bezár
 

art&design / kiállítás

Traumát festeni művészet
Bár a nemzedék, amely a koncentrációs táborok közvetlen tanúja volt, már lassan eltűnik, a Holokauszt tapasztalata mégsem vált a történelem lezárt és feldolgozott fejezetévé, hanem mindmáig a kollektív tudat része. E szörnyű eseményekről nehéz beszélni, de a kimondhatatlanság ellenére a megtörténteket mégiscsak valamilyen módon közvetíteni kell. Arra, hogyan lehet ábrázolni az ábrázolhatatlant, vagyis hogyan tudja a műalkotás megmutatni azt, ami túl van a hétköznapi nyelven A lengyel művészet és a Holokauszt című kiállítás a legjobb példa, amely a varsói Zsidó Történeti Intézetben tekinthető meg.
Semmire nyíló testek
László Melinda képein azt teszi vizsgálat tárgyává, aminek hiányában az általunk most érzékelt világ is örök hallgatásra volna ítélve, s az észlelés elmaradása miatt határtalan semmiként létezne csak. A debreceni Hal Köz Galériában annak a képét látjuk sokféle alakban megjelenni a falakon, aminek köszönhetően ebből a minden időbelit megelőző, paradox semmiből ki vagyunk rekesztve. Mindennapi figyelmünk elsődleges tárgyáról; kapcsolataink, érzelmeink és anyagi világhoz való hozzáférésünk médiumáról van szó a munkákon, az emberi testről, s különösképp a többi ember megfigyelhető testéről. – Alább Áfra János megnyitójának szövege olvasható.
Útmutatást, de mihez?
Most akkor merre menjünk? Itiner, mondjuk így: útvonalterv, ezt a címet kapta a két fiatal képzőművész, Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva legutóbbi munkáit – Molnár Ani galériájában – bemutató kiállítás. Ezért talán joggal gondolhatnánk, hogy a betévedő vagy épp céllal érkező látogató útmutatást kap a kiállított műveken keresztül. Útmutatást, de mihez? – tűnik fel egy újabb kérdés a horizonton. – Alább Rózsás Lívia megnyitójának szövege olvasható.
Lányok nem rózsaszínben
Május hónap a görög Maia alakjának római megfelelőjéről kapta nevét, aki termékenység istennő volt az ókori mitológiában. Ezért ebben a hónapban női alkotók munkái, továbbá kimondottan a nőkkel és a nőiséggel foglalkozó művészek kiállításairól lesz szó bécsi szemlénkben. Bár ez a világ nem tragikus, nem is vidám. Inkább melankolikus. Pasztellszínűen hervadó virágok gyülekezete egy megtört agyagvázában. De ez most nem szomorít el, inkább elgondolkodtat.
A minimál maximuma
Egy ilyen hosszan már régen várt tavasz előtt nem csak a test, hanem az elme és a lélek is sóvárogni kezd valami friss, valami új után. A most szemlézett bécsi kiállítások ugyan csendesek, de nem erőtlenek, kevés eszközzel, de annál többet képesek mondani. Tőlünk pedig kitartást és türelmet kérnek viszonzásul a befogadáshoz és a megértéshez, mert nem mindig adják könnyen magukat.
Útban a világ végére
Gauguin szimbolikus-látomásos világa elevenedik meg újra ezeken a vásznakon – Matthew Hindley képei a lét alapkérdéseit, a "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová tartunk?" hármasát feszegetik, miközben egy távoli, időn és téren túli világba vezetnek minket, ahol megszűnik minden bizonyosság.
Sziget-tenger
A tenger képzetével először alighanem a Babar utazásaiban találkoztam. Ez a színes francia mesekönyv tette számomra valamelyest érzékelhetővé azt, hogy létezik olyan nagy víz, aminek nincs vége. Ahol nincs túlpart; az odaát nem látszik. És rajta messzire vezető utazásokra lehet indulni. Közben persze hajótörést is lehet szenvedni… Ám egy kedves bálna segítségével meg lehet menekülni, és el lehet jutni a legközelebbi szigetre… – Alább J. A. Tillmann megnyitójának szövege olvasható tovább.
Új nézőpontok
Nem kell feltétlenül külföldre költözni, hogy csodák történjenek. Néha elég átmenni a megszokott kis utcánk túloldalára és már szinte ez az egyszerű gesztus képes olyan érzést adni, mintha egy másik városban járnánk. Érdemes lehet viszont buszra, villamosra, metróra szállni, majd egy másik közlekedési eszközzel, egészen az osztrák fővárosig utazni. Az alábbi kiállítások a maguk nemében új nézőpontokat nyitnak meg, és felfedezésekre inspirálnak, akár a már megszokott, jól ismert környezetünkben is.
Szerteágazó első lépések
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának legfrissebb generációja mutatkozik be az ArtBázis pincehelyiségében. Még nem letisztultak és pontosak, de sokfélék és ígéretesek a kiállított képek és a bontakozó alkotói pályák. Az itt bemutatkozók mindannyian egyedi módon reflektálnak saját munkájukra, a fényképészet médiumára és a tágabb művészetelméleti problémákra is.
Olasz-magyar tradíciók átjárásokkal
Róma és Pécs után Budapesten is megtekinthető a Róma-Pécs menettérti című kiállítás, mely február elsején nyitotta meg kapuit a Párbeszéd Házában. A 2013-as Olasz-Magyar Kulturális Évad hivatalos programja az urbinói Kaus nemzetközi rézmetsző szervezettel és az I Diagonali kulturális szervezettel együttműködve jött létre.
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés