irodalom / gondolat
2020. 04. 07.
Három darab ötforintos feküdt a sarki kisbolt küszöbénél, mikor beléptem az üzletbe. Szinte tele voltak a polcok, vevő alig. Miután a nagy boltban nem találtam, itt vettem olajat, lisztet, sajtot, rizst. Eddig ezt a boltot mindig megmosolyogtam, mert a kasszánál „Hiányzol!”, „Vágyom rád!”, „Szex?” feliratú csokikat lehetett kapni. Most meg nem volt egy darab sem. Jöhet a bébi-bumm, Novák Katalin mennybe megy, 5 év múlva óvodákat neveznek el róla, pedig csak #stayhomeandfuck, pardon: #staythefuckhome. Kifelé menet egyel több ötforintost találtam. Nem tűnt furcsának.
2020. 03. 10.
Nagy Dániel, Vajna Ádám és Gelencsér Milán első útja a Villányi úti Kisvigadó vendéglőbe vezetett.
2020. 03. 01.
Állsz egy falnál a város peremén, iszod a 120 forintos kávédat és nem is gondolnád, hogy elégedett pannon szemek fürkészik, ahogy nemzeti glória szürkéll a még mindig álmos elméd körül. Azt pláne nem sejted, hogy egy srác mindezt az ötös buszról fotózza, aki a könyvelőtől jövet magában eddig épp azon bosszankodott, hogy az ő pénzén nemzeti konzultációt fogalmaznak odafönn, amire csak egyféleképp tud majd válaszolni, ha nem akar kimaradni a nagy nemzeti katarzisból.
2020. 02. 13.
A tárcasorozat pilot száma korunk relevánsnak tartott kulturális tendenciáinak bemutatását egy visszatekintéssel kezdte, a 19. században kialakuló ipari termelés és polgári emancipáció korára egyfajta előképként tekintve. A kézműves esztétika elfeledett, majd újra felértékelt hagyományának dicséretéhez kíván csatlakozni jelen írás is, egy különleges 19. századi szerző, Adalbert Stifter prózapoétikáján keresztül. Stifter az osztrák irodalmi kánon és kulturális öntudat egyik legfontosabb szerzője, akinek szövegeit a legkülönbözőbb elméleti keretben értelmezték az elmúlt évszázad során. Manapság a Stifter-prózának egy, a korábbiaknál sokkal kézzelfoghatóbb vetülete, a dolgokhoz való viszonya került a hivatásos olvasás figyelmének középpontjába. Ezen dolgok közül talán a legérdekesebbek a kövek.
2020. 02. 03.
Van ilyen. Elfelejtek dolgokat. Sokan meg nem tudnak elfelejteni dolgokat. Nekem most sikerült. Hát meg is írtam.
2020. 01. 29.
És látod? Innen nem szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, pedig a mai napig egy táblát találni róla ott a falon. Hanem ki szavalta el? Hát például Hegedűs D. Géza vagy Kaszás Attila. Nekik van táblájuk? Nincs, viszont őket te is visszanézheted. Szólj, ha mehetünk, kicsit már kezd fázni a hátam. A naplementét azért várjuk meg, jó? Miért? Mert éjjel csak nem költöztetik el a múzeumot. Ja, hogy ezért fagyoskodunk itt két órája? Igen, ha nem baj. Nem baj.
2020. 01. 27.
Mindig elcsodálkozom azon, amikor emberek pusztán üzleti célból nyilvánosságra hozzák a saját anomáliáikat. És azon is, hogy azt gondolják, ezzel jót tesznek, hiszen ezeket az anomáliákat természetesen normálisnak gondolják, annak is kiáltják ki őket, jelölvén az átlag és a köztük lévő távolság okozta feszültséget: olyannak kéne lenned, mint amilyen én vagyok, mert csak én tudom a tutit. Pedig csak jól rámutat arra a pontra, ahol el van akadva az élete.
2020. 01. 02.
2000. december 24-én Oddsson izlandi miniszterelnök, cserébe a mérhetetlen országimázs-építő munkájáért, híres énekesnőjüknek, Björknek adományozza Elliðaey szigetét, a nép ujjong, Björk egy birkanyájat hóna alá kapva be is költözik a 45 hektáros sziklára épített egyetlen házba, távol a világ minden zajától.
2019. 12. 31.
Molnár Tekla Eszmerlda: Szabad (a bűnbe) esés, (azaz kit érdekel Matrjoska Becherovka, de tényleg?!)
A Prae Kiadó karácsonyi dedikálással összekötött szerzői találkozóján hangoztak el a Krimi Ma négy regényének stílusparódiái a Kis Présházban, melyek írott változatát a prae.hu portálon adjuk közre. Mészöly Ágnes e szövege Molnár T. Eszter Szabadesés című bűnregénye kapcsán jött létre.
2019. 12. 31.
Az írás alcíme „A xinxis rejtélye”. Ezzel próbálom eladni cikkemet azoknak az olvasóknak is, akik esetleg láttak már nőt, aki krimit ír. Hogy mi a xinxis, arra csak az írás végén derül fény, mint egy jó krimiben.
