art&design / kiállítás
2015. 03. 22.
A Home sweet home problémaérzékeny kiállítás, ahol a kiállított munkák árnyaltan és meglehetősen kritikusan közelítenek az otthon, a haza, a szülőföld fogalmaihoz, illetve az ezekhez kapcsolódó dilemmákhoz, például a menni-maradni, a hagyományőrzés-tagadás kérdésköreihez. A Síkhegy csoport kiállításának egyik legnagyobb érdeme, hogy a képzőművészet nyelvén képes megfogalmazni azokat a jelenségeket, amelyekről nem szeretünk, vagy egyelőre nem tudunk beszélni, amelyek tabuként léteznek társadalmunkban.
2015. 03. 12.
Aki látta a Molnár Ani Galéria előző kiállítását – Gálhidy Péter: Messziről zöld –, annak igen feltűnő lehet a különbség: a galéria kis méreteihez képest is különösen szellősnek mutatkozó, helyspecifikus installációt is tartalmazó kiállítást a február 13-i megnyitón Forgács Péter totálinstallációja váltotta fel, aki a helyet a lehető legjobban kihasználva tett egymás mellé első látásra igencsak összefüggéstelen alkotásokat. Ami a későbbieket illeti, más lesz a helyzet.
2015. 03. 01.
Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen alakja, a humanista fényképezés egyik jelentős képviselője. Fotói attól különlegesek, hogy a dolgok mögötti lényeget kívánják megragadni: nem dokumentálnak, hanem érzéseket közvetítenek. Csizek Gabriella szerint Plachy „egyedülállóan ragadja meg a lét esendőségét”, finom kiemelései pedig a világ egyszeriségét és törékenységét tárják a néző elé. A Mai Manó Ház Mikor lesz holnap című kiállításán egy izgalmas válogatást láthatunk ebből az életműből.
2015. 02. 06.
Helena Rubinstein egyéni stílusával és úttörő gondolkodásával megdöntötte a kor ízlésbeli status quo-ját: üzletasszonyként és gyűjtőként a kereskedelem, a művészet, a divat, a szépség és a design közötti hidakat, kapcsolódási pontokat kereste, semmibe vette az ezek között húzódó konvencionális, mégis éles határokat. A New York-i Jewish Museum Beauty is Power (A szépség hatalom) című kiállítása ezt a sajátos szemléletet, Rubinstein kaleidoszkopikus ízlését tárja a látogatók elé.
2015. 01. 31.
Van egy lány. Helyettem lát. Kicsomagolja a mellkast, egészen addig bontja, amíg semmit nem talál. Én vagyok a mellkasa. A fejem könnyű, sosincs szemem. Szájat rajzol, pirossal. Az egyik képen a mellem rózsaszín és hiába tartom az ernyőt egy Magyarország alakú felhő alatt. – Szabó Imola Julianna szövegét adjuk közre, amely a Galéria IX-ben hangzott el Herbert Aniko kiállításának megnyitóján.
2015. 01. 26.
A magyar közönség 2012-ben a Műcsarnok Európai utasok, Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után kiállításán figyelhetett fel Ciprian Mureşan nevére. The End of Five-Year Plan című, 2004-es munkájával szerepelt a kolozsvári művészeti szcéna gazdagságát bemutató tárlaton. Maga a munka egyértelmű parafrázisa Maurizio Cattelan La Nona Ora (1999) című meteorsújtotta pápájának. A Mureşan-féle változat II. János Pál pápa helyett a román pátriárka balesetét jeleníti meg, nem kevés iróniával.
2015. 01. 18.
Nehéz úgy nézni a Weltschmerz darabjait, hogy Kis Róka Csaba eddigi festményeiből kiindulva ne lennének valamilyen elvárásaink. A kortárs magyar képzőművészetnek egy a laikusok számára is ismert – harmincas évei elején járó személyiség – népszerűségét talán azzal lehet magyarázni, hogy eddigi munkáihoz hasonlóan a mostaniakat is kétféleképpen lehet megközelíteni.
2015. 01. 08.
Kadmiumsárgára, perzsavörösre, ultramarinkékre festett papírlapok lepték el Matisse nizzai otthonát életének utolsó évtizedében: a kerekesszékhez kötött művész 1943-tól készítette el papírkivágatait, melyekkel a festészet határait, a művészi kifejezés új formáit kutatta. A MoMA The Cut-Outs (A kivágatok) című kiállításával ezt a kreatív és energikus időszakot a maga teljességében igyekszik bemutatni a látogatóknak.
2014. 12. 23.
Az Iparművészeti Múzeumban november 20-án nagyszabású kiállítás nyílt Lechner Ödön halálának 100. évfordulója alkalmából Lechner, az alkotó géniusz címmel, mely az életmű egészét kívánja elénk tárni a gyermekrajzoktól a kései évekig.
2014. 12. 20.
Marisol Escobar hosszú pályája több egészen eltérő jellemzőkkel bíró periódusból épül fel, éppen ezért ez az életút minden izgalma ellenére sokszor kiszámíthatatlanul eklektikusnak és emiatt nehezen befogadhatónak tűnhet a látogatóknak. Azonban az El Museo del Barrio-ban Marina Pacini kurátor Marisol művészetének emblematikus jellemzőire és változatlan faktoraira irányította a figyelmet az alkotó első New York-i retrospektív kiállításán, ennek köszönhetően egy komplex és egységes kiállítás született.
