film / tudósítás
2013. 09. 03.
A komédiák ellenében haladok, rendíthetetlenül. Míg az idei, jubileumi fesztivál eléggé hangos Simon Peggék új vígjátékától (A világvége), és a Facebookon csoport szerveződik a nézők toborzására, én magányos farkasként többnyire fájdalmas történetekre, bűnökre, erotikára vadászok. Ha mulatni szeretnék, azt sem úszom meg testnedvek nélkül: a fekete humort képviselő Don Jon nyitja a partit Borsodban, hogy lássuk, miképpen debütál filmrendezőként Joseph Gordon-Levitt, generációjának egyik legjobb színésze. Szigorúan szubjekítv tizenegyfilmes lista következik a miskolci filmdömpingből.
2013. 07. 20.
Hogy a filmek milyenek, elpanaszolható a megtekintésük után egy-egy tudósítás szerű, behatárolhatatlan műfajú irományban. Az ember azonban mégiscsak akkor érzi meg igazán egy fesztivál hangulatát, amikor a végén felszáll a vonatra, vagy amikor hetekkel később visszagondol rá. A Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál valahogy átlép saját filmválogatásán, és annak ellenére válik egyszerűen jó élménnyé.
2013. 07. 07.
A fesztivál népszerű, a pénztárak előtt kígyóznak a sorok, a vetítések telt házzal futnak. Az igazán látogatott filmek azonban nem itt élték meg premierjüket. Sorrentino The Great Beauty-jának sajtóvetítésén a csilláról is csüngtek, az Ain’t Them Bodies Saintset feladtam, amikor láttam a terem előtt ácsorgó tömeget. Karlovy Vary kicsit olyannak tűnik, mintha Cannes és a Berlinale utánjátszó mozija lenne. Időközben jött a hír, hogy Szász János A nagy füzet című filmje nyerte a fesztivál Kristály Glóbusz elnevezésű fődíját, amit a film német producere Sőth Sándor vett át.
2013. 07. 03.
Lassan talán felhagyok azzal, hogy a versenyszekcióra hagyatkozva várjam az igazán jó filmeket, és elkezdek hasraütésszerűen választani. Hiába. Lehetne fanyalogni, de minek? Karlovy Vary varázslatos város, gyönyörű házakkal, és az utcák felé magasodó erdővel. Talán nem lenne haszontalan sétálni egyet vetítés helyett, gondolom, és persze a moziteremben maradok.
2013. 05. 30.
Az Anjou Lafayette rendezésében idén is volt Francia Filmtavasz, Budapesten ezúttal duplázott is a fesztivál, emellett a megszokott módon több vidéki nagyvárosban is megfordultak az eseménysorozat filmjei.
2013. 05. 12.
Az Udinében évről évre szabadjára eresztett ázsiai filmdömping sodrásából ugyan mindig ki tud emelkedni néhány maradandó értékként kanonizálható alkotás, a féktelenül áramló mozgóképfolyamot leginkább a fel-felbukkanó kuriozitások és furcsaságok szabályokat nem ismerő keveredéseként írhatjuk le.
2013. 05. 09.
Úgy tetszik, mintha ott és akkor, izé – nincs élő teremtés, aki megmondhassa, mi volt ott. Úgy tetszik, mintha… mintha akkor, izé – de az ember futóbolond, ha meg akarja mondani, mi volt akkor. Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, miket láttam én.
2013. 05. 05.
Féléve, nagyjából havi rendszerességgel lehetünk közönsége egy olyan estnek, melyen egyszerre van jelen a színház, a költészet, a film, a humor és a politika, de még enni is kaphatunk. A Food Film Fighters a Gozsdu Manó Klub pincéjéből indult, jelenleg a Toldi Art mozi nagytermét tölti meg vendégeivel.
2013. 05. 04.
Május másodika, reggel fél nyolc, Monostori Erőd, Dunai Bástya. A kapun kilépve bágyadt napfény fogad és a távolból rákezdi egy kakukk. Számolni kezdem, vajon meddig él egy fesztivál? Tizennyolcszor mondja "kakukk", majd kis gondolkodás után hozzátesz még ötöt. Huszonhárom. Nem rossz, legalább még egyszer annyi ideig, mint ahány éves most. És a kakukkolás folytatódik, a madár hangja egyre közelebbről hallatszik.
2013. 04. 26.
Április 25-én a Művész moziban a nézők előtt is megjelent, és a 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon is fődíjas film premier előtti vetítését követő közönségtalálkozón mesélt arról, milyen volt a hátán cipelni egy nagyjátékfilmet, és miért nem szeret kiöltözni. A mindössze 19 éves Saskia Rosendahl a Lore címszereplőjeként már számos helyen elnyerte a szakma és a kritikusok tetszését.
