art&design / kiállítás
2019. 10. 13.
Elárulok egy titkot: szerintem a koktél szívószál nélkül nem az igazi. Sőt, a narancslé sem. Tegnap még adtak hozzá egy underground klubban. És senki nem szólt be, nem fenyegetett kézlevágással vagy klímakatasztrófával. Pedig másról se szólnak a közösségi oldalak posztjai, mint hogy ne fogyasszunk, ne szemeteljünk, és a többi. Hirtelen nagyon fontos lett ez az egész, és persze, jogosan, de kérdés, hogy miért csak most. Várható volt, hogy az ARC közérzeti kiállítás fő témája is a klímaváltozás lesz.
2019. 09. 12.
Szinte lehetetlen tisztán képzőművészként tekinteni olyasvalakire, aki fél évszázada a popkultúra formálója. Ha mégis meg tudom tenni, igazságtalan vagyok, mert úgy teremtek önálló kontextust, hogy az ebben a formában soha nem tud azzá válni. Ha pedig – a feltételezett alkotói célnak behódolva – elraktározom a gondosan felépített magánmitológiába a látottakat, egy brand fogyasztói csapdájába kerülök. A két befogadói stratégia sakkban tart, és az eligazodásban a Reök-palota sem mindig segít.
2019. 09. 10.
Korniss Péter tárlata Változások címmel nyílt meg a Kolozsvári Magyar Napok keretein belül, és olyan válogatást mutat be a fotográfus munkásságából, amely átfogó képet kíván nyújtani az életműről a hatvanas évektől kezdődően napjainkig.
2019. 09. 05.
Horváth Gideon szólókiállítása a Budapest Galériában – amely a Balkon Folyóirat és a Budapest Galéria együttműködésében jött létre – egy kutatás részeként igyekezett tovább boncolgatni a klímaváltozás és az apokaliptikus narratívák témakörét. A kiállítás célja a válsághelyzet perspektívájából az, hogy a néző újra végiggondolja az ember és természet kapcsolatát; azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elvesztette ártatlanságát.
2019. 08. 14.
Szégyellem, de először rosszul ejtettem a nevét, mert nem ismertem. Szégyellem azt is, hogy miután megtudtam, hogy Erik Kessels mások képeit állítja ki, nem tartottam művésznek. Aztán megnéztem a Mai Manó Ház tárlatát, hogy kritikát írjak róla és jól „lehúzzam”. Mert az mégsem ér, hogy valakik hónapokig, évekig dolgoznak egy-egy művükön, más meg csak összeszedi azokat és kész.
2019. 08. 09.
„Jól vagyok, dolgozom”, „Jól bánnak velünk, várom érkezéseteket”. Így szólnak azok a sablonmondatok az 1944-es „waldseei” lapokon, amelyek megtévesztő módon azért íródtak, hogy a deportáltak (saját kézzel írott) üzenetei megnyugtassák és engedelmességre ösztönözzék a mit sem sejtő, otthon maradt rokonaikat.
2019. 08. 08.
Király Tamás Ludwig Múzeumbeli retrospektív kiállítása átfogó képet kíván adni a művész pályafutásáról. Az életmű bemutatására vállalkozó kiállítás azonban inkább ízelítőnek tekinthető, amely után az erre fogékony látogatók belemélyedhetnek Király Tamás munkásságába, de már csak önállóan. A tárlat kizárólag az avantgárd ruhákra összpontosít, miközben azok nem értelmezhetők alkotójuk élete, háttértörténetük, valamint a ruhákat bemutató modellek és show-k ismerete nélkül.
2019. 07. 15.
„Én ezt (a dobozt) a börtönben láttam utoljára, és őszintén szólva, nem is emlékszem rá.” (Geréb Ágnes)
2019. 07. 15.
Vajon kik lehettek ők? Milyen emberek voltak? Hogy éltek? Bennem többek között ilyen kérdések sorjáznak, mikor az ócskáspiacon földre terített régi fotóalbumokba lapozok. Egyúttal megdöbbent, hogy valakik mások múltját árulják – fillérekért.
2019. 06. 30.
1851-ben James Wyld Great Globe-ja – amit gyakran Wyld’s Monster Globe-ként is emlegettek – és a Great Exhibition elsőre szimbiotikus kapcsolatban álltak egymással. A kiállítás vége után azonban a Globe látogatottsága is csökkent, a látogatókat ezért a hatalmas építmény melletti galériákban, távoli eseményekről szóló előadásokkal, híradásokkal és egzotikus népek életét megidéző diorámákkal próbálták meg becsalogatni. Az art quarter budapest kiállítása, a The Great Globe ezt a glóbuszról szóló edukációt, a vele való találkozást aktualizálja, több külföldi és magyar művész kortárs tapasztalatokat közvetítő alkotásain keresztül.
