art&design / kiállítás
2018. 06. 16.
Ahogy belépünk a bécsi Kunstforum Man Ray-kiállítására, a bejárattal szemben azonnal a művész egyik önarcképét (Self Portrait with Camera, 1931) pillanthatjuk meg felnagyítva, azt, amelyen Man Ray a kezében fogott kamerát nézi. A kiállítás során megtudjuk, hogy az eredeti kép készültekor Man Ray már elismert, sikeres fotós volt. A kinagyított kép alján neonfehér „Man Ray” felirat villog a művész aláírásának stílusában. Ez a látvány előrevetíti azt, ami az egész kiállítás szellemiségét is meghatározza: Man Ray-nek, a sokoldalú zseninek az élettörténetét és szakmai sikereit időrendi sorrendben bemutató, áttekintő kiállítására számíthatunk, akinek a neve (barátjáéhoz, Duchampéhoz hasonlóan) ma már márkajelzés.
2018. 06. 08.
Az ember mintha ösztönös késztetést érezne arra, hogy természetes környezetét alakítsa önmaga körül. Az alkotó-építő folyamataink eredményeként létrejött anyagi-tárgyi közeg pedig nem csak körbevesz bennünket, hanem tükrözi a hozzájuk való viszonyulásunkat is.
2018. 06. 08.
Pályát elkezdeni gyakran félelemmel és szorongással jár. Miben nyilvánulnak meg ezek a tapasztalatok egy kezdő képzőművész számára? Hogyan szerezhet nevének láthatóságot a művészeti szcénán belül? Milyen felkészítést kaphat hozzá az egyetemtől? Egyáltalán: milyen stratégia kell a megélhetéséhez? A Küszöb Fesztivál keretein belül megszervezett Terápia című kiállítás egyszerre teszi fel ezeket a kérdéseket, és ajánl alternatív megoldásokat.
2018. 05. 24.
A kibékülés kérdését nem lehet szégyenlősen kezelni. Utalgató, felszínt kapargató vagy nyájasan moralizáló alkotások bemutatása helyett azonban a Pannonhalmi Apátság ez alkalommal is bátorságáról és progresszivitásáról tett tanúságot: a november 11-ig látogatható kiállításon személy és közösség, valamint közösség és társadalom békülési folyamatainak változatos útjai jelennek meg szókimondó videóinterjúkban, valamint a problémára tágabb értelemben is reflektáló műalkotásokban.
2018. 05. 18.
A város vonalai, élei, elrendeződései. A fény mindig a városban lakik, ennek a fénynek van hangja, hangsúlya. Emelkedett és fenntartható fény ez. És a megvilágítások mögötti csukott ajtókat ki lehet tárni. Neki van bátorsága hozzá. A szürke itt nem belesimulás, hanem kidomborodó dűne, hogy megmutassa úgy a valóságot, ahogy mi magunk mögött hagyjuk ezeket az elemeket és illeszkedéseket.
2018. 05. 16.
A Távolhatás című kiállítás három fotóművész alkotásait mutatja be. A tájképeket olyan formában tárja a látogató elé, amely az ember és a táj távolságának és közelségének többféle megközelítését – azaz a két szereplő közelítésének és távolításának kérdését – veti fel három, egymástól eltérő formában. A művek pedig két nagyobb horderejű kérdés segítségével kerülnek kapcsolatba: vajon kivonható az emberi jelenlét és munka a tájból? És ha ezt megkíséreljük, vajon mi marad hozzáférhető számunkra?
2018. 05. 13.
A heideggeri Holzweg szó nem rejtekutat jelent, bár jobb fordítást én sem tudok javasolni rá, hanem olyan utat, amelyik – egyszerűen szólva – nem vezet sehová. A franciák szó szerint így is fordították: les chemins qui ne mènent nulle part. A Holzweg olyan út, amelyik nem két előzetesen már létező dolgot, helyet köt össze egymással.
2018. 05. 09.
Az Anna című kiállítás a történelmi Magyarország történetének egy szeletét ismerteti meg a látogatóval. A múzeum honlapján azt olvashatjuk, hogy a kiállítás a néprajztudománynak „azt a hagyományát követi, amely a kis ember történetét a nagy történelem lenyomataként értelmezi”.
2018. 04. 26.
Manapság, ha valaki – pláne egy dizájnstúdió művészeti vezetője, aki nyilvánvalóan átlátja és uralja a digitális eszköztár széles spektrumát – grafitceruzát választ alkotóeszközül, annak valamiképpen köze van az aszkézishez, az önként vállalt elvonuláshoz, a tudatos csend gesztusához. Van benne továbbá hagyománytisztelet, alázat és józan mértéktartás is. Elmondtam már mindent, ami a legegyszerűbb eszközökkel elmondható? Nem. Akkor miért nyúlnék más eszközökhöz? És vajon van, ami egy papírral és egy ceruzával nem mondható el? Igen, van – de azt elmondani ott a vers. S ahhoz mi kell? Papír és ceruza…
2018. 04. 26.
Budapest mai arcát több, letűnt „korszak”, "stílus" vagy térbeli és időbeli mintázat határozza meg, melyek mindegyike az ország, s a város múltjához és jelenéhez tartozik. Budapest egyedi történelmi háttere pedig hozzájárul a város, s az itt élő emberek sokszínűségéhez: az „Itt van a város, vagyunk lakói”című kiállítás ezt a sokszínűséget igyekszik megragadni.
