irodalom / gondolat
2021. 05. 11.
A göteborgiak büszkék Örgrytére. Azért szeretnek ott lakni, mert közel van a városközponthoz és a természethez is. A városrész neve a nagyjából ezer évvel ezelőtti feljegyzésekben bukkan fel először. A régi időkben a helyneveket sokszor a környék földrajzi jellegzetességei után adták. Ezért a legvalószínűbb az, hogy a szóösszetétel, ör-gryte azt jelenti, homokkő.
2021. 05. 09.
Medbh McGuckian költészetének recepciójára − a már megemésztettebbek közül − eddig talán Clair Wills és Shane Murphy munkái gyakorolták a legnagyobb hatást (Kirkland 2010: 151−153). Míg Wills érzékeny elemzései a privát és publikus/politikai szféra elválaszthatatlanságának mára kikerülhetetlenné vált alapvetését hangsúlyozták, (Wills 1993) Murphy a cut-up versek intertextusainak feltárásával forradalmasította a recepciót (Murphy 2006, 2012). E rövid esszé, amint az a címéből is sejthető, kapcsolódik mindkét fenti, meghatározó recepciós vonulathoz, de a vizsgálódások számára új részterületet is ajánl.
2021. 04. 21.
Beretva Károly kritikus, szerkesztő, a Klebelsberg Kunó Tudományos Főiskola és Gyakorló Egyetem ifjú tanársegédje ezúttal gyermekfelvigyázó tehetségével mutatkozik be az olvasónak.
2021. 04. 15.
– Már húsz éve nem olvasok könyveket. – Lehajtja a fejét, mintha szégyenkezne. Igen, szégyelli. – Hidd el, egyetlen könyvet sem olvastam el húsz év alatt, magyartanár létemre.
2021. 04. 15.
1926. március 1-én születtem Budapesten, s bár fogantatásom bajos volt és bűnnel teli, csak sikerült az Apolló mozi helyén egy sarki kilátást kapnom. Apám Reiss Zoltán tervezőmérnök, anyám Pongrácz Szigfrid szobrászművész, lakcímkártyámon a mai napig a Corvin áruház szerepel. Szavazati jogom nincs és nem is volt – ha lett volna, most nem egy vasgerenda állna ki az ágyékomból.
2021. 03. 26.
„Immár az is előfordul, hogy az európai udvari kultúráról nagy tudományos apparátussal írt könyvben a szerző – amikor a szakirodalommal vitázik – nem átallja Rejtőt idézni, méghozzá azt, hogy »egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan« (Rejtő 1964a, 7; illetve Zemplényi 1998, 13).” – Veres András: A ponyva klasszikusa. In: A magyar irodalom történetei III.
2021. 03. 23.
Ha hamisítvány, akkor le a kalappal a hamisító előtt. Engem tökéletesen megtévesztett.
2021. 03. 17.
Beretva Károly, a Klebelsberg Kunó Tudományos Főiskola és Gyakorló Egyetem ifjú tanársegédje a főépület előtt ácsorog, az üres campust fürkészi, és próbál minél többet kihozni cigarettája utolsó slukkjaiból. Kellemesen didereg a koratavaszi légben, kitárva hagyott télikabátja alatt csak egy pamutpólót visel. Észreveszi, hogy tanszéki kollégája, Máté a villamosmegállóból feléje tart. Langaléta adjunktus, mindig fölfelé emeli kicsit a fejét, így Beretva Károly jól ismeri Máté állcsúcsát, masszív ádámcsutkáját. Elegáns teveszőr kabátja belső zsebében kotorászik, Beretva ebből levonja azt a sajnálatos következtetést, hogy oda fog menni hozzá. Odajön. Egy doboz Camelt húz elő – mindig, csakis Camelt –, közben vigyorog.
2021. 03. 11.
Vannak azok a napok, biztos ismered őket Te is, amikor már nagyon le kéne adnod a havi fotónaplódat a Szerkesztőnek, de A: alig mozdultál ki a lakásból, hogy minél hamarabb kinyithasson az ország, B: minden elkészült fotód olyan, hogy nincs mit hozzáfűzni, akkor egyszer csak megérkezel a Bem térre, leszállsz a villamosról, hogy megnézd, rádőlt-e már a Radetzky-laktanya bontás alatt álló homlokzata a kedvenc bisztród teraszára, és észreveszel egy búslakodó futárt a rakodópart bástyakövén; először azt hiszed, telefonál, de nem, ez az a klasszikus búslakodó mozdulat, amit már nemigen lát az ember, mert mindenki szégyell búslakodni, már magát a szót sem használjuk, mikor láttad leírva utoljára és pláne: mikor le utoljára, na ugye; aztán otthon észreveszed, hogy ehhez a képhez sem lehet mit hozzáfűzni, úgyhogy csak úgy elküldöd a Szerkesztőnek, hogy akkor most ez lesz.
2021. 03. 10.
Nagyanyám, özvegy Nagy Gáborné, született Kocsis Margit, megtörölte a kezét, rátámaszkodott a sparhelt rúdjára, és azt kérdezte, mit csináltam. Pirítósát megdörzsölte erős paprikával, és elcsoszogott a heverőig, aminek a sarkában már besüppedt a szalma, jelölve a helyét. Azt találtam mondani neki, hogy írtam, ám őneki mondhatta az ember, nem tudta elképzelni, hogy lehet magunktól kitalálni egy szöveget, s azt válaszolta, nem is én írtam, csak kimásoltam valahonnan.
