art&design / kiállítás

Dámosy Géza Körberajzolt világ című kiállítása attól válik aktuálissá, hogy az itt látható tus- és tollrajzok egy kivándorláshullám által befolyásolt alkotói életút eredményei. Kétlem ugyanis, hogy ezek a munkák elkészültek volna, ha Dámosy 1956 után nem hagyja félbe tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karán, hogy Németországba emigrálva, majd Olaszországba költözve hivatásos grafikusművésszé, később pedig világjáró utazóvá képezze magát. Ennek az eseménynek, az építészpályából átmentett tudás alkotóművészetté válásának bemutatója ez az életműösszegző tárlat, amely végigvezet bennünket Dámosy alkotói tevékenységének helyszínein. – A debreceni Sesztina Galériában 2014. szeptember 12-én elhangzott megnyitószöveget adjuk közre.

Mi van jelen? Mi valóságos? Miről is van szó? – kérdezi a Schwabenzug egyik német résztvevője. Méltán vetődnek föl ezek a kérdések, mert a projekt alapját érintik: ténylegesen mi is van jelen a svábok valóságából? Miről is van szó – hiszen a közép-európai történelemnek ez a jelensége szinte már nincsen, fokozatosan eltűnt, s leginkább a képzelet fekete projekciós felületeként működik – már nem jelenvaló, csak elbeszélésekből, tudósításokból, fényképekből, levelekből és ereklyékből áll. – Alább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Staatliche Akademie der Bildenden Künste­ Stuttgart közös fotóprojektjének megnyitószövegét adjuk közre.

Két kiállítás fonódik egybe a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszinti termeiben: a Dada és szürrealizmus a jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából válogat, az Átrendezett valóság pedig a két irányzattal kapcsolatos sajátos magyarországi művészi megnyilvánulásokat, tendenciákat mutatja be. A tárlatok izgalmas párhuzamokra, együttállásokra világítanak rá, erősen rezonálnak egymásra.

Péli Barna a Higgs Mező Galériában kiállított "tömegjelenete" a korábbi műveken abbahagyott narratívát folytatja: a Fraktális tévedés címet viselő szoborcsoport szépen illeszkedik a tizenegy éve elkezdett folyamathoz, melynek kezdőpontja a Műcsarnok Rosszcsontok kiállításán bemutatott munka, és amelynek görbéjét a Szocmózis és a Gentlemen’s Aggreement rajzolták ki.  

A radikális avantgárd a test önreprezentációjában egy tiszta, történeti meghatározottságoktól és ideológiáktól mentes megszólalás lehetőségét látta. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kegyetlenség színházának performanszművészete, mint amilyen például a bécsi akcionizmus volt, egy eredendő közeghez és kommunikációs formához vélt eltalálni, ám nem vetett számot azzal, hogy a maga módján éppúgy idealizálja és abszolút mértéknek teszi meg a testet, mint akár a klasszikus reneszánsz...  – Bartók Imrének a kecskeméti Kápolna Galériában a Múzeumok Éjszakáján, 2014. június 21-én elhangzott megnyitószövegét adjuk közre.