film / gondolat
2010. 12. 13.
Vicces, percéletű kamu-előzetesnek indult, és halálosan komoly, sztárokkal (Robert De Niro, Jessica Alba) fémjelzett, franchise-gyanús mozifilm lett belőle. Természetesen a Machete "komoly" mivolta minden értelemben vitatható: noha az előzmények ismerete nélkül is lehet remek filmélmény, akkor működik igazán, ha Tarantino és Rodriguez Grindhouse-showjának posztmodern kontextusán belül, azaz B-film/exploitation-hommageként dekódoljuk.
2010. 12. 05.
Aki keveselte az igazi "bűnös élvezet"-mókát Tarantino Halálbiztosában, annak Rodriguez Terrorbolygója minden álmát valóra válthatta. A Grindhouse-projekt kritikai elismertsége elsősorban Rodriguez munkájának köszönhető, nem is beszélve az utóbbi években elharapódzó neo-grindhouse hullámról, aminek betetőzése természetesen a szintén általa rendezett Machete. (Az első rész itt olvasható.)
2010. 11. 29.
A vámpírfilmek egyik alapvető női karaktere mindig is a naiv, ártatlan fiatal lány volt, a másik pedig a buja, csábító démon. John Carpenter Vámpírokjában az utóbbira látunk tökéletes példát, míg Coppola Drakulájában mindkét karaktert használja. Az előző cikkben a buja démon és az ártatlan szűz tipusát vizsgáltuk.
2010. 11. 27.
Az amerikai posztmodern két pionírja, Quentin Tarantino és Robert Rodriguez 2007-ben a kedvenc hetvenes évekbeli trash-, exploitation- és B-filmjeik előtt tisztelgő hommage-duplafilmmel álltak elő. Az USA-ban együtt vetített, gyakorlatilag bemutatása pillanatától kultfilmnek számító Grindhouse: Halálbiztos és Grindhouse: Terrorbolygó jelentőségére elegendő bizonyíték a show egyik ál-előzetesének egész estés változata, a magyar mozikat e hónapban megtámadó Machete elkészülte.
2010. 11. 03.
Werner Herzog az 1982-es Fiztcarraldo óta leginkább dokumentumfilmekkel (Legkedvesebb ellenségem, Medvebarát) vétette észre magát, de az utóbbi pár évben újra ambiciózus játékfilmekkel jelentkezett. A 2006-os Hajnali mentőakció és a 2009-es Mocskos zsaru - New Orleans utcáin a nagyközönséget és a rajongókat egyaránt megnyerték, a szintén tavaly bemutatott, David Lynch executive produceri közreműködésével készült My Son, My Son, What Have Ye Done viszont inkább csak az utóbbiak táborának lehet kedvére való, ennek megfelelően elsősorban DVD-n került forgalmazásba.
2010. 10. 27.
Amióta létezik vámpírfilm, azóta kapcsolódik össze ez a fogalom Dracula gróffal (nevezzük őt akár Nosferatunak, akár Orloch grófnak). Megjelenítése, ábrázolása „filmes karrierje” során sokat változott, fejlődött, de egy dolog nem változott: egy jó vámpírfilmben Dracula gróf mellett mindig lennie kell nőnek (lehetőleg minél erotikusabban, ledérebben ábrázolva).
2010. 09. 07.
Pálfi György Taxidermia című alkotását annak idején a test diktatúrájának filmjeként néztük. A benne szereplő karakterek jelleméből, pszichopatológiájából kiindulva következzék most egy laikus gondolatkísérlet, ami a több generáció sorsát beumtató elliptikus családtörénetet a test elleni végső lázadás meséjeként értelmezi. Az irodalmi forgatókönyvet idézve: egy kis fricskaként, ami felér az Isten orráig.
2010. 08. 22.
George Sluizer-t a ’90-es évek elején utolérték az Álomgyár mágnásai. Sztárokkal és a 165 ezer dollárra becsülhető holland büdzsé többszörösének ígéretével lépett be a 20th Century Fox kapuján, ám súlyos kompromisszumokat kellett dédelgetnie. Azóta talán csak Ole Bornedal hajtott végre önmásolást a kevert hangnemben dúskáló Éjféli játszma amerikai klónjával, hogy a nyugati vászonidentitás ereje teljében pompázzon. (Az első rész itt olvasható.)
2010. 08. 18.
Hollywoodot gyakran éri a bírálat, mely szerint a nagyiparosok az európai, esetleg ázsiai filmek szerzői vonásait redukálva új, színes-szagos és természetesen az észak-amerikai celluloid-identitáshoz passzoló termékeket dobnak le a futószalagról, miközben a régi kincsek a föld alatt lapulnak, és legtöbbször ott is maradnak. Jelenleg Matt Reeves szolgai újrázásnak látszó Let Me In-je készül feledésbe meríteni a destruktív gyerekről és vérszívószerelemről beszélő svéd eredetit, ami miatt kedvem támadt egy több mint 20 éves holland kultuszthriller leporolására, valamint amerikai ikermozijának kivesézésére.
2010. 08. 05.
Hogy Az utolsó szamuráj kalandfilm, nem pedig fantasy lesz, az a film intrójában explicit módon megfogalmazott állásfoglalás, döntés eredménye. Az intróban egy nondiegetikus narrátorhang felidézi a Japán szigetek keletkezésének mitikus történetét, az eredetmítoszt. Eszerint a szigetek az istenek tengerbe hullott könnyei volnának.
