bezár
 

irodalom / gondolat

A gyanú hermeneutikája eleve adott
A gyanú hermeneutikája eleve adott
A prae.hu szerkesztőségének munkatársai örömmel fogadták a Litera cikkét, amelyben reagáltak a mesterséges intelligenciával készült pályázati szövegekre, ezzel megnyitva azokat a csatornákat és kérdéseket, amelyek elősegítik a témával kapcsolatos érdemi kommunikációt. Ezért körkérdést indítottak azzal a céllal, hogy feltérképezzék, alkotók, kritikusok, egyetemi tanárok hogyan értékelik a mesterséges intelligencia aktuális helyzetét. Mindezt az olvasás–kritika–esztétika hármasa felől megközelítve, egyben hangsúlyozva az AI mély társadalmi beágyazottságát. Lőrincz Csongor válaszait olvashatják.
Hogyan nem jutott el Illyés Gyula Abonyba?
Hogyan nem jutott el Illyés Gyula Abonyba?
Abonyból származó költőként minden irodalmi momentum fontos számomra, ami e városhoz köthető. Arra már jó húsz éve rájöttem, hogy Illyés Gyula 1934-ben megjelent Ifjúság című elbeszélő költeményében is szerepel Abony neve ‒ ezért is szereztem be a mű első kiadását ‒, de arra csak a napokban találtam rá Illyés „1919. augusztus” című visszaemlékezésében, hogy pontosan hogyan, és miért is került bele. E memoárból viszont kiderült, hogy Illyés nem járt Abonyban. De a háromszoros Kossuth-díjas, Babits-tanítvány Illyés élete annyira érdekes, hogy nála még az is izgalmas, hogy hogyan nem jutott el valahová. - Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.
Az ember olykor azt sem bánná, ha inkább az MI írná őket
Az ember olykor azt sem bánná, ha inkább az MI írná őket
A prae.hu szerkesztőségének munkatársai örömmel fogadták a Litera cikkét, amelyben reagáltak a mesterséges intelligenciával készült pályázati szövegekre, ezzel megnyitva azokat a csatornákat és kérdéseket, amelyek elősegítik a témával kapcsolatos érdemi kommunikációt. Ezért körkérdést indítottak azzal a céllal, hogy feltérképezzék, alkotók, kritikusok, egyetemi tanárok hogyan értékelik a mesterséges intelligencia aktuális helyzetét. Mindezt az olvasás–kritika–esztétika hármasa felől megközelítve, egyben hangsúlyozva az AI mély társadalmi beágyazottságát. Kulcsár Szabó Ernő válaszait olvashatják.
A chatbot úgy parodizál bennünket, hogy észre sem veszi
A chatbot úgy parodizál bennünket, hogy észre sem veszi
A prae.hu szerkesztőségének munkatársai örömmel fogadták a Litera cikkét, amelyben reagáltak a mesterséges intelligenciával készült pályázati szövegekre, ezzel megnyitva azokat a csatornákat és kérdéseket, amelyek elősegítik a témával kapcsolatos érdemi kommunikációt. Ezért körkérdést indítottak azzal a céllal, hogy feltérképezzék, alkotók, kritikusok, egyetemi tanárok hogyan értékelik a mesterséges intelligencia aktuális helyzetét. Mindezt az olvasás–kritika–esztétika hármasa felől megközelítve, egyben hangsúlyozva az AI mély társadalmi beágyazottságát. Elsőként Áfra János válaszait olvashatják.
Kitől „tanulhatta” Nemes Nagy Ágnes a „Fák"-at?
Kitől „tanulhatta” Nemes Nagy Ágnes a „Fák"-at?
Hogy kitől „tanulhatta” Nemes Nagy Ágnes az egyik leghíresebb, és legtöbbet elemzett versét, a Fák című költeményt? Szerintem Erdélyi Józseftől (1896-1978), a harmincas-negyvenes évek ismert költőjétől, akinek a Téli fák című verse így kezdődik: „Szeretem én a téli fákat, // tanúlok tőlük állni, állni.” Nemes Nagy Ágnes Fák című verse, amely összegyűjtött verseinek címere, így indul: „Tanulni kell. A téli fákat. // Ahogyan talpig zúzmarásak.” - Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.
Mennyi részlet, mennyi írás
Mennyi részlet, mennyi írás
Úgy gondoltam, ideje összeszámolni mennyi az annyi, vagyis idén hány cikk jelent meg a prae.hu irodalmi rovatában, hogyan követtük vagy nem követtük a trendeket – ez utóbbi kapcsán azt hiszem, jól áll a portál, nem érzek görcsös kényszert a trendkövetésben, ahogy jelentős lemaradást sem – mi volt váratlan, emlékezetes, és így tovább. Persze nem tudok és nem is szeretnék minden cikket külön kiemelni, nem is ez a célja idei összegzőmnek. Az organikus cikkek száma szép, és minden nehézség ellenére hétről hétre érkeznek a gazdag, informatív, és legfőképp autonóm szövegek.
Az elengedett zsezse
Az elengedett zsezse
Mivel egyik érdeklődési területem a madártartás és madarászás megjelenése az irodalmunkban, nem hagyhattam az antikvárium polcán porosodni Váci Mihály (1924-1970) A zsezse-madár című, 1964-ben megjelent kötetét. A könyv a szerző irodalmi tanulmányait és egyéb prózai műveit adja közre, de irodalmi esszéi csalódást jelentettek, ugyanis irodalomról esett bennük a legkevesebb szó, viszont az akkori politikai szólamokból, ideákból annál több került az írásokba. Ám költőnek Váci egyáltalán nem rossz. Ha verseit leválasztjuk az ideológiáról, akkor a századelőről örökölt ‒ a mestere Illyés Gyula volt, aki meg Babits Mihályt tarthatta mesterének ‒, ép formaérzékkel, többnyire modern, jambikus formában a kellő líraisággal dolgozza fel valóságból vett témáit. – Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.
Mit vett kölcsön Lator László Szász Károlytól?
Mit vett kölcsön Lator László Szász Károlytól?
Lator László Horatius-fordításában sorra visszaköszönnek Szász Károly fordításának szavai, szókapcsolatai. A hetedik strófa harmadik sorát megint Szásztól vette át: „ki az, kinek tiltott gyönyört nyújt”. A negyedik sorát részben: „szoba rejtekében”. Az első sor felét is: „férje borán keres”.  - Acsai Roland Reggeli jegyzetek sorozatának következő részét olvashatják.
„Az erdész elhibázza a lövést”
„Az erdész elhibázza a lövést”
„Vándorlása során Lutra sorsa más emberekével is kapcsolatba kerül. Először egy erdész családjával, aztán a pisztrángkeltető-telep tudósaival. Az erdész elhibázza a lövést, a pisztrángkeltető-telep alkalmazottja megsebesíti az állatot, és végül a fiatal vadász lelövi. Eközben Lutra azt teszi, amit az állatok: élelmet és megfelelő búvóhelyet keres.” - Acsai Roland Reggeli jegyzetek sorozatának következő részét olvashatják.
Kultúrharc ágyúkkal
Kultúrharc ágyúkkal
Az Ukrán PEN Club meghívására mentem – szolidaritási út külföldi írók, újságírók, szerkesztők, elemzők számára, 2024. november 4-8. Rajtam kívül egy magyar volt a csoportban, Takácsy Dorka, Oroszország-szakértő; mint kiderült: képzett, gyors, okos és felkészült. Öt szlovák kollégával voltunk, később észt írók, fordítók és szerkesztők is jöttek.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés