bezár
 

art&design / kiállítás

Szigetvilág
Szigetvilág
Az európai elméket időről időre lenyűgözi a Kelet: az eltérő jegyek, a különös formák és az idegen minőségek. A Kelet már az ókori művészeket is vonzotta, a hatására kialakult stílus ázsianizmusként kapott helyet a művészettörténetben. Míg régebben a közeli Kelet egzotikus vonzása érvényesült, a modernség évszázadai során már inkább a távoli Keletre vetült az érdeklődés fókusza. Ahogy aztán az érdeklődés tárgya is változott: a kerámiák, a papír és a porcelán mellett a szellemi fejlemények is egyre inkább képbe kerültek. Leibnizet a kínai írás igézte meg, az univerzális nyelv lehetőségét látta benne, elragadtatásában még a császárnak is írt levelet... 
Világosan a 17. század festészetéről
Világosan a 17. század festészetéről
A 17. századi holland festészetet igazán komoly kihívás egy kiállítás keretében bemutatni a maga teljességében, mivel a kor művészete sokrétű és szerteágazóan gazdag, hiszen „végigjárta a tartalom és a feldolgozásmódok egész körét”. Így világos és letisztult koncepció nélkül a tárlat könnyen válhatott volna tarka kavalkáddá, ahol a befogadást összezavarná a képek, motívumok, szimbólumok, témák forgataga. Ember Ildikó és társkurátora, Tátrai Júlia azonban átgondoltan rendezték el a festményeket, így egy átfogó és nagyszabású kiállítás született meg a kezük alatt.
Egy hely bejárása
Egy hely bejárása
A Holokauszt hetvenedik évfordulóján két olyan kiállítással találkozhattunk Budapesten, amely kortárs művészek által képviselt pozíciókat mutatott fel a témával kapcsolatban. Viszont e két tárlat távolsága elég jól észlelhető. 
Borostyán, betonkoszorú, árnyéktér
Borostyán, betonkoszorú, árnyéktér
Csákány István a Trafóban debütáló új munkáival úgy volt képes túllépni eddigi praxisának elméleti és gyakorlati keretein, hogy közben azokkal folyamatos, élő és reflexív kapcsolatban maradt. Nem indul teljesen új irányba, hanem művészetének eddigi határait intelligens és átgondolt módon tágítja ki és alakítja át, megmutatva annak lírai vonatkozásait is.
Egy világjáró emigráns útirajzai
Egy világjáró emigráns útirajzai
Dámosy Géza Körberajzolt világ című kiállítása attól válik aktuálissá, hogy az itt látható tus- és tollrajzok egy kivándorláshullám által befolyásolt alkotói életút eredményei. Kétlem ugyanis, hogy ezek a munkák elkészültek volna, ha Dámosy 1956 után nem hagyja félbe tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karán, hogy Németországba emigrálva, majd Olaszországba költözve hivatásos grafikusművésszé, később pedig világjáró utazóvá képezze magát. Ennek az eseménynek, az építészpályából átmentett tudás alkotóművészetté válásának bemutatója ez az életműösszegző tárlat, amely végigvezet bennünket Dámosy alkotói tevékenységének helyszínein. – A debreceni Sesztina Galériában 2014. szeptember 12-én elhangzott megnyitószöveget adjuk közre.
A múlt tisztára mosása
A múlt tisztára mosása
Több szempontból is egymásra vonatkoztatható Ipsics Barbara Leltár- és Szász Lilla Boldog új élet-projektje: a női téma, a személyes narratíva, a fikció és a valóság határainak elmosása, valamint a múlt rekonstruálásának vágya, illetve annak kisajátítása egyaránt felismerhető mindkét munkában, ezért jó ötlet volt ezeket a fotókat egymás mellett bemutatni: a 2B Galéria falán a két sorozat egymással párbeszédet folytatva teljesedik ki.  
Mi van jelen? Mi valóságos?
Mi van jelen? Mi valóságos?
Mi van jelen? Mi valóságos? Miről is van szó? – kérdezi a Schwabenzug egyik német résztvevője. Méltán vetődnek föl ezek a kérdések, mert a projekt alapját érintik: ténylegesen mi is van jelen a svábok valóságából? Miről is van szó – hiszen a közép-európai történelemnek ez a jelensége szinte már nincsen, fokozatosan eltűnt, s leginkább a képzelet fekete projekciós felületeként működik – már nem jelenvaló, csak elbeszélésekből, tudósításokból, fényképekből, levelekből és ereklyékből áll. – Alább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Staatliche Akademie der Bildenden Künste­ Stuttgart közös fotóprojektjének megnyitószövegét adjuk közre.
Kivándorlás újrahasznosítva
Kivándorlás újrahasznosítva
Cseke Szilárd legújabb kiállítása az elvándorlás slágertémájával foglalkozik, a műveket elsősorban egy brightoni élménygyűjtő körút inspirálta. A művész az ott élő magyar kolóniával eltöltött három hét alatt szerzett tapasztalataiból építkezve hozta létre a többféle technikával készült alkotásokat. A szokatlan cím (I have great desire) Naomh Looney brightoni public art művész 2008-as brigthoni munkájának címét idézi 'I have great desire. My desire is great', s arra is utal, hogy céljaink elérésének vágya hatalmas erőt ad az oda vezető úton.
2 in 1: Dada, szürrealizmus és a magyar vonatkozások
2 in 1: Dada, szürrealizmus és a magyar vonatkozások
Két kiállítás fonódik egybe a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszinti termeiben: a Dada és szürrealizmus a jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából válogat, az Átrendezett valóság pedig a két irányzattal kapcsolatos sajátos magyarországi művészi megnyilvánulásokat, tendenciákat mutatja be. A tárlatok izgalmas párhuzamokra, együttállásokra világítanak rá, erősen rezonálnak egymásra.
Ábrázolni az ábrázolhatatlant
Ábrázolni az ábrázolhatatlant
A Ludwig Múzeum [csend] – Egy Holokauszt-kiállítás című tárlata a megszokottól eltérő módon reprezentálja a XX. század tragédiáját: nem egy lezárult történelmi fejezetként, hanem olyan múltbeli eseményként mutatja be, amely átszivárog a jelenbe. Ennek értelmében a kurátor, Tímár Katalin tanúságtevő dokumentumok helyett olyan kortárs képzőművészeti alkotásokat helyezett a térbe, melyek a Holokauszt bizonyos aspektusára reflektálva fogalmazzák meg mondanivalójukat.
27   28   29   30   31   32   33   34   35 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés