irodalom / gondolat

Az a költői magatartás, ami e verstételek mentén körvonalazódik, nem éppen korszerű. A sorssal szemben, mondhatni, tisztelettudó, s a szokásos arroganciát még nyomokban sem mutatja fel.

Se Wass Albertet, se lektűrszerzőket nem szeretnék olvasni, a januári lapszemle során viszont mindkettőbe belebotlottam. Természetesen nemcsak róluk lehet többet megtudni a Jelenkor idei első és a Könyves Magazin legfrissebb számából.

Holmit és Kortársat sodort elém a novemberi szél – és megígérem, a továbbiakban próbálom elkerülni a hasonló közhelyeket. Az idő ugyan borongós, a szemlézett lapok nem: a Kortárs külön blokkot szán az egykori és mai Budapest örömeinek, mégpedig lutheri szellemben (bor, dal, asszony), a Holmiban pedig elsősorban Illyés Gyula idáig publikálatlan regényének, valamint egy, Pascal Quignard francia író könyvét ismertető-elemző tanulmánynak örülhetünk. Szóval kakaós bögrékre, takarókba bevackolódásra, folyóirat-böngészésre fel, ha már fél évig este lesz, ahogy Nemes Nagy Ágnes mondaná (akinek nincs köze a mostani lapszemléhez, csak eszembe jutott, ha már épp atmoszférát próbálok teremteni).

Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Államtitkár Úr, személyesen nem ismerjük egymást, engedjék hát meg, hogy röviden bemutatkozzam, Pávai Patak Márta vagyok, műfordítói minőségemben fordulok most Önökhöz, elsősorban nem mint a kortárs spanyol irodalom egyik hazai fordítója és kiadója, hanem mint a magyar-spanyol műfordítói műhely szervezője, amely idén nyáron éppen tízedik alkalommal zajlott le Balatonfüreden. Pillanatnyilag éppen a spanyol fordítóházban dolgozom, Ignacio Martínez de Pisón Mellékutakon című regényét fordítom.

Kánikula, hétvége, vidék – nyaralás helyett hazalátogatok, a kerti padon ücsörgök, a medence vize nem vonz különösebben – könnyű nyári olvasmányok helyett inkább folyóiratokat böngészek, amelyek megúszták az idei két és fél költözködést (amelynek jó néhány tárgyam, illetve a birtokomban levő kiadvány áldozatul esett). Igaz, az efféle kikapcsolódás sohasem volt idegen tőlem.