irodalom / gondolat
2021. 05. 28.
Beretva Károly, mielőtt kilépett volna nyolcadik emeleti lakásának erkélyére, óvatosan, nagy gondossággal helyezte föl a maszkját. A főváros légköre régóta nem volt önmagáé.
2021. 05. 13.
Már mióta tudod, hogy két Valóság van, két Világgal, két Európával, két Magyarországgal és két Budapesttel. Azzal is tisztában vagy, hogy jó oldalra születtél, mert mindig szemből süt a nap, és te szereted a napot. Súlyt veszel magadhoz, de csak azért, hogy a túloldalon letehesd – havonta egyszer fújsz egyet és átléped a saját tengelyed. Leteszed a súlyt, körülnézel és kiélvezed, hogy ebben a Budapestben hátulról süt a nap. És te szereted, ha hátulról süt a nap, ebből is lehet tudni, hogy a jó oldalra születtél. Aztán felrémlik, hogy két Európában két Magyarország van, a két Világban pedig két Valóság, mióta az eszedet tudod.
2021. 05. 11.
A göteborgiak büszkék Örgrytére. Azért szeretnek ott lakni, mert közel van a városközponthoz és a természethez is. A városrész neve a nagyjából ezer évvel ezelőtti feljegyzésekben bukkan fel először. A régi időkben a helyneveket sokszor a környék földrajzi jellegzetességei után adták. Ezért a legvalószínűbb az, hogy a szóösszetétel, ör-gryte azt jelenti, homokkő.
2021. 05. 09.
Medbh McGuckian költészetének recepciójára − a már megemésztettebbek közül − eddig talán Clair Wills és Shane Murphy munkái gyakorolták a legnagyobb hatást (Kirkland 2010: 151−153). Míg Wills érzékeny elemzései a privát és publikus/politikai szféra elválaszthatatlanságának mára kikerülhetetlenné vált alapvetését hangsúlyozták, (Wills 1993) Murphy a cut-up versek intertextusainak feltárásával forradalmasította a recepciót (Murphy 2006, 2012). E rövid esszé, amint az a címéből is sejthető, kapcsolódik mindkét fenti, meghatározó recepciós vonulathoz, de a vizsgálódások számára új részterületet is ajánl.
2021. 04. 21.
Beretva Károly kritikus, szerkesztő, a Klebelsberg Kunó Tudományos Főiskola és Gyakorló Egyetem ifjú tanársegédje ezúttal gyermekfelvigyázó tehetségével mutatkozik be az olvasónak.
2021. 04. 15.
– Már húsz éve nem olvasok könyveket. – Lehajtja a fejét, mintha szégyenkezne. Igen, szégyelli. – Hidd el, egyetlen könyvet sem olvastam el húsz év alatt, magyartanár létemre.
2021. 04. 15.
1926. március 1-én születtem Budapesten, s bár fogantatásom bajos volt és bűnnel teli, csak sikerült az Apolló mozi helyén egy sarki kilátást kapnom. Apám Reiss Zoltán tervezőmérnök, anyám Pongrácz Szigfrid szobrászművész, lakcímkártyámon a mai napig a Corvin áruház szerepel. Szavazati jogom nincs és nem is volt – ha lett volna, most nem egy vasgerenda állna ki az ágyékomból.
2021. 03. 26.
„Immár az is előfordul, hogy az európai udvari kultúráról nagy tudományos apparátussal írt könyvben a szerző – amikor a szakirodalommal vitázik – nem átallja Rejtőt idézni, méghozzá azt, hogy »egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan« (Rejtő 1964a, 7; illetve Zemplényi 1998, 13).” – Veres András: A ponyva klasszikusa. In: A magyar irodalom történetei III.
2021. 03. 23.
Ha hamisítvány, akkor le a kalappal a hamisító előtt. Engem tökéletesen megtévesztett.
2021. 03. 17.
Beretva Károly, a Klebelsberg Kunó Tudományos Főiskola és Gyakorló Egyetem ifjú tanársegédje a főépület előtt ácsorog, az üres campust fürkészi, és próbál minél többet kihozni cigarettája utolsó slukkjaiból. Kellemesen didereg a koratavaszi légben, kitárva hagyott télikabátja alatt csak egy pamutpólót visel. Észreveszi, hogy tanszéki kollégája, Máté a villamosmegállóból feléje tart. Langaléta adjunktus, mindig fölfelé emeli kicsit a fejét, így Beretva Károly jól ismeri Máté állcsúcsát, masszív ádámcsutkáját. Elegáns teveszőr kabátja belső zsebében kotorászik, Beretva ebből levonja azt a sajnálatos következtetést, hogy oda fog menni hozzá. Odajön. Egy doboz Camelt húz elő – mindig, csakis Camelt –, közben vigyorog.
