irodalom / könyv
2014. 08. 22.
A novellák meghatározó tulajdonsága, hogy szereplői egyedül a múltjukkal, esetenként jelenükkel vannak tisztában, jövőjükkel, céljukkal pedig kevésbé. Kritika Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című kötetéről.
2014. 08. 11.
Az All machine a működési elvek gyűjteménye, a legtágabb értelembe véve. Legyártja a világot. Leírja a gyártási folyamatokat. Azt, ahogy a gépek dolgoznak, húznak és vágnak, majd formába öntenek. Mindegy, élő vagy élettelen a nyersanyag. A gépek nem számon kérhetőek, nem vádolhatóak, a saját működési elvük szerint dolgoznak, előre programozott mozdulatsorokkal.
2014. 08. 05.
Olyan, mint a chardonnay: kissé száraz, de rá lehet érezni az ízére. Az érdekes tények közé fiktív elemek keverednek, amit én sajnálok, mert nekem pont azok a részek tetszettek, ahol az író szakszerű, pontos korrajzot ad az 1900-as évek elejének Pécséről.
2014. 07. 07.
Az önéleti írásként tekinthető Nem baj, majd megértem című regény vagy szöveggé szerveződött emlékgyűjtemény (hiszen ebben maga a szerző is elbizonytalanodik már az írás legelején) nem kínál többféle értelmezési lehetőséget, nem várakoztatja meg az olvasót a mű végéig, s így maga a lezárás sem hat a felismerés erejével.
2014. 07. 04.
Ayhan Gökhan második kötete kevés- és halkszavú. Úgy szólal meg, mintha minden szava az utolsó lenne. Mintha folyton elhallgatna, vagy mintha nem is beszélni szeretne, csak az olvasóval együtt időzni a csendben. Ez persze egyes olvasókat idegesíthet, másoknak érdektelen lehet, csak kevesen tesznek erőfeszítést olyan szövegek összeolvasására, amik nem ragadnak rögtön magukkal.
2014. 06. 29.
És tényleg ez a címe! Nem tudom, min csodálkoznak, én már egészen hozzászoktam. Daniel Banulescu, a legismertebb kortárs román író előszeretettel ad feltűnő címeket műveinek, elég csak ha az 1993-as Szeretni foglak az ágy végéig című verseskötetét nézzük. A Csókolom a segged azonban nem erotikáról, hanem egy eddig hagyományosan komor, realisztikus színezetben feltüntetett korszakról, a Ceausescu-diktatúráról szól. Kritikám első részét – miután belémivódott Banulescu groteszk humora – a könyv szellemében szeretném megírni, ebben az abszurd, parodisztikus hangvételben.
2014. 06. 22.
A Papírsárkányok és az Ezeregy tündöklő nap után Khaled Hosseini, tőle már megszokottan, ismét egy bestsellerrel rukkolt elő. A "rabul ejtő egzotikus történetek mestere" ezúttal szövevényes sorsokról, testvéri kötelékekről, mardosó bűntudatról és egy döntésről mesél – kivételesen jóval kevesebb politikát csempészve a sorok közé –, melynek generációkon átívelő következményeit ötszáz oldalon át visszhangozzák Afganisztán hegyei.
2014. 06. 07.
Könnyen lehet, hogy a könyvet "ízig-vérig amerikai regény"-nek kikiáltó ajánlók zavartak össze, de pont ettől a kettősségtől a regény nálam nem működött egészen. Azonban ha Dan "csak úgy, valakinek" el akarta mesélni a történetét, ez bőven sikerült neki, sőt. Aki kedveli Salingert, a Jégvágót is szeretni fogja
2014. 06. 06.
Alessandro Baricco Emmaus című regénye igencsak kényes kérdéseket feszeget: arra keresi a választ, hogy hol húzódnak a határai az olyan jelenségeknek, mint a hit vagy a barátság. Azonban nem az izgalmas problémafelvetés miatt válik a szöveg igazán átütővé, hanem annak köszönhetően, hogy a szerző a téma ellenére sem válik dogmatikussá: nem mond ki igazságokat, a kérdésekre nekünk magunknak kell válaszolnunk.
2014. 06. 04.
Mondhatnánk, régi trükk egy fikciós alkotásban más korokban élt (ismert) embereket feltámasztani – példának okáért már Mikszáth Kálmán is élt vele – , ami által más fénytörésben látjuk meg saját korunk jellegzetességeit és visszásságait. Timur Vermes azonban gondolt egy merészet, és nem akárkit, hanem egyenesen Adolf Hitlert támasztotta fel Nézd, ki van itt című könyvében.
