art&design / kiállítás
2017. 01. 22.
Monet le akarja festeni a mozdonyfüstbe burkolózott Saint-Lazare pályaudvart, ezért kiharcolja, hogy – a forgalmat megbénítva – órákra lezárják azt. Cézanne pedig kijelenti, hogy egy almával fogja Párizst megdöbbenteni, és csendéleteivel elindítja a művészetet a kubizmus, a huszadik század áramlatai felé. Az impresszionista festészetnek szentelt kiállítások tömegeket vonzanak, Van Gogh, Monet, Renoir festményeinek reprodukciói a legeldugottabb vidéki házak faláról is visszaköszönnek. Miért?
2016. 12. 14.
Hippokrátész óta vallja az emberiség: „amit eszel, azzá leszel”. Osztozik ezen a véleményen megannyi magyar írónk is, akik nem csak az ízes ételek rajongói, de – ihletet merítve az étkezés kultúrájából – az olvasóközönség szellemi táplálékáról is évszázadok óta gondoskodnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum ezúttal az irodalom és az étkezés gyümölcsöző kapcsolatát mutatja be.
2016. 12. 05.
Bereznai Péter legújabb kiállításának címe Konfirmáció, amely megerősítést, bizonyítást jelent. Elsősorban hitbeli megerősítést, mely egy felkészülés időszakát jellemzi. Éppen most, adventben különös aktualitást nyert ez a tárlat. Szentendre városa, a harangszó és a mézeskalácsillat pedig meghitt hangulatú felvezetése Bereznai Péter kiállításának.
2016. 11. 11.
Kassák Lajos karizmatikus író és képzőművész, kora kulturális életének szellemi mozgatórugója, az avantgárd művészet elkötelezett alkotója és pártolója volt. Mai kifejezéseinkkel élve művész, menedzser és brandépítő egy személyben. A Kassák Múzeum legfrissebb időszaki kiállítása Kassák Lajos mozgalmának kultikus szócsövét, a MA folyóiratot és szellemiségét mutatja be.
2016. 11. 03.
A Nabis, vagyis a „Próféták” festészete két világ határán mozgott. Elutasították a természethű vagy impresszionista ábrázolást, inkább a lélek mélyére néztek. Különösen fontos volt számukra a „dekoratív” festészet, hittek a szépség világot megjavító erejében. Az olasz avantgárd festészetre gyakorolt hatásukkal foglalkozó kiállítás – jó néhány műalkotásával – a modern képzőművészet kulcskérdéseire világít rá.
2016. 10. 29.
Pár nappal ezelőtt száznál is több középkori kódexekből származó miniatúrát láthattam testközelből. Az élmény gyökeresen átalakította a középkorról, a reneszánszról – és egyáltalán a festészetről – eddig kialakított képemet. Mivel – technikai okokból – igen ritkán szerveznek ilyen jellegű kiállítást, az élmény egyedülálló volt. A velencei Szent György-szigeten ráadásul még sokkal több meglepetés várt. Ha nem is egy sárkány, de valami ahhoz hasonló.
2016. 10. 07.
A GÉM/GAMEkapocs című kiállításra igyekezve átnézem holmimat, hogy semmit nem felejtettem-e otthon. Táskámban lakáskulcs, gyerekkoromból megmaradt kulcstartó. Fahatású műanyag majmok, akik nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek. Talán másnak is van/volt ilyenje. Én még csak most kezdem érteni. A MODEM-hez érek. Tájékozódni próbálok, a portánál válaszokat kapok, olvasok, kiragadok. Szijj Ferenctől olvasom a tárlat leporellójában: „A tudás csak akkor jelenik meg az életben, ha elegendő / ideig látunk valamit.”
2016. 10. 03.
A reneszánszkori Itália területén Firenzében és Ferrarában volt a legélénkebb udvari élet. Ez utóbbiban született az egyik legnagyobb olasz irodalmi remekmű, Az eszeveszett Orlando. A rímekbe szedett lovagregényben – humanista és antik hagyományoknak megfelelően – mindenki valamely vágy rabja, bolondja. A most 500 éves mű köré Ferrarában egy impozáns kiállítást szerveztek: a világ legnagyobb múzeumaiból kölcsönöztek festményeket, fegyvereket, dísztárgyakat, könyveket, kódexeket.
2016. 09. 24.
Vittorio Cini a huszadik század egyik legnagyobb olasz műgyűjtője volt. Néha megdöbbentő, jelentős műalkotásokkal vette magát körbe, melyek közül sok darab a gróf halála óta először került újra vissza a róla elnevezett velencei palotának a falára, így most elsőképp láthatja őket a nagyközönség.
2016. 09. 22.
Az ember régóta művel kerteket. Tízezer éve bizonyosan, de meglehet, kezdetei még régebbiek. Vélhetően akkor sem volt mindenkinek, sem saját, sem közös kertje, de bővében volt a térnek, a tájnak, az élő és holt természetnek. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor régmúlt időket, vagy sajátunkat, a haladottságunkat vesszük tekintetbe.
