bezár
 

irodalom / könyv

Ez nem is olyan vicces
Régóta megszokott dolog, hogy egykori sportolók önéletrajzi könyveket jelentetnek meg, ahogyan a magyar irodalom történetét akár csak felszínesen ismerő érdeklődő is tudhatja jól, mennyire gyakori téma íróinknál a sport, ezen belül is a labdarúgás. Mit kezdhetünk azonban egy olyan könyvvel, amit egy egykori sportoló és egyben egy többkötetes író írt saját tenisz-karrierjéről?
Minden esőcsepp/után/más-más csönd
A hazai haikuolvasók bizonyára nagy örömmel fogadták a Más-más csönd című, Napkút Kiadónál tavaly megjelent bolgár haikuantológiát, amelybe 55 szerző 159 haikuját válogatták össze a szerkesztők.
Birodalmi idők nyomasztó meséi
Sötét, komor tónusok. Nyomasztó légkör (poszt)apokaliptikus állapotok. Váradi Nagy Pár első, Urbia című kötetében elsősorban atmoszférateremtető képességéről tesz tanúbizonyságot. Ez kovácsolja szoros egységgé a kötet húsz hosszabb-rövidebb darabját, és ez az, ami valószínűleg az olvasóra is a legnagyobb hatással van.
Váltott lovakkal az űrben
Sirokai Mátyás második kötetében, A beat tanúinak könyvében – legalábbis első pillantásra – egy a magyar költészetben merőben szokatlan koncepcióval állt elő. A beat tanúinak könyve összeereszti az Osho-féle meditációs gyakorlatokat, Márai Sándor Füveskönyvét, a 2001: Űrodüsszeiát, és ha ez nem volna elég: a Bibliát. A háttérben pedig még Juhász Ferenc is mintha ott ólálkodna. A civilizált humanoid verstripje? Kozmikus blöff? Módosult tudatállapotú paradigma-váltás? Mi is Sirokai könyve?
Shakespeare és a zombik
Shakespeare forogna és kikelne a sírjából, ha megtudná, hogy Rómeójából zombit, Júliájából pedig Alkonyat-generációs tinilányt faragtak. Ám az Eleven testek szerencsére nem a Büszkeség és balítélet meg a zombik által fémjelzett posztmodern marhaságok sorát, hanem a zombirománc szubzsánerét életre keltő alapművek számát gyarapítja.
Egyre több a párna...
Szépeszmény és brutalitás, avagy a gonzo-líra keservei Pál Dániel Levente frissen megjelent Hogy éltünk, nem hiába című harmadik kötetében.
A habzsoló olvasó
De hiszen mindent elmondott, ami saját nyelvén elmondható, gondolta a habzsoló olvasó már két-három könyvvel ezelőtt is, mit akarhat még mondani azokkal a végtelenbe nyúló mondataival, mit felejthetett ki a tavalyi interjúkötetéből, hogy ismét közel háromszáz oldalt tölt meg azokkal a mondatokkal, melyek nem csak a végtelenbe nyúlnak, de arról is próbálnak mondani valamit.
Nem kedves napló
Ugyan ez egy recenzió, mégis személyes élményként, egyfajta olvasónapló formájában tudom leginkább megírni különös, hetekig tartó találkozásaimat Viktóriával és népes ismeretségi körével. Olvasónaplóm Czapáry Veronika Anya kacag című regényéről íródott.
Az Édentől nyugatra
Vajon mi késztet egy írói válságban lévő, meglehetősen gasztromán novellistát arra, hogy westernregényt írjon? Népszerűtlen, elfeledett műfaj, már a puszta gondolata is abszurd. Nyilván eleve kudarcra ítélt.
A szubjektum kizárólagossága
A Látáscsapda szövegei bőséggel tanúsítják, hogy El Kazovszkij nemcsak gyökeresen kötődött a nyelvi kommunikációhoz, de mondanivalója is akadt. Az elénk táruló világkép olyannyira zárt és koherens, hogy tulajdonosa magasfokú intelligenciája és önreflexiós képessége ellenére sem tudott belőle kilépni. Tökéletes metaforáját adja ennek a jelenségnek a Váradi Júlia által készített interjúban (Csillapíthatatlan kíváncsiság), amikor énje magját érinthetetlen acélgolyóként jellemzi.
28   29   30   31   32   33   34   35   36 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés