irodalom / gondolat
2019. 02. 22.
Bukarestben az október egy tavaszi hónap. Legalábbis azt hiszem, hogy az eufóriának nem csak a város neve (bucurie románul örömöt jelent) és az első találkozás felfokozott lelkiállapota az oka – nem: Bukarestben lépten-nyomon szinesztéziás élmények érik az embert, hang-, szag- és látványhatások, egymást kioltó és egymásból kiinduló érzések, a csodálat, a melankólia, a megvetés, a rajongás, a nosztalgia rángatnak ide-oda, amíg megyek. Amíg jön belém a város.
2019. 02. 13.
Tandori Dezső költői lénye példa nélküli jelenség: az arisztokratikus beállítottságú, a pátosznak könnyen engedő hazai lírafelfogáson, költői magatartásmódokon szinte föllépése pillanatában befoltozhatatlan lyukat ütött.
2019. 01. 31.
A segítségemet akarta kérni. Közvetlensége miatt, ami, ismerve a helyi viszonyokat, nagyon meglepett, az az érzésem támadt, hogy bármelyik járókelőt megkérte volna. Rekedt, mégis meglepően magas hangú, alacsony, köpcös férfi volt. Izgágán toporgott a kapuban, sietősen vezetett a bejárati ajtóhoz.
2019. 01. 25.
Az előző rész arra kérdezett rá, hogy milyen lehetőségei vannak az irodalomnak kortárs tapasztalataink közvetítésekor. Most egy klasszikus szöveg, Mary Shelly Frankensteinjének újraolvasásán keresztül rajzolódhat ki kapcsolat nemi szerepek, a kihalással fenyegető ökológiai katasztrófa, a poszthumán és a gótikus horror között. Horváth Márk írása a huszonegyedikben.
2019. 01. 15.
Nehéz egy olyan, 2019-re a popkultúra által már elcsépelt szimbólummal mit kezdeni, mint egy falra fújt, nagy piros szív. Lehet egyszerre fotós ziccer és hatalmas zsákutca is, amibe ráadásul magunkat becsapva sétálunk be, legyünk bármilyen tapasztaltak.
2019. 01. 12.
Mészöly Miklós még azt írta Idegen partokon című novellájában: „Egész éjjel utaztak. Késő este indult a vonatuk Bukarestből, és reggelre értek Konstancára”. Nekem már nem kellett ennyi, reggel fél nyolckor indultam, hogy délelőttre ott legyek. Sötétedéskor terveztem visszaindulni. Október elején deresek már a reggelek, a félreeső utcán, amelyen a buszállomásra igyekeztem, mégis egy szál piros fürdőköpenyben sétált szembe egy férfi, kezében gőzölgő kávesbögrével. Mintha csak a konyhából az utcán át a szobába. De Bukarestről bővebben majd később. Várnom kell még, hogy tálalhatóvá hűljön az anyag.
2018. 12. 31.
Kiabálásra leszek figyelmes, amikor kinyílnak az ajtók a sütőtanyai megállóban. Lent ordibál egy középkorú nő, hogy az ilyeneket ki kellene baszni a pusztára, ott üszkösödjön el a faszuk a szétszurkált vénájukkal együtt. A srác szemei résnyire szűkültek, enyhén kicsavarodott a dereka. A nő taszigálását mintha meg sem érezné, fellép a buszra.
2018. 12. 30.
Ha az ember 35 éves koráig valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem jut el Prágába, de rájön, hogy ez az állapot tarthatatlan, akkor tegye meg magának azt a szívességet, hogy nem egy rapid szombat-vasárnapon próbál bepótolni mindent.
2018. 12. 27.
Nézek ki az ablakon. Temérdek fotót készítettem már a kilátásról, ami azt mutatja, hogy nem közömbös számomra. Meghatároz. A lakás dél-nyugati oldalán meglehetősen szedett-vedett, de ilyenkor télen kifejezetten bruegeles. Az észak-keleti panoráma pedig a ’80-as évek szocreál építészetének egyenruhájában feszít. Elküldöm valakinek ezt az urbánusabb látképet, mire azt írja, olyan, mint Algéria. Mint a Kaszba. Sosem jártam ott, de így képzeltem én is, kőtömbök egymás hegyén-hátán, ablakok néznek be az ablakon, amely csak az utolsó emeleten lakók számára nyújt némi távlatot.
2018. 12. 05.
Amikor a könyvek használatának egyik leggyakoribb módja projektorok alátámasztása és beszintezése, jogosnak tűnik az irodalomra irányuló kérdésfeltevés. A huszonegyedik ehavi része messziről indít: azt vizsgálja, hogy napjainkban milyen külön tétekkel és lehetőségekkel rendelkezik a történetmondás; és ezután tér ki arra, hogy milyen potenciállal rendelkezik mindebben a prózairodalom. Fontos példánk Viktor Pelevin új regénye, a magyarul idén ősszel megjelent iPhuchk10 lesz.
