art&design / kiállítás
2017. 12. 07.
Karátson Gábor akvarelljei. Az inspiráció valamennyinél Márk evangéliuma. Kemény dió. Kíváncsiak voltunk, hogy ezt a diót hogyan töri fel egy képzőművész és egy irodalmár-műfordító.
2017. 11. 22.
A sokadik Velencei Biennálét látogatva az a benyomásom, hogy a legtöbb ember a Giardini-ben található pavilonokra, az egyes országok projektjeire kíváncsi. Ám pont itt találkozhatunk a legkevesebb meglepetéssel vagy látványossággal, ha összehasonlítjuk őket az Arsenale vagy akár a külső helyszínek kiállításaival. Kellemes meglepetés azért a Giardini-ben is érhet olykor: engem a velencei pavilon kápráztatott el, akárcsak két évvel ezelőtt, de megkülönböztetett figyelmet érdemel számomra idén a japán, az orosz, a francia, a Nagy-Britanniának otthont adó és a magyar pavilon is.
2017. 11. 22.
Melkovics Tamás újabb munkái arra késztetnek, hogy eltűnődjünk az eredetről. A keletkezés és kibontakozás rejtélyéről, a fejlődés folyamatáról. Az alakulás, kibomlás és kiágazás útjairól, labirintikus ösvényeiről. Arról, hogy egyszerű lépésekből, vonalakból, elmozdulásokból, az újra és újra továbbvezető, ismétlődő kiágazásokból hogyan épülnek föl egyre komplexebb alakzatok. Esetében két és három dimenzióban, a képeken és a képeken kívüli térben.
2017. 11. 20.
A Velencei Biennálé egyik legnagyobb szabású kísérő kiállítása minden évben a Personal Structures – Open Borders (Személyes Struktúrák – Nyitott Határok) címet viseli, és két helyszínen, a Mora Palotában, és a Rialtóhoz közel eső Bembo Palotában kerül megrendezésre a világ több mint ötven országából származó alkotások részvételével. Ahogy azt a cím is elárulja, a kiállításban egyaránt fontos az egyes művészek személyes víziója a világról, ugyanakkor egyszerre egyfajta, a határokon túl-, illetve előremutató, reményekkel teli, közös, összetartásra törekvő és egymás műveire reflektáló koncepció megvalósítása is.
2017. 11. 19.
Hadd kezdjem egy személyes megfigyeléssel. Gyakorló egyetemi oktatóként arra lettem figyelmes, hogy a hallgatók lankadó érdeklődését többnyire azzal lehet felkelteni, ha kimondom azt a szót, hogy „definíció”. Akkor hirtelen mindenki visszatér a jegyzeteihez, s feljegyzi az elhangzottakat. Ez a felismerés engem azért aggasztott kezdetben, mert soha életemben nem szerettem a meghatározásokat, s meglepetve vettem észre, milyen fontos az oktatásban a bizonyosság, a kézzelfoghatóság.
2017. 11. 03.
Az ember és Isten nélküli térben, amely színpadnak is tűnhet, milyen álruhás alakok jelenhetnének meg? Vojnich Erzsébet üres, sötét tónusú terei előtt állva sok néző tehette fel ezt a kérdés magában, vagy azt, hogy hová mehettek a helyszínről, és mi történt velük azelőtt. Nem kaptunk választ ezekre a kérdésekre a tizenkét festményből álló Helyszínelők című kiállításon.
2017. 10. 05.
Szeptember 22-én adták át a 2017-es Leopold Bloom díjat. A magyar kortárs művészet legfontosabb elismerését idén Németh Hajnal vehette át.
2017. 07. 06.
A nyár egyik fontos kiállítása egy interaktív művészeti felfedező túrára invitálja a látogatókat. A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum közös kiállítása egy olyan koprodukció eredménye, melynek perspektívája a főváros utcáin bolyongva tovább szélesíthető. A kiállításlátogatás élménye ezúttal kilép a múzeumok falain kívül és a város számos pontján további művészeti élményeket garantál. A kalandos kulturális program fókuszába most mozaikok, domborművek és építészeti plasztikák kerültek.
2017. 06. 21.
Az On the Top estek művészetről sorozat ötödik részében a new york-i Elizabeth Dee Gallery With the Eyes of Others: Hungarian Artists of the Sixties and Seventies, a hatvanas- és hetvenes évek magyar neoavantgárd művészetet bemutató kiállításról volt szó. A kiállítás egyik szervezője és a katalógus felelős szerkesztője, Winkler Nóra vendégei Valkó Margit (Kisterem Galéria) és Pados Gábor (acb Galéria), Íjgyártó István kulturális diplomáciáért felelős államtitkár (Külgazdasági és Külügyminisztérium) és a katalógus tanulmányainak szerzői, Fehér Dávid és Kürti Emese művészettörténészek voltak.
2017. 06. 20.
A szín a festészet "legrelatívabb" médiuma. Szinte soha nem úgy, nem akként észleljük, ahogyan a fizikai valóságban létezik. Josef Albers szerint ahhoz, hogy egy művész hatékonyan dolgozzon a színekkel, legelőször azt kell felismernie, hogy örökösen becsapják az alkotót, csakúgy mint a nézőt.
