irodalom / könyv
2018. 12. 12.
A Jaffa Kiadó Szabó Magda-életműsorozatának 25. kötete irodalmi szenzáció, egy kisregény, melynek létezéséről korábban senki sem tudott. Jolsvai Júlia, az életműsorozat főszerkesztője fényképek után kutatott a hagyatékban, amikor egy fehér dossziéban két teleírt füzetet talált. A füzetek borítóján monogram, cím és az 1944-es évszám állt, bennük egy hátrahagyott kisregény évtizedeken át lappangó kézirata. Szabó Magda pályája versekkel, az 1947-ben megjelent Bárány és az 1949-es Vissza az emberig című kötetekkel indult. 1949-ben odaítélték, majd még ugyanazon a napon vissza is vették tőle a Baumgarten-díjat. Eddig úgy tudtuk, az ezután következő közel tízéves hallgatás alatt fordult a próza felé, és ekkor ért regényíróvá, ám a most kiadott kisregény másról tanúskodik.
2018. 11. 29.
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzérével, a Szenkovits Marci mókáival a marosvásárhelyi Teleki Tékában való örmény karakterológiai kutatásaim során találkoztam – mely annál is inkább feltüzelte kíváncsiságomat, mivel örmény üknagyapámat ugyanúgy hívták, mint a címszereplő mókamestert. Egyhuzamban olvastam végig a Révész Béla Könyvnyomdájában 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kis kötetet – és egyre növekvő izgalommal kutattam emlékezetemben saját családi históriák foszlányai után, melyeket gyerekkoromban csíptem el az idősebb családtagok anekdotázásai alkalmával; olvasás közben mindvégig ott lármázott bennem a kérdés: vajon az író mennyiben mintázhatta szereplőjét az én üknagyapámról?
2018. 11. 24.
Velem aztán nem baszol ki még egyszer, mert én ennek az egésznek most egyszer és mindenkorra véget vetek. Még néhány nap meditálás, és végre megszabadulok tőled. (F. Z.)
2018. 11. 11.
A Cser Kiadó gondozásában megjelent és boldogan éltek?-antológia hangnemében egy egészen szerteágazó válogatás. Ezen tulajdonságát leginkább annak köszönheti, hogy a kötetbe felkért szerzők rendkívül sokféleképpen gondolkodtak a folytatás fogalmáról.
2018. 11. 11.
A szerzők lefújják a romantikus-szentimentális púdert és a csillámport a Disney-mesevilág vernyogó, törött zenedobozáról. Amint kitisztul a levegő, láthatjuk, hogy a balerina lába térdből hiányzik, mögötte a tükör bezúzva, a ládika aljában pedig egy köpet tuttifrutti-illatot árasztó Hubba Bubbába kövesülve fél pár Barbie-cipő. Herceg legyen a talpán, aki arra vállalkozik, hogy kivakarja a mocsokból.
2018. 10. 27.
Nagyon nehéz Térey János új, „rendes” regényéről beszélnem. Vívódik bennem a magánszemély és a kritikus (vagy mi). Az okokról azonban majd később.
2018. 10. 25.
Nyerges Gábor Ádám harmadik, Berendezkedés című verseskötetének fülszövegét Kántor Péter a következő sorokkal zárja: „Telik az idő, egyre érettebb bizonytalanságokat görgetnek a napok, ő pedig figyel, csak figyel lankadatlanul. (...) Elsősorban magát figyeli, gyanakvóan, kíméletlenül és odaadóan." A kötetcím nem árul zsákbamacskát, a versek valóban az önmonitorozás (azon belül sokszor önmarcangolásba is átcsapó) rekurzív és ironikus vonalával dolgoznak.
2018. 10. 08.
A kötet Dávid Ádám által írt előszava érdekes kérdésfelvetéssel indul, hiszen az ifjúsági- és gyermekirodalom novellaformátumára kérdez rá. Ha az ifjúsági irodalom mellőzött, vagy legalábbis az intézményi elismerések szempontjából némiképpen hátrányos helyzetű jelenségnek tekinthető, ez elmondható a novella műfajáról is. Az ifjúsági novellagyűjtemény tehát halmozottan hátrányos helyzetű pozícióból indul, s mivel az olvasás, kiváltképpen a papírkönyvek olvasása egyre „cikibb“, vagy jobb esetben „geek“ dolog lesz, főképpen a fiatalabb nemzedékek számára, felmerülhet a kérdés: kik fogják olvasni a Móra kiadó 2050 című ifjúsági novelláskötetét?
2018. 10. 07.
Krusovszky Dénes öt kiváló verses- és egy novelláskötet után most egy nagyregénnyel jelentkezett, mely a könyv fülszövege alapján egy „kontinenseken átívelő regény”, középpontjában a személyes- és társadalmi emlékezettel. A könyv olvasása közben azonban egyre inkább az volt az érzésem, hogy ennél többről van itt szó.
2018. 09. 27.
Mezei Márk méltán nagy feltűnést keltett első regénye rendkívül autonóm módon birkózik meg a Soá-irodalom alapvető esztétikai-ontológiai problémájával: miképpen lehet kulturális jelrendszer segítségével megjeleníteni egy olyan eseménysort, amely kultúratörlésként határozta és szervezte meg önmagát.
