gyerek / alkotás

Philip Pullman frissen megjelent könyve, az Árny északon újabb rejtélyes, kinyomozásra váró esetekkel látja el a Sally Lockhart sorozat már ismert szereplőit. Titkok, bűnözők és halálesetek az új krimi velejárói, amelyet ismét kiváló nyelvezetben és meséléssel olvashatunk el.

A csíkos pizsamás fiú szerzője kísérletet tesz annak igazolására, hogy a szögesdrót mindkét oldalán létezik sorstalanság. Pompor Zoltán a regény pedagógiai erényeit és dramaturgiai hibáit veszi sorra.

„Arckifejezéséből a harag, a fájdalom és a megvetés elegyét olvashatjuk ki: a haragot a fenyegetően összehúzott szemöldökből, a fájdalmat a szemek pillantásából, a megvetést az előretolt alsó ajakból és a lebiggyesztett szájsarokból” – jellemezte Freud Michelangelo Mózes-szobrát. Hasonló elemző-értelmező mondatokkal nem szolgálhatunk A Tízpancsolat című 3D-s animációs filmről szólván, s nem csak a freudi kvalitások híján nem.

„Nem árullak el a boszorkánynak, mert megismertelek” – mondja Tumnus, a Narniában élő faun a kis Lucynek. C. S. Lewis könyve és a belőle készült film sok hasonló megható mondattal és jelenettel melengeti a szívünket, a lassan egyre hidegebb napokon.

Népszerűségükhöz minden bizonnyal erőteljesen járul hozzá ars poeticájuk, miszerint „az a jó gyerekkoncert, ahol a szülő sem unatkozik”. Így lesz egy rendezvényből igazi családi program, ami manapság ugye rendkívül gyakran hallott, és, valljuk be, igen piacképes kifejezés.