bezár
 

irodalom / könyv

A szellemi ellenállás emlékezete
A szellemi ellenállás emlékezete
New Yorkban a zsidó kulturális élet múltjának felidézésével valamint a holokauszt-emlékezettel foglalkozó szervezetek, intézmények és események, az eddig politikatörténeti megközelítés helyett új kutatási irányt véve egyre inkább a mikrotörténelemre, az egyén történeteire fókuszálva kívánják feltárni és megérteni a történelmet. Ennek szellemében rendezték meg a vilnai megemlékezést a YIVO intézetben, ahol jiddis költők, többek között Shmerke (Shmaryahu) Kaczerginski és Avrom (Abraham) Sutzkever gettóbeli tevékenységét mutatták be. Olyan jiddis verseket és dalokat is lehetett hallani és olvasni, amelyek a vilnai gettóbeli hangversenyek nyertes darabjai voltak.
Áldozatszerep helyett
Áldozatszerep helyett
Végre a magyar olvasók újra kézbe vehetik a világhírű Philip Roth első (Isten veled, Columbus), illetve utolsó könyvét (Nemezis) Nemes Anna fordításában, hála a 21. Század Kiadónak.
Identitások közé szorulva
Identitások közé szorulva
Vida Gábor regénye fontos könyv. Emellett – épp ezért ? – nehéz róla írni. A megszövegezett témák úgy futnak – a kötet mondataihoz hasonlóan –, mint egy túláradt folyó: kiöntenek azon a limitált, párflekkes medren, amit a kritika műfaja megenged. Pedig Vida Gábor regénye megérdemli a figyelmet (meg is kapja, ami azt illeti). De még inkább érdemelne monográfiát. Szociológiait. Pszichológiait. Narratológiait. Történelmit. Annyi minden van benne.
Diverz megoldások közelképekre
Diverz megoldások közelképekre
Pungor András legújabb kötete alighogy egy hónapja jelent meg. A hetedik nap a papáé a Scolar LIVE sorozat egyik legújabb darabja (Olty Péter: Heteró közegben című verseskötetével együtt), s ránézésre mindaz, amit egy LIVE-kötettárgy nyújtani tud, rajta (avagy benne) van. Igényes grafika, mely tematikusan visszatérő mikroelemeket jelenít meg (bodobácsok és repedések), s egy kivételesen pontos fülszöveg. „A vélt vagy valós boldogság kimerevített pillanatai a zuhanás előtt.”
Fejnehéz éjszakák
Fejnehéz éjszakák
André Aciman amerikai író neve, ha másért nem, a Szólíts a neveden (Call Me by Your Name) című 2007-es regényéből készült Luca Guadagnino által rendezett, a regényhez képest 10 évvel később bemutatott film miatt biztosan ismerősen cseng. A Nyolc fehér éjszaka az előző kötethez hasonlóan szerelmi történet, erős pszichologizáló töltettel, intellektuális utalásokkal.
A tékozló fiú, aki nem tért haza
A tékozló fiú, aki nem tért haza
A pakisztáni-brit Kamila Shamsie dinamikus, üde és iróniában gazdag regénye az elején még könnyedén el tudná hitetni, hogy csupán londoni muszlim fiatalok múltbeli titkokkal nehezített útkereséséről szól. El tudná hitetni, ha nem tűnne fel már a fülszövegben egy vészjósló név: Antigoné.  
Két kérdés József Attila tanulmányai kapcsán
Két kérdés József Attila tanulmányai kapcsán
Sipos Balázs egy hosszú és tartalmas szöveget írt a szemre József Attila összes tanulmányának újramegjelenése kapcsán, ennek egy feszesített változata a Magyar Narancsban is megjelent. Ezekhez az írásokhoz szeretnék kapcsolódni, és felvetni pár kérdést JA szellemtörténeti újrakanonizálhatóságáról, valamint kapcsolódó retorikai tényezőkről.
Érvényes-e még?
Érvényes-e még?
A könyvkiadás belső köreibe be nem látó olvasók is észlelhetik, hogy a Magvető kezdte átvenni az Osiris klasszikusok szerepét, hiszen a korábban ebben a sorozatban megjelent köteteket (József Attila, Radnóti Miklós és Pilinszky János költeményeit) immár a Magvető adja ki újra. Sőt, a most megjelent Petri György. Összegyűjtött versekkel korábban lezártnak vélt életművet bővít a kiadó még tovább, ahogy a Jelenkor tette Nemes Nagy Ágnes költői életművével, mikor 2016-ban közel 100 eddig kiadatlan verssel jelentetett meg gyűjteményt.
Ahogyan lehet
Ahogyan lehet
Szendi Nóra új regénye, a Természetes lustaság több módon okoz nagyon kellemes meglepetést. Jóval több egy szabad szájú elbeszélési rohamnál, ahogyan a „generációs” jelző sem egy ócska blöff az esetében, hanem dicséretes részeredmény. A legizgalmasabb talán mégis az benne, hogy úgy képes nagyon is harmonikus regénnyé válni, hogy közben paradox módon felvillant egy cseppnyi, ám annál jelentősebb diszharmóniát is.
Mennyi minden
Mennyi minden
A Rájátszás mára kifulladt. Az is lehet, hogy megszűnt. Nagyon nehéz ma már felidézni vagy elképzelni a legelső, 2011-es Rájátszás-műsort, de még, mondjuk, egy 2016-os koncertfelvételt is legalábbis furcsa, még akkor is, ha az ember a kezdetektől követte és még kedvelte is. Mintha ez az egész nem lett volna olyan nagyon kitalálva, de akkor, néhány éve, mégiscsak működött valahogyan, és sikeres is volt. Még egy olyan közismert dalt (anakronizmussal: slágert) is köszönhetünk neki, mint a generációs himnusszá emelkedő Ezt is elviszem magammal. Most úgy tűnik, meghalt a dolog. De ne legyünk szomorúak emiatt.
12   13   14   15   16   17   18   19   20 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés