleg a város előtt, nem megírja azt, hanem – az ismerősség erotikáján túl – arra használja a tereit, hogy képes legyen élni benne. Ez nem az első randik egyike. Ezek egy örökké nehézkes házasság mindennapjai.
Fikciós olvasat
A hosszú időn át méltatlanul lappangó Rubin-életmű kezd a helyére kerülni. Újrafölfedezésének fontos állomása, hogy idén végre megjelent torzóként ránk maradt regénye, az Aprószentek, melyen a hatvanas évek végétől halála napjáig reménytelen szorgalommal dolgozott.
Stephen King és Paulo Coelho véletlen találkozása a boncasztalon
A sötétre hangolt borító a vérpiros betűkkel és az Erdélyi rémtörténetek alcímmel arra figyelmezteti az olvasót, hogy itt bizony sok jóra nem számíthat, már ami a novellák végkifejletét illeti. Szabó Róbert Csaba negyedik kötete azonban inkább borzongat, mint rémít, de ezt nagyon olvasmányosan teszi. Lehet, hogy ez a műfaj, a feleleveníteni szándékozott gótikus rémtörténet keményebb vonalát kedvelőknek csalódás, a rémülgetni mérsékelten szerető recenzensnek nem az, sőt.
30   31   32   33   34   35   36   37   38 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés