irodalom / gondolat
2023. 04. 05.
Szerintem önmagában az, hogy egy sejt felfigyel a többire, ijesztő kép. Nem elég, hogy ennyien vannak, a maguk zsúfoltságában, még látnak is. Kicsit olyanok, mint egy szem, aminek a létezésére csak addig nem emlékszünk igazán, amíg ki nem nyílik. Ráadásul ez bennünk történik, a test invázió vagy annak előkészülete. Igaz, nem muszáj elmenni idáig, a sejtek talán a szemlélődésre hangolódnak rá. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják
2023. 03. 30.
Akkor még nem voltam túl türelmes ember, de a Balatont mindig tudtam tisztelni. Egy hiba csúszott csak be, ugyanitt, pár évvel ezelőtt: apám sakkozni akart a házigazda Györgydeák Gyurival. Nyugiban. Ezért azt mondta, hogy ha összepecázok húsz békát, este megcsinálja a combokat. Sárga szirmot szúrtam a sneciző horogra és belengettem a békák elé. Fél óra múlva megvolt a húsz, vittem be a vödröt. – Oláh Gergely Máté tárcáját olvashatják.
2023. 03. 11.
Úgy állok itt, a Dohánytermesztők dombján megkövülve, ahogyan csak a piac alkesz filozófusai és az időutazó próféták tudnak. Szoborrá dermedtem, s nem sokra adom, hogy hamarosan galamb száll reám, talán nem is egy, alkonyatkor pedig a csókák serege vesz körül engem, és holnap hajnalig fészket rak hajamba a tengelic. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcasorozatának utolsó darabját olvashatják.
2023. 03. 07.
Locker Dávid hallatlanul izgalmas fiatal költő. Egy gyomorrúgás precizitásával és erejével teszi fel a nyugtalanító nemzedéki kérdést, hogy mi történik, egyáltalán mi történhet még az irodalomban a romantikából kiábrándult modernitást rég szétreflektált posztmodernen túl? - Szlukovényi Katalin méltatja Locker Dávid költészetét.
2023. 03. 04.
Egészen új, előzmény nélküli világérzékelés Masri Mona Aicha költészete, váratlan erővel – humorral és drámaisággal – egészíti ki a női test nyilvános felmutatásának irodalmi rítusait. A lelkésznő nézőpontja ez, amely a testet eltakaró, olykor kifejezetten megnyomorító protestáns hagyomány után nagyvonalúan fölszabadítja a tekintetet, és ismeretlen tapasztalatokban részesíti az olvasót - Visky András méltatja Masri Mona Aicha műveit.
2023. 02. 28.
Sontag szerintem jogosan hangsúlyozza, hogy nem kéne pszichologizálni annyira, amennyire szokás. A sejtburjánzás tettenérés? A vak is láthatja, hogy az illető nem tudott kiteljesedni, és a szervezet jelez? A betegség elsősorban önmagára utal. Igaz, sok jelentéssel felruházható, neked melyik a kedvenced? „amikor a jelentéshez szőttek, / oda is szögeztek”, írja Fenyvesi Orsolya a Mindig kezdetben elején. Ezt egy rákos daganat, ha beszélni tudna, szintén mondhatná. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
2023. 02. 24.
Mumtaz éppen azt mesélte, hogyan ásta el a darabokra kaszabolt Arkagyijt, valahol messze a nagy mocsarakban, melyeket két évvel ezelőtt maga mögött hagyott és visszajött ide, a mi dombokra épült városunkba, ahonnan az apja sok évtizede menekülni kényszerült egy gyilkosság miatt, és lám, most őt is egy hulla üldözi. És hát hova jött volna, ha nem ide, ez a hely az eredője mindennek, bizonygatta Mumtaz, és én újra erősen megkívántam őt. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják.
2023. 01. 31.
Épp az ételszállítás közben értettem meg, hogy Átoknaptár című könyvem 2020-ban megengedte magának, amit egy futár nem tehet: bárkit bizonytalanságban tartott a tartalmat illetően (ezt egy rokonom a megjelenés előtt sejtette, és kedves cinizmussal annyit kért, csak néhány betűt [!] küldjek belőle). Persze lehet amellett érvelni, hogy egyik vers sem táska. De attól még nem világos, hogy a költő miért merészkedhet messzebbre, mint egy futár. Van ebben valami luxus. – Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
2023. 01. 19.
Elengedett kézzel biciklizni, a test döntésével kanyarodva. Járdaszegély vékony élén lépegetve, madárszárnyakkal egyensúlyozni. A fák tetejére fölérve, elengedett kézzel körbenézni. Ki ne emlékezne az ilyen vagy ezekhez hasonló, szívdobogtató gyerektapasztalataink első ízére. Mintha a járni tanulásunkat folytatnánk és hosszabbítanánk meg vele, szabad kezünkkel birtokba véve a testünket és a világot.
2023. 01. 15.
Fújtató Ájtatos a templomból jövet megjegyezte, hogy már korábban is keresett, mert ő is hozott nekem mindenféle étket. Melyeket nem hagyott a padon, mindenféle gezemüzék között, hanem lecipelte, majd felcipelte a templomból. Azonnal lássak hozzá bizalommal, mert az az étel megszenteltetett, a szatyor vásznán át hullt belé az áldás. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
