irodalom / gondolat
2011. 10. 05.
A rendületlenül lelkes szemléző, mikor nyáron úgy ül padon, kocsmában vagy épp randevú előtt bárhol, hogy kezében – ha csak öt szabad (?!) perce is akad – folyóiratot böngész lelkesen, egyre inkább beigazolódni látja baljós sejtelmét, miszerint irodalmi ügyekről ejtvén szót valójában igazi(bb) magánéletét taglalja. Egyre biztosabban úgy sejti: nem is lapszemlét, hanem érzelmes énblogot vezet hónapról hónapra. S a sürgetésnek, hogy a felületes locsogás helyett végre már inkább a szívét önthesse ki, valahára engedve, be is fejezi a remegő izgalommal idebiggyesztett leadet.
2011. 09. 04.
A szigligeti JAK-tábor próza-szeminárium tagjainak két házi feladata is volt: egyfelől meg kellett írniuk a púpos és a törpe „történetét”, másrészről naplót kellett vezetniük. A naplóírásnak is voltak alfeladatai, abból a felismerésből kiindulva, hogy a naplóíró életét igen gyakran a naplója írja. A három alfeladat a következő volt: 1. tereljék úgy a beszélgetést, hogy megtudják, mit gondolnak a „civilek” a prózáról; 2. éljenek át a valóságban egy álombeli jelenetet; 3. kezdeményezzenek párbeszédet növényi vagy állati lényekkel - írja Láng Zsolt. Az alábbi naplók nemcsak dokumentálnak tehát, hanem maguk is előidéznek, teremtenek - Czapáry Veronika, Kupa Júlia, Farkas Arnold Levente, Csutak Gabriella és Somogyi Aranka segítségével.
2011. 09. 01.
Felsorakozik a felsőház nagycsapatai közül három is. Vajon körbeverés lesz-e, vagy sorozatos döntetlenek, lesz-e gólzápor vagy unott null-nullák? Kiindulópontunk szerint persze felsőházról, nagycsapatokról, rangadókról és ilyesmiről beszélni durva sznobizmus, miért lennének pont a legjobb hírű, legnevesebb folyóiratok a legjobbak? Nyár - és így irodalmi uborkaszezon - lévén különösen rigorózus szemmel figyeljük felkészülési mérkőzéseiket, már csak a fenti retorikai kérdés okán is.
2011. 08. 15.
Már-már gyanús lehet, hogy az alacsony ingerküszöbű szemléző nem is annyira lapszemlét, mint inkább panaszkönyvet ír, elvégre mindig akad valami sirám, hogy ilyen meg olyan nehéz a dolga. A jámbor olvasónak már lassan megesik a szíve, és ha rajta múlna, bízvást fel is mentené, ezek szerint oly nehéz tiszte alól: hát akkor ne csinálja, ha ennyi baj van vele. Pedig pont azért érdemes.
2011. 07. 16.
Jön tehát a második etap. A szemléző a fejéhez kap, mondván, mi mindenről kellett volna még írnia, méricskéli, elég-e az idézet, hogy alátámassza vélt vagy valós igazát, s elég-e a vélt vagy valós igaz, hogy ne csak innen-onnan idézgetve ollózza össze rövidke írásmunkáját. Farkasszemet néz a tartalomjegyzékek és impresszumok névsoraival, utólag gondolva csak bele-bele, ki min fog megsértődni, vagy éppen altesti nyalintásnak félreérteni őszinte elragadtatását. Megrántja a vállát, mielőtt még rémisztőbb konklúziókra jutna önmagára nézvést is.
2011. 07. 08.
Lapszemle kezdődik, havi rendszerességgel, kettes adagokban. Az ember érzi a tüneteket, dobol az ujj, forog a szem, izzad a tenyér. Van benne persze egy adag műbalhé is, de azért, ha kezemben az oldalak, mindig emelkedik a pulzusszám, már ünneplőben a szív, kicsit szoros a nyakkendő, de még elviselhető. Irodalmi feszültség. Minden készen áll, még gyorsan előre, hosszútávon is a Nyájas Olvasó elnézését kell kérni, hogy mindez feltehetően számottevő mennyiségű lap-os szóvicc nélkül következik. Utolsó simítás a vállak körül, egy, esetleg két kereső-igazító mozdulat a nyakkendőn. Készen állunk, vágjunk hát bele.
2011. 06. 17.
“Alkonyodik, sokasodnak az árnyak, az alvilág kapuján kiömölnek a holtak.” - Ezzel a János-jelenések atmoszféráját idéző világvégi riporttal indítja Orbán Ottó a Hatvanadik évére című versét, hogy a következő sorban máris a borzongás retorikájának romantikus végfokával billentse át az olvasót az apokaliptikus áhítaton: “S pár korty habzó vért kunyerálnak, Denevérsivítás karcolja a holdat.”
2011. 01. 20.
Madridból Mexikóváros még vagy tizenkét órányi út az Iberia csotrogány Airbusán; a flegma stewardessek magunkra hagynak röviddel a felszállás után, menetrendszerinti whisky-séta óránként, vihar és dögunalom. Azután landolok egy zavarba ejtő óriásvárosban, ami föntről tényleg végtelen, és egy sötétített üvegű, fekete, amerikai terepjáróban a hájas, napszemüveges sofőr befuvaroz a Fiesta Americana Reforma Hotelig.
2010. 12. 20.
Európa, ez a zavarbaejtően soknyelvű és sokféle szellemi konstrukció, amiről még azt is nehéz eldönteni, hogy vajon földrajzi, kulturális, történelmi vagy politikai értelemben érdemes-e róla beszélni, időről időre kiizzad magából olyan rendezvényeket, melyeknek így vagy úgy, de valahol mindig a sokféleség kaleidoszkópján átsejlő egység, a közös értékek és szándékok iránti elkötelezettség, vagy legalábbis az erre irányuló vágy a fő mozgatórugója.
2010. 11. 20.
November 18-án k.kabai lóránt mutatta be a Műcsarnokban Pollágh Péter negyedik kötetét, A Cigarettást az alább olvasható bekezdésekkel, melyekből kiderül, Pollágh hogyan beszél, miként mesél és miért varázsol olykor.
