art&design / kiállítás
2015. 05. 28.
A ferrarai Palazzo dei Diamanti nem csontig lerágott témáknak szokott otthont adni, ha kiállítás megrendezéséről van szó. Az éppen aktuális a Tűzrózsa címet viseli. Barcelonát hívták így a 20. század elején, ami egyrészt a perzselő politikai és szociális légkörnek, másrészt azoknak a kulturális, művészeti mozgalmaknak köszönhető, melyek révén a katalán főváros Párizzsal került szoros rokonságba. A kiállított anyag változatossága és harmonikus összeállítása lenyűgöző.
2015. 05. 26.
Nem’s Judith a geometrikus absztrakció kiemelkedő hazai követője. Művei rendszeresen láthatóak az Abigail Galéria kiállításain és kvalitásos színfoltot jelentenek a galéria árverésein is. A művész az 1990-es évek elején telepedett le Párizsban, és szoros kapcsolatot tartott fenn az ott élő magyar származású alkotókkal (Vera Molnar, Anna Mark, Martha Pan, Joseph Kadar). Párizsi évei alatt kapcsolódott be a nemzetközi művészeti világba.
2015. 05. 15.
Soós Nóra legújabb munkái fontos kérdéseket fogalmaznak meg az emlékezetkultúra esszenciájával, lényegi működésével kapcsolatban: a Faur Zsófi Galériában kifüggesztett vásznakon közös múltunk apró mozaikjai sejlenek fel, válnak láthatóvá és értelmezhetővé jelen korunk tükrében. A mostani festményeken azonban nemcsak a múlt és jelen problémái rajzolódnak ki, hanem Soós jól ismert transzparens, többrétegű festészeti stílusának köszönhetően ezek a vásznak a személyes és a társadalmi emlékezet egymáshoz való viszonyáról is beszélnek.
2015. 05. 13.
Kína után elsőként a Magyar Nemzeti Galériában tekinthetjük meg a Qi Baishi egész életművét átfogó retrospektív kiállítást, amelyen pontosan nyomon követhető a művész festészetének alakulása a korai munkáktól kezdve egészen az időskori stílusváltás remekeinek számító növény- és madárábrázolásokig. A közel 110 munkát felvonultató tárlat azonban nemcsak anyagában, hanem térrendezésében, installálásában is igazán egyedülálló.
2015. 05. 07.
A Molnár C. Pál Műterem- és Lakásmúzeum igen izgalmas vállalkozása a Béke és háború – Művészsorsok a Nagy Háború idején című kiállítása, nemcsak azért, mert feltárja az első világháború alatt alkotók közötti különféle viszonyrendszereket és gondolati kapcsolódásokat, hanem azért is, mert az installálásnak köszönhetően képes egy bensőséges, meghitt kapcsolatot teremteni a befogadó és a képek között.
2015. 05. 07.
A festészet veszélyes dolog, sőt köz- és önveszélyes. A közveszélyt közelebbről úgy hívják, hogy dekorativitás, az önveszélyt pedig úgy, hogy gesztus. Az egyikkel a többi művészeti ágnak és az utcának, illetve a közönségnek szolgáltatjuk ki a festészetet, a másikkal pedig a művésznek, a művész testének és az ő állítólag mélységes mély lelkének. Az egyiknek az építésben és az épületességben van a veszélye, a másiknak pedig a rombolásban – a formák, sőt a felület, sőt a festmény mint tárgy megsemmisítésében. – Seregi Tamás esztéta megnyitójának szövegét adjuk közre, amely a 2015. április 23-án a Társalgó Galériában hangzott el.
2015. 05. 01.
Tematikailag kapcsolódnak egymáshoz az #ON munkái: valamilyen módon mindegyik az épített környezet hatásaira, valamint az ember és természet viszonyára reflektál. Azonban ezzel nagyjából meg is szűnik a munkák közötti hasonlóság, hiszen az öt kiállító művész mind egyéni hangon szólal meg, illetve eltérő a térszemléletük és anyaghasználatuk, továbbá a tárgyalkotás módja és metódusa is különbözik.
2015. 04. 14.
A Ludwig Múzeum kiállítóterének falaira a napokban olyan fotók kerültek ki, amelyek egy részét korábban még az alkotójuk sem látta. A Fényképezte: Zsigmond Vilmos című nagyszabású kiállítás közel 150-et mutat be az Oscar-díjas operatőr fotóiból, köztük olyanokat, amelyek eddig előhívatlanul lapultak a fiók mélyén. A Budapesti Tavaszi Fesztivál a gyűjtemény megnyitójával indult, amelyen maga a 85 éves mester tartott tárlatvezetést. Elmesélte, hogy számára a fényképek töltik be a napló szerepét, így a segítségükkel fel tudja idézni az elmúlt 60 év eseményeit.
2015. 04. 08.
Nem árulom el, hogy melyik helyen, melyik alkalmazottat figyelve környékezett meg az a szomorú gondolat, hogy azt, amihez értenék és érdekel, más csinálja, olyan, aki nem ért hozzá, és nem érdekli, talán azért, mert amihez értene és érdekli, azt valaki más csinálja, olyan aki nem ért hozzá és akit az nem érdekel. Én is valószínűleg olyan munkát fogok majd végezni, amihez nem értek és nem érdekel, pedig más értene hozzá és érdekelné…
2015. 03. 29.
Kedves, esetlen, cifra teremtmények nézegetnek kifelé hívogatóan a Tárt Kapu Galéria fényes ablakain. A barvájok egy különleges, belső világ lényei. Nyugtalanítóak, felkavaróak, ha azonban a közelükbe merészkedünk, kézen fognak bennünket, és elvisznek valahová, ahol nagyon is otthonos nekünk. Az uszadékfából faragott szobrok többségükben ismeretlen lények, szürreálisak, mégis, valahogy ismerősek, mert a tudattalant szólítják meg bennünk, és azt az archaikus mesevilágot élesztik föl, amelybe, úgy tűnik, visszavágyunk. 2015. március 18-án nyílt Kopi Mundi Zoltán Barváj-vonták találkozása című kiállítása a Tárt Kapu Galériában. A kiállítást Plesznivy Edit művészettörténész, a Nemzeti Galéria főmuzeológusa, a Festészeti Osztály vezetője nyitotta meg.
