építészet / könyv
2021. 05. 13.
Intenzitás. A szó, amely legjobban leírja a 3h építésziroda munkásságát, Moravánszky Ákos bevezetője szerint. És tényleg, ha például belépek a MOME Campusra, a tér cselekvésre sarkall, és a cikkben bemutatott könyv szintén hasonló élményt nyújt. Gunther Zsolt és Csillag Katalin, az iroda alapítói, tiszta nyelvezettel formálják épületeiket, amiket 26 év munkásság után egy monográfiában ismertetnek. A Spaces of Intensity által betekintést nyerhet az olvasó az alkotómunkájuk mögött húzódó gondolatokba, illetve épületeik koncepcióiba és értelmezésébe.
2017. 12. 21.
A Nagy Káli Könyv után, a Nagy Pécs Könyv olvasása közben is ugyanaz az érzés fogott el: mintha minden lapozás után kincsre lelnék. A vadászás izgalma. Mint amikor olyan piacra megy ki az ember, ahol tudja, csak az ő szorgalmán, jó szemén és hatodik érzékén múlik, hogy egy értékes tárgyra bukkanjon. A Nagy Pécs Könyv szerzője és egyben szerkesztője, Bojár Iván és a könyv fotósa Darabos György, úgy vezetnek be minket a város titokzatos világába, hogy elhisszük nekik, ez a világ a mi személyes kincsünk, saját „felfedezésünk” lesz. Ám, amíg a Nagy Káli fókuszában a Káli táj és az építészet szerepelt hangsúlyozottan, addig a Nagy Pécsben csodálnivaló, sokoldalú emberek portréi játsszák a főszerepet.
2017. 12. 19.
Évek óta két nagy vágyam volt: beköltözni (vagyis bebírni, ahogy a vidéken mondják) a Balaton-felvidékre, és időnként betekinteni sok-sok ember otthonába, megnézni, milyen tárgyakkal veszik magukat körül, kik ők és hogyan élnek. Az előbbi tervemet folyamatosan építettem, tudtam, körülbelül mikor lesz végre megvalósítható, az utóbbin minek gondolkoztam volna, hisz lehetetlen bekopogni, és beengedtetve lenni minden olyan házba, ami felhívja magára a figyelmemet, elbeszélgetni minden olyan emberrel, akivel megsejthetők a közös kapcsolódási pontok. Ám egy szép napon kezembe akadt a Nagy Káli Könyv, és sokkal több csodát tárt fel, mint azt bölcselmem álmodni volt képes.
2017. 06. 13.
Talán igényes és érdekes útikönyvet a legnehezebb találni. Olyan írásokat egy városról vagy városrészről, melyek egyrészt izgalmas történeteket tartalmaznak, feltárják előttem az egykor ott lakók számunkra titokzatos világát, ugyanakkor sok és értékes információt, leírást nyújtanak az épületekről, műemlékekről, utcákról. A Budapesti kultúrtörténeti séták sorozat harmadik kötete, a Gellérthegy, ilyen.
2017. 06. 13.
Egészen biztos, hogy lassabban és nyitottabb szemmel kellene járnunk, például Budapesten is, ahol általában csak rohanni szoktunk. Én időnként megállok egy-egy épület előtt, kitekerem a nyakam, és megcsodálom a díszítéseit, erkélyeit vagy épp az egyszerűségét. Rájövök, hogy ezt sem láttam még sosem, és ki tudja, másnap megint mi ötlik a szemembe.
2016. 07. 21.
Ha épp külföldön vagyok, és Pestre gondolok, a lépcsőházak jutnak eszembe. A végtelen magas emeleteket mászom meg, természetesen sietek valakihez, vagy a falhoz lapulva araszolok a körfolyosón. Nem vagyok se kint, se bent. De mindig úgy érzem, történni fog valami nagyon fontos. Székely Péter és Somlai Tibor csodás, budapesti lépcsőházakról szóló albumát, a Fent és lentet épp ezért nagy izgalommal akartam birtokba venni.
2014. 12. 23.
„Az osztrák elvette tőlünk a mi kedves Budánkat.” Énekelte egy régen élt török költő nagy sajnálatában, s valóban, a török hódoltság idején a törökök hozzászokhattak Magyarországhoz, a magyar városokhoz, s joggal érezhették a magukénak. Igen ám, de másképp gondolkoztak erről a magyarok, s nem kevésbé határozott egyetértéssel adhatunk igazat nekik is.
2013. 05. 17.
Kedd este végre belelapozhattunk a Strike építészeti magazin első számába, aminek fő témája maga a szemét, amit a város, a városi lét, az építészet, a kultúra szűrűjén keresztül értelmeznek az egyes írások. A lapbemutatót egy kerekasztal-beszélgetés követte, ahol a nyomtatott kulturális lapok jövőjét vitatták meg.
2013. 03. 14.
Március 4-én mutatkozott be a Struct.zine urbanisztikai és építészetelméleti fanzine az Akvárium Klubban, amit egy kerekasztal-beszélgetés követett a Low-tech építészet háza táján kapirgálva, több aspektusból rávilágítva az ellentmondásosan megítélt irányzatra.
2013. 02. 24.
Belső-Erzsébetváros a 19. században a módosabb pesti polgárság lakóhelye volt: a nagyvilági életérzés jelen volt a szecessziós, néhol klasszicista-historizáló homlokzatokban, a gangos udvarokban, a nagy belmagasságokban. Az idő azonban kikezdte ezeket az épületeket és azok lakóit is: ma az omladozó épületek romkocsmákká alakultak, ahol a zajos fiatalok és a csendre vágyó lakók folyamatos harcot vívnak egymással.
1 2
