film / gondolat

2009. 01. 05.
Az Anilogue fesztiválon, az Uránia filmszínházban a japán rajzfilm kedvelői egy igazi kultanimével ismerkedhettek meg. Az Evangelion 1.0: (Nem) vagy egyedül hatalmas sikert aratott Japánban, az idei Tokiói Nemzetközi Anime Rendezvényen az év animéje címet nyerte el. A történet során egy gépmonstrumban ülő, szorongó tizenévesnek kell a világot megmentenie: óriásrobotok és egzisztencialista dráma még nem került egymáshoz ilyen közel.

2009. 01. 02.
Mi lehet egy horrorfilm esztétikájának a közvetítője? Leginkább talán a látvány, pontosabban a „látás” felfüggeszthetetlensége: hogy minden egyes pillanatban oda akarunk nézni (a vászonra, a képernyőre), még ha nem is akarjuk látni, ami történik vagy történni fog. Továbbá a hallás: egy sikoly hangja, vagy a zenéé, mely szerencsés esetben úgy festi ki a filmet, mint a színes ceruzakészlet a kifestőkönyvet.

2008. 12. 31.
Milyen a jó science fiction? Az igénytelen művekben az írók elmerülnek abban, hogy fantáziájuk erőltetésével kipréseljenek magukból valami minél hihetetlenebbet. A műfaj legnagyobbjai számára a jövő csupán a feltételes mód közegeként szolgál, ráébresztenek minket arra, hogy (nemsokára) új problémákkal kell szembesülnünk.

2008. 12. 23.
Gondry hétperces sziporkája lényegében azt mutatja be, hogyan kerül ki az ellenőrzés alól egy elszabadult allegória. A youtube-on látható rövidfilm szókimondó pőreségében sokat tesz azért, hogy saját ún. civilizációs reflexeinket, álszent napi gyakorlatunkat és buta előítéleteinket gyanakvás alá vonjuk.

2008. 12. 14.
Sophia Coppola korai alkotása egy amerikai gimnázium autentikus hangulatát és a tananyag helyett a társas érvényesülési modelleket elsajátító tinik hányattatásait mutatja be a szövevényes, de mindig kegyetlen népszerűségi és hatalmi rendszerekben. A trendi, kölykös, könnyen nézhető rövidfilm egzakt és invenciózus formában elemzi az erő politikáját.

2008. 12. 07.
A fekete-fehér animációs film a két szín ellentétében szembesíti a címszereplő kisfiú belső világát a külső valósággal. A verses narrációval kísért történet központjában a romantika – és különösen E.A. Poe – egyik visszatérő témája, a rajongó képzelet és külvilág harca áll. A Poe-idézettel záruló elbeszélő költemény arra is figyelmeztet, hogy olvasni (valójában?) nem más, mint szellemet idézni.

2008. 12. 01.
Az utópiafilmek nem csak a társadalom elé tartanak görbe tükröt, hanem a filmkészítés, az alkotás folyamatát is visszatükrözik. Valóság és képzelet, realitás és fikció, természetes és mesterséges kapcsolatát érintve nyújtanak sajátos, korszakonként változó mozi-ars poeticát...

2008. 11. 02.
John Sturges klasszikusa a háborús kalandfilmek kiemelkedő darabja a műfaj fénykorából. Érdekes és többnyire hiteles történetet mesél el tökéletesre csiszolt forgatókönyv alapján jeles színészek (Steve McQueen, Charles Bronson, James Coburn) közreműködésével, akiknek jelentős része a rendező korábbi, hasonló jellegű nagy westernsikerével, A hét mesterlövész-szel vált igazi sztárrá.

2008. 10. 28.
„ A filmeknek egyszer csak meg kell szűnniük filmnek lenni, történetnek lenni, és el kell kezdeniük élni, hogy az emberek azt kérdezzék, hogy is van ez velem meg az én életemmel.”

2008. 09. 26.
A Sátántangó időtartama hét és fél óra. Az elkészítése éveket vett igénybe, csak késő ősszel és kora tavasszal forgatták. Tarr fél évig járta az Alföldet, a kocsmákat, nem csak azért, hogy ráleljen az ideális helyszínre, hanem hogy a saját bőrén tapasztalja meg, (ahogy ő fogalmazta) milyen a „sárban élni”. A Sátántangót az érdeklődésre való tekintettel újra levetítik október 5-én, vasárnap 14 órától. A Cirko-Gejzír retrospektív apropóján Tarr poétikájának nyomába eredtünk.