bezár
 

art&design / kiállítás

A hiány körberajzolása
A hiány körberajzolása
Arnulf Rainer 85. születésnapja alkalmából hazájában is átfogó retrospektív kiállítást rendeztek, mégpedig a bécsi Albertinában. Az átfestés technikájának radikális alkalmazásával és egyedi, egyik irányzat nevével sem lehatárolható képi világával lett napjaink egyik elismert festője. Az átfestés nála nem más, mint felfejteni a vásznat, mint egy régi szövet gubancait, és új színeket szőni bele.
Fénybalett, Lichtraum és a hatalmas léggömb
Fénybalett, Lichtraum és a hatalmas léggömb
A New York-i Guggenheim Múzeum Countdown to Tomorrow (Visszaszámlálás holnapig) az első olyan nagyszabású kiállítás a tengerentúlon, amely a düsseldorfi alapítású ZERO művészcsoportot ilyen átfogóan mutatja be. A kiállítás két fókuszpont között ingadozik: egyszerre koncentrál a szűken vett csoportra, a németekre, ahol elsősorban a három legfontosabb szereplő, Heinz Mack, Otto Piene és Günther Uecker munkásságát ismerteti, illetve egy nagyobb művészeti hálózatra is, amelyben az alkotókat laza személyes kapcsolatok és hasonló művészi stratégiák kötik egymással össze, így a spirálon felfelé haladva negyven alkotó 180-nál több munkáját tekintheti meg a látogató.
Séta a virtuális térben
Séta a virtuális térben
Formabontó kiállítás nyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Ezúttal szó sincs fényképekről, a kiállítóteret a jövő vizuális technológiáival töltötték meg. A kiállítás címe (Kép és képtelenség) beszédes: az érzékelhető valóságon túli virtuális valóságba csöppenve a szemlélő egyben résztvevővé is válik.
Milyen az igazi sofőr, ki a jó vezető?
Milyen az igazi sofőr, ki a jó vezető?
Amikor autóba száll, a villamos után szalad, egy jól irányzott láblendítéssel a bicikli nyergében terem, vagy csak kiteszi a lábát az ajtón – gondolná, hogy egy közmegegyezéssel pecsételt hatalmi struktúra résztvevőjévé válik? – Salamon Júlia megnyitószövegét adjuk közre, amely 2014. november 13-án, a Jurányi Inkubátorház Galériájában hangzott el.
Mindent a közön(y)ségért
Mindent a közön(y)ségért
Középiskolai tanulmányaimat folytattam festő szakon, mikor Birkás Ákos és Cserba Júlia beszélgetése megjelent a Balkon 2005. decemberi számában, A festészet esélyei címmel. Birkás Ákos arra a kérdésre, hogy mi a művészet feladata ma, a következő választ adta: „Feladat? Ez talán kissé iskolásan hangzik. Kíváncsi lennék, ki az és mit képzel magáról, aki ma kijelentené: »a művészet feladata ez és ez!« Életszerűbb ma szerepekről és az ezekkel kapcsolatos stratégiákról beszélni.” Talán csak összefüggéseket keresek, de megeshet, hogy e felvetésre reflektál (majd tíz év után) a művész aktuális kiállítása, mely 2015. február 8-ig tekinthető meg  a debreceni Modemben, A festő dolga címmel.
Megvédeni – elzárni
Megvédeni – elzárni
A Stúdió Galériában futó PROTEKT igazán sűrű és koncentrált kiállítás, amely a bemutatott munkáknak köszönhetően meglehetősen mélyre ás a magyar társadalom problémáiban, így a néző rendkívül aktuális kérdésekkel konfrontálódik. Ugyan mindössze néhány munka van a térben, a néző élménye mégis teljes, hiszen a munkák komplexek és sokrétűek, a látogatót megállásra késztetik, szembesítik, elgondolkodtatják és remélhetőleg gondolkodását is jó irányba terelik.
Szigetvilág
Szigetvilág
Az európai elméket időről időre lenyűgözi a Kelet: az eltérő jegyek, a különös formák és az idegen minőségek. A Kelet már az ókori művészeket is vonzotta, a hatására kialakult stílus ázsianizmusként kapott helyet a művészettörténetben. Míg régebben a közeli Kelet egzotikus vonzása érvényesült, a modernség évszázadai során már inkább a távoli Keletre vetült az érdeklődés fókusza. Ahogy aztán az érdeklődés tárgya is változott: a kerámiák, a papír és a porcelán mellett a szellemi fejlemények is egyre inkább képbe kerültek. Leibnizet a kínai írás igézte meg, az univerzális nyelv lehetőségét látta benne, elragadtatásában még a császárnak is írt levelet... 
Világosan a 17. század festészetéről
Világosan a 17. század festészetéről
A 17. századi holland festészetet igazán komoly kihívás egy kiállítás keretében bemutatni a maga teljességében, mivel a kor művészete sokrétű és szerteágazóan gazdag, hiszen „végigjárta a tartalom és a feldolgozásmódok egész körét”. Így világos és letisztult koncepció nélkül a tárlat könnyen válhatott volna tarka kavalkáddá, ahol a befogadást összezavarná a képek, motívumok, szimbólumok, témák forgataga. Ember Ildikó és társkurátora, Tátrai Júlia azonban átgondoltan rendezték el a festményeket, így egy átfogó és nagyszabású kiállítás született meg a kezük alatt.
Egy hely bejárása
Egy hely bejárása
A Holokauszt hetvenedik évfordulóján két olyan kiállítással találkozhattunk Budapesten, amely kortárs művészek által képviselt pozíciókat mutatott fel a témával kapcsolatban. Viszont e két tárlat távolsága elég jól észlelhető. 
Borostyán, betonkoszorú, árnyéktér
Borostyán, betonkoszorú, árnyéktér
Csákány István a Trafóban debütáló új munkáival úgy volt képes túllépni eddigi praxisának elméleti és gyakorlati keretein, hogy közben azokkal folyamatos, élő és reflexív kapcsolatban maradt. Nem indul teljesen új irányba, hanem művészetének eddigi határait intelligens és átgondolt módon tágítja ki és alakítja át, megmutatva annak lírai vonatkozásait is.
27   28   29   30   31   32   33   34   35 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés