film / tudósítás
2015. 12. 04.
Az élet tökéletes Kim Dzsongun vezetése alatt. Ezt tanulja minden gyerek az iskolában, erről beszélgetnek odahaza a családtagjaikkal is. Vitaliy Manskiy látszólag propagandafilmet forgatott Észak-Koreában, de azzal, hogy a készítés körülményeit is lefilmezte, valójában az elnyomás mechanizmusát dokumentálta. Az etikailag igencsak megkérdőjelezhető módszerekkel készült film feltárja, mi a „jólét” ára a kommunizmust és az antiglobalizmust ötvöző dzsucse eszme hazájában.
2015. 12. 04.
Victor Dement The find című elsőfilmjében a karakterfejlődésre helyezi a hangsúlyt: egy öregember két lépcsős pálfordulására, arra, ahogy ráébred: rosszul élte az életét. A forgatókönyv hiányosságaiért kárpótolnak a film különleges ritmusváltásai és a hófedte szibériai fenyvesekről készült szuggesztív totálok.
2015. 12. 04.
Juan Miguel Del Castillo elsőfilmje a spanyolországi munkanélküliségről, tömeges eladósodásról és kilakoltatási hullámról hoz híreket. A mind tematikájában, mind formanyelvében a neorealizmust idéző Food and shelter kritikus hangvétele miatt csak közösségi finanszírozással készülhetett el.
2015. 12. 03.
A Drónok volt a Verzió egyik leginkább vészjósló filmje (ha nem is a legjobb), legalábbis holtversenyben az Oscar-díjas Citizenfourral. A Drónok a Snowden-doksi spirituális folytatásának is beillik, mivel bemutatja, mennyire fontos volt a Citizenfourban dokumentált kiszivárogtatás.
2015. 11. 30.
Az amerikai származású, de Dániában élő rendező, Joshua Oppenheimer Az ölés aktusa című dokumentumfilmjében foglalkozott először az 1967-es indonéz katonai hatalomátvétellel, aminek következtében a lakosság tagjaiból toborozott, fanatizált halálbrigádok politikai okokból közel egymillió emberrel végeztek. Az ölés aktusában Oppenheimer a tömegmészárlásért felelős, máig hatalmon lévő vezetőket, illetve a halálbrigádok egykori tagjait kérte meg arra, hogy idézzék fel, illetve játsszák el kamerája előtt a történteket, következő filmjében, A csend képében viszont egy másik oldalról, az áldozatok szemszögéből kísérelte meg feldolgozni a szörnyű tragédiát.
2015. 11. 29.
A Verzión több dokumentumfilm is etnikai konfliktusokat járt körbe: Az én országom című film az izraeli arabok és zsidók, A dibuk. A kóborló lelkek meséje pedig az ukrán nacionalisták és a helyi hászidok közti ellentéteket mutatta be, de hazánk is képviseltette magát az Érpatak Modellel, ami Orosz Mihály Zoltán polgármesterről szól. Ezek közül A dibuk. A kóborló lelkek meséje a legjobb, mely nem csak esettanulmány, de feszült drámai történet is egyben.
2015. 11. 19.
A mexikói Alejandro Guzmán Alvarez készített egy filmet egy kórosan elhízott férfiról, aki számára a leghétköznapibb tevékenységek is kihívást jelentenek. Súlyos realista dráma helyett egyszerű mesét kapunk a másság elfogadásáról, stilizált karakterekkel és kis csodákkal.
2015. 11. 19.
A 12. Verzió Filmfesztivál programjában három film is foglalkozott azzal, hogyan hat a melegellenesség az LMBTQ közösség tagjaira. Mindhárom filmkészítő kelet-európai társadalmakat vizsgált, kortárs és rendszerváltás előtti viszonylatban. Egymás mellé helyezve őket kirajzolódik az összefüggés a politikai rezsimek által fenntartott heteronormatív diskurzus és a homofób érzelmek társadalmi elterjedése között.
2015. 10. 31.
A pályakezdő animátorokat felkaroló Primanima fesztivál negyedik alkalommal tárt friss, nemzetközi vizsga- és diplomafilmeket budaörsi közönsége elé. A más animációs fesztiválokon már díjazott alkotások újbóli elismerése mellett a Primanima saját felfedezéseket is tett. A válogatásban a grafikus animációk voltak többségben, és a szelekcióból az is kiderült, hogy a fiatal alkotók előszeretettel készítenek vígjátékokat és műfaji paródiákat.
2015. 10. 28.
„Mi a kísértet?” – kérdezi az Ördöggerinc idős tanára. „A fájdalom pillanata? Egy tragédia örök ismétlésre ítélve?” A San Sebastiánban felbukkanó spanyol filmek kísértetei élnek, még ha oly elhalványultak is, mint egy „homályos fénykép”. A múlt azonban ragaszkodik jelenlétéhez, és nem engedi őket teljesen eltűnni.
