bezár
 

film / gondolat

Harry Potter moziba megy
A Harry Potter-történetekben tehát a fantasy horrorral keveredik, de mi a helyzet a filmadaptációkkal? A történetek esetében nem tettem különbséget regény és film között, hisz e műfajok mindkét ágazatban hasonló mértékben vannak jelen és alapműveiken keresztül hatnak egymásra, a Harry Potter-filmek ráadásul kifejezetten hű adaptációk. Amiben esetünkben mégis különbözőek a regények és a filmek, az a műfaji képlet eltolódása: a filmek alkotói következetesen eliminálták a regények horrorját. (A szöveg első része itt, a második pedig itt olvasható.)
Conan útja
Az új Conan, a barbár híre hallatán rögtön remake-et kiálthatnánk, pedig kivételesen nem újrahasznosításról, hanem az 1982-es, azonos című klasszikus alapját képező novellák új (és hű) adaptációjáról van szó. A remake-specialista Marcus Nispel új feldolgozása reprezentatív „kard és varázslat” fantasy – az alműfaj minden erősségével és (jóval több) hibájával –, mely egyúttal arra is rávilágít, hogy az Oliver Stone, John Milius és Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett első Conan, a barbár mennyire kiemelkedik a ponyvafantasy mezőnyéből.
Harry Potter szerint a világ
Miért fontos, hogy milyen műfajúak a Harry Potter-regények és filmek? Egy történet műfajisága a legfontosabb tulajdonsága, hisz a mesélők és közönségük egyaránt zsánerekben gondolkodik, amikor megpróbál rendet tenni az elbeszélések, a kultúra káoszában. A Harry Potter-sztorik alkotói ráadásul kifejezetten zsánerhagyományokra, fantasy és horror remekművek által kanonizált sémákra, motívumokra építenek, így e művek műfajisága a népszerűségük miértjére is választ adhat. (Az első rész itt olvasható!)
Harry Potter és a műfajok kérdése
A Harry Potter-regényeket és filmeket általában a fantasy zsánerébe sorolják, sőt egyenesen iskolapéldáiként hivatkoznak rájuk. Ritkán emlegetik a horror műfaját e művekkel kapcsolatban, pedig ha tipikus, újat nem mutató fantasy-történetekről lenne szó, nem lennének ennyire sikeresek. A Harry Potter-regényekben és filmekben a fantasy a horrorral keveredik, a világraszóló siker mellett megcáfolva egy műfajelméleti paradoxont is.
Kane 70: egy lángész diktátor születése (1. rész)
Az örök sikertelen filmes zseni, Orson Welles első egészestés alkotása a hetven éve bemutatott Aranypolgár. A kanonizált és máig sokat tárgyalt bukástörténet centrumában álló sajtómágnás, Charles Foster Kane karaktere Welles életművében különféle formákban, de kivétel nélkül mindig visszatér. Ennek oka pedig a figura alteregó-jellege, s az, hogy a hagyományos klasszikus hollywoodi hőstípustól eltérően elsők közt fedezhetünk fel benne vonásokat a modern, kiüresedő és bizonytalanná váló egyénből.
Rekviem egy szerzőért? – A forrástól a hattyú haláláig
Aronofsky konvenciókat leginkább kikezdő filmje, A forrás egetrengető bukása után elkészítette A pankrátort, melyet a legkommerszebb filmjeként emlegettek, ennek megfelelően addigi legnagyobb financiális sikereként könyvelhette el. E film sem annyira felszínes, mint amilyennek mutatja magát, de legújabb mozija, a Fekete Hattyú ékesen bizonyítja, hogy Aronofsky további remekeket ígérő szerzői filmes maradt.
Emberre szerelt felvevőgép – Darren Aronofsky mozija
Az idei velencei filmfesztivál zsűrielnökének választott Darren Aronofsky alig múlt negyven, filmográfiájában mindössze öt nagyjátékfilm található, de joggal nevezhető az egyik legizgalmasabb stílusú kortárs filmesnek. A Fekete Hattyúval csak jelölésig jutott az idei Oscar Legjobb Rendező kategóriájában, de talán szükségszerű megtorpanás volt ez: túl öntörvényű és szókimondó alkotó ő egy efféle kirakatdíjhoz.
Nők szóljanak nőkről őszintén: a leszbikus tabuk megdőltek
Leszbikus pár szülő szerepben. Spermadonor apa-szerepben. És a gyerekek, akik tényleg nagyon jól vannak, a lehető legérettebben kezelik a régi-új családmodellt. Lisa Cholodenko filmje, A gyerekek jól vannak a leszbikusságot nem mint másságot kezeli, csupán a hagyományos családmodell kissé szokatlan felállású verzióját mutatja be. A nálunk a Titanicon debütáló film a leszbikus-tematika feldolgozásában tekinthető leginkább mérföldkőnek.
Nina feketén-fehéren
Diderot színész-ideálja számára a legfontosabb „mindenekfelett a biztos ítélőképesség, tehát hogy a színész hideg fejjel, higgadtan figyelje meg önmagát. Egyszóval: sok éleslátás és semmi érzelem! A színész tudjon bármit színlelni, vagy ami ugyanaz, bármely jellemet, s szerepet egyforma készséggel színpadra állítani.” Darren Aronofsky Fekete hattyújában az ideges, törékeny Nina előtt nem a tánc kihívása áll, aminek kifogástalan mestere. Kihívása a szerepben, vagyis a színészi feladatban rejlik. Mivel pedig a fekete hattyút eljátszani nem tudja, Nina számára csak az átváltozás marad.
Gondolatok a filmvágó gondolatairól
Walter Murch vágóként minden kétséget kizáróan bizonyított már. Hangmérnökként is bizonyított. Ezzel könyvvel pedig bizonyíthat a magyar olvasók előtt íróként, filmről gondolkodó szakemberként is. Ugyanekkor bizonyíthat egy teljesen új magyar könyvkiadó, a Francia Új Hullám Kiadó is, melynek alapítói Szerzőifilmes Könyvtár címmel sorozat kiadására adtáka fejüket. E sorozat első darabja a vizsgált mű: Egyetlen szempillantás alatt – Gondolatok a filmvágásról.
6   7   8   9   10   11   12   13   14 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés