irodalom / gondolat

Az Ukrán PEN Club meghívására mentem – szolidaritási út külföldi írók, újságírók, szerkesztők, elemzők számára, 2024. november 4-8. Rajtam kívül egy magyar volt a csoportban, Takácsy Dorka, Oroszország-szakértő; mint kiderült: képzett, gyors, okos és felkészült. Öt szlovák kollégával voltunk, később észt írók, fordítók és szerkesztők is jöttek.

Valójában az egész költemény és a juhászi inorganikus vitalizmus lényege is tetten érhető ebben a Halál-sorozatban: titokzatos, enigmatikus, visszahúzódó, mégis materiális értelemben formálódó, sokszorozódó. Horváth Márk Juhász Ferencről készülő monográfiájából négy részt közlünk, ennek negyedik, egyben utolsó részét olvashatják. 

És ezért is nevezhetjük Juhász Ferenc líráját is alapvetően olyan realizmusnak, amely a valóság egy komplexebb és mélyebb rétegét tárja fel. A valóságból származik az inorganikus vitalizmus, és nem a költői fantázia teremti meg. De mit is jelent ez a sajátos új abszolútum, és milyen esztétikai tétje van? - Horváth Márk Juhász Ferencről készülő monográfiájából négy részt közöl, ennek harmadik részét olvashatják. 

Milosevits Péter író, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1952-ben Budakalászon született, és hetvenedik életévében, 2021-ben, Szentendrén halt meg. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Szláv Filológiai Tanszékén dolgozott. Irodalomtörténeti publikációi csakúgy, mint szépirodalmi művei magyar és szerb nyelven jelentek meg. Tudományos munkái mellett a próza és líra műfajaiban is alkotott. Dramaturgiai munkáit a Magyarországi Szerb Színházban mutatták be. Fordításában jelent meg Szerbiában Rejtő Jenő két legismertebb regénye. Munkássága Magyarországon kívül is nagy hatású - Gaján Éva tanulmányát olvashatják.   

Nem szerettem volna Horváth Ivánról visszaemlékezést írni, gondoltam, mert az elsősorban rólam szólna, és ez méltatlan hozzá. A strukturalizmus kapcsán végzett munkája, a Balassi- és egyéb régi magyaros kutatásai, a József Attila, az irodalom, a zene, az emberi kultúra iránt érzett szenvedélyes vonzalma és ismeretei, a tanítói lelkesítő munkája, satöbbi – az erről való megemlékezés szinte mind másra marad. Viszont be tudok számolni néhány fontos dologról, hogy mit köszönhetek neki én, és ezt csak én tudom elmesélni. A legfontosabb a nagyvonalúsága volt egy olyan korszakban és egyetemen, ahol szinte vágni lehetett a kicsinyesség füstjét.