irodalom / könyv
2014. 10. 16.
A visszafogott, lefojtott hang ellenére is sűrű, sokrétű szöveg, a végig jelenlévő feszültséget pedig a szokatlan funkciójú ismétlődések és tükröződések tartják fenn. A 2014-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott francia író, Patrick Modiano A Kis Bizsu című regénye több szempontból is eltért attól, amit az emlékezésről szóló művek esetében megszokhattunk.
2014. 10. 11.
A Mindjárt megőrülök! óta eltelt néhány év, és a Bolondulásig (2013) kezdetén hősnőnk éppen elmúlt ötven, egy kislány és egy iskoláskorú fiú édesanyja, és újra szingli. Merthogy – a rajongók legnagyobb döbbenetére – Marc Darcy egy emberi jogi küldetésen halálos balesetet szenvedett pár évvel korábban. Ezt az időszakot nagy vonalakban ismerjük meg, egy összefoglalás erejéig, hogy aztán a már megszokott napló formában együtt izgulhassuk és nevethessük végig Bridget hétköznapjait.
2014. 09. 25.
Vannak kocsmák, ahová be lehet csekkolni, ahonnét elvihető a Funzine, ahol a kijelölt dohányzókban pattintós szűrőjű vagy szegfűszeg illatú cigarettára gyújtanak. Vannak kocsmák, ahol a Wi-Fi egy ismeretlen betűszó, ahol kimért fröccsöt lehet fogyasztani a valaha fehér függöny mellett, melyet megrágott a nikotin. Ehhez jól passzol a zsíros kenyér, ami ötven forint szeletenként. Ezzel tisztában vannak a „helyi arcok”, akiket Czinki Ferenc környezetükkel együtt megfigyelt és lejegyzett.
2014. 08. 26.
Adott egy jelenség (a slam poetry), ami körül a szűnni nem akaró hajcihő egyre inkább társadalmunk jelenkori működésére emlékeztet: folyamatos árokásás, ellenségképzés, sárdobálás, stb. Az efféle „szellemi” iszapbirkózástól idegenkedő elemzőben előbb-utóbb felmerül a kérdés: érdemes-e még ilyen körülmények között magával a műfajjal foglalkozni? Van-e értelme elméleti emberként a saját gondolatrendszere szerint komolyan végiggondolni például, hogy mit jelent nyomtatásban látni slam szövegeket? A Csider István Zoltán és Pion István által szerkesztett SLAM.PONT című kiadvány kapcsán most mégis erre teszek kísérletet.
2014. 08. 26.
A második világháború alatt bekövetkezett tragédiákkal legtöbbször azért sem tudunk mit kezdeni, mert még mindig csak alig-alig bukkannak fel azok a médiumok, amelyeken keresztül érintetté válthatnánk az eseményekben. Emlékművek, múzeumok, kiállítások születnek, melyek megpróbálják interpretálni az eseményeket, de a kevés kivételtől eltekintve ezek mind eltévesztik a céljukat, hiszen ahelyett, hogy a traumafeldolgozás lehetséges helyszíneiként működnének, pusztán a politikai propaganda eszközeiként szolgálnak. Ebben a kontextusban azonban rendkívül üdítően hat a kevés kivétel, jelen esetben Závada Pál legújabb regénye.
2014. 08. 22.
A novellák meghatározó tulajdonsága, hogy szereplői egyedül a múltjukkal, esetenként jelenükkel vannak tisztában, jövőjükkel, céljukkal pedig kevésbé. Kritika Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című kötetéről.
2014. 08. 11.
Az All machine a működési elvek gyűjteménye, a legtágabb értelembe véve. Legyártja a világot. Leírja a gyártási folyamatokat. Azt, ahogy a gépek dolgoznak, húznak és vágnak, majd formába öntenek. Mindegy, élő vagy élettelen a nyersanyag. A gépek nem számon kérhetőek, nem vádolhatóak, a saját működési elvük szerint dolgoznak, előre programozott mozdulatsorokkal.
2014. 08. 05.
Olyan, mint a chardonnay: kissé száraz, de rá lehet érezni az ízére. Az érdekes tények közé fiktív elemek keverednek, amit én sajnálok, mert nekem pont azok a részek tetszettek, ahol az író szakszerű, pontos korrajzot ad az 1900-as évek elejének Pécséről.
2014. 07. 07.
Az önéleti írásként tekinthető Nem baj, majd megértem című regény vagy szöveggé szerveződött emlékgyűjtemény (hiszen ebben maga a szerző is elbizonytalanodik már az írás legelején) nem kínál többféle értelmezési lehetőséget, nem várakoztatja meg az olvasót a mű végéig, s így maga a lezárás sem hat a felismerés erejével.
2014. 07. 04.
Ayhan Gökhan második kötete kevés- és halkszavú. Úgy szólal meg, mintha minden szava az utolsó lenne. Mintha folyton elhallgatna, vagy mintha nem is beszélni szeretne, csak az olvasóval együtt időzni a csendben. Ez persze egyes olvasókat idegesíthet, másoknak érdektelen lehet, csak kevesen tesznek erőfeszítést olyan szövegek összeolvasására, amik nem ragadnak rögtön magukkal.
