irodalom / könyv
2018. 10. 27.
Nagyon nehéz Térey János új, „rendes” regényéről beszélnem. Vívódik bennem a magánszemély és a kritikus (vagy mi). Az okokról azonban majd később.
2018. 10. 25.
Nyerges Gábor Ádám harmadik, Berendezkedés című verseskötetének fülszövegét Kántor Péter a következő sorokkal zárja: „Telik az idő, egyre érettebb bizonytalanságokat görgetnek a napok, ő pedig figyel, csak figyel lankadatlanul. (...) Elsősorban magát figyeli, gyanakvóan, kíméletlenül és odaadóan." A kötetcím nem árul zsákbamacskát, a versek valóban az önmonitorozás (azon belül sokszor önmarcangolásba is átcsapó) rekurzív és ironikus vonalával dolgoznak.
2018. 10. 08.
A kötet Dávid Ádám által írt előszava érdekes kérdésfelvetéssel indul, hiszen az ifjúsági- és gyermekirodalom novellaformátumára kérdez rá. Ha az ifjúsági irodalom mellőzött, vagy legalábbis az intézményi elismerések szempontjából némiképpen hátrányos helyzetű jelenségnek tekinthető, ez elmondható a novella műfajáról is. Az ifjúsági novellagyűjtemény tehát halmozottan hátrányos helyzetű pozícióból indul, s mivel az olvasás, kiváltképpen a papírkönyvek olvasása egyre „cikibb“, vagy jobb esetben „geek“ dolog lesz, főképpen a fiatalabb nemzedékek számára, felmerülhet a kérdés: kik fogják olvasni a Móra kiadó 2050 című ifjúsági novelláskötetét?
2018. 10. 07.
Krusovszky Dénes öt kiváló verses- és egy novelláskötet után most egy nagyregénnyel jelentkezett, mely a könyv fülszövege alapján egy „kontinenseken átívelő regény”, középpontjában a személyes- és társadalmi emlékezettel. A könyv olvasása közben azonban egyre inkább az volt az érzésem, hogy ennél többről van itt szó.
2018. 09. 27.
Mezei Márk méltán nagy feltűnést keltett első regénye rendkívül autonóm módon birkózik meg a Soá-irodalom alapvető esztétikai-ontológiai problémájával: miképpen lehet kulturális jelrendszer segítségével megjeleníteni egy olyan eseménysort, amely kultúratörlésként határozta és szervezte meg önmagát.
2018. 08. 08.
A Salgó blues című kötetben kötetben a szerző néhol mint szorgos és kíváncsi, háttérbe húzódó riporter jelenik meg, türelmesen gyűjtve megírni való anyagait forrásaitól, akik jórészt kisemmizett, kiégett, perspektívátlan salgótarjániak, néhol pedig egészen expliciten tárja fel magát és disszonanciáit – ez legkonkrétabban a kötetzáró novellában jelenik meg, ahol maga az írás aktusa is megrázó önreflexió tárgyává válik.
2018. 08. 06.
„Apuka, vegyél nekem tűzoltókocsit, igazit. / Hogy beszél ez a gyerek, pedig nem jár kocsmába.” Bada Tibike
2018. 08. 02.
Nyár van, mindenki fürdik. A Balatonban, a tengerben, a folyóban vagy medencében. Az is, aki a szabadság érzésére, függetlenségre vágyik, és az is, aki a fürdés állandó (rituális) ismétlésével szeretné magát a megszokás biztonságába ringatni. Együtt fürödnek, akik még jobban akarnak egymáshoz kötődni, és fürdenek, akik elválásra, magányra vágynak. A rejtélyes olasz sikerszerző, Elena Ferrante Nő a sötétben című regényének narrátora mindkettőt szeretné: a szoros összetartozást és az erős, mindenkitől független női létet is. Nagy dilemma.
2018. 07. 05.
Nem ígérem, hogy Rilkével foglalkozom most behatóbban, hanem az új Babiczky-kötet, a Félbehagyott költemények verseinek és a halál Bildung-szerű felfogásának a kötetben explicitté nem váló kapcsolata foglalkoztat. Továbbá azt szeretném megmutatni, hogy a halál értelmére és értelmetlenségére irányuló kérdések Babiczky könyvében hasonlóan fontos szerepet játszanak, mint a Rilke-költészetben.
2018. 06. 19.
Daniel Kraus novellizációja nem változtat Guillermo del Toro művének lényegi mondanivalóján, mégsem ugyanazt az élményt kínálja, mint A víz érintése-film.
