art&design / kiállítás
2020. 02. 13.
Varga Eszter Az ugyanolyanok című kiállítása kíméletlenül tárja fel létünk árnyoldalát, amely mögött emberi sorsok húzódnak. Az ideálként tekintett szépséggel szemben ezúttal koldusok, hajléktalanok mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, olyan emberek világába, akik az utcán élnek, és valószínűleg ugyanolyanok lehettek egykor, mint mi magunk, ám életük valamilyen okból kisiklott.
2020. 01. 13.
Hatalmas tömeg gyűlt össze a Barokk csarnokban 2020. január 4-én. A gyülekező apropója egy „ős-szelfi” fotókiállítás, az Au Revoir! finisszázsa, realista portrékkal és különleges hatásokkal vegyítve.
2019. 11. 24.
A Balra át, jobbra át című kiállítás két, Kádár-korszakban működő művészcsoport politikához, művészethez, radikalizmushoz és egymáshoz való viszonyát tárgyalja. Az Orfeo és az Inconnu tevékenysége nem kapcsolódik össze szorosan, ám párhuzamba állíthatók egymással, amennyiben mindkét csoport a politikai aktivizmus és a művészet összekapcsolásával kísérletezett. Ennek dokumentumait láthatjuk kiállítva az OSA-ban, egy alapvetően inkább szociális és antropológiai, semmint képzőművészeti megközelítésű problémára fókuszáló kiállításon.
2019. 11. 15.
Egyre többen lesznek szelektívek, de vajon tudják-e, hogy őket is szelektálják? Ők magukat szelektálják-e? Tudják-e még, mit és mi közül kellene? Hogy meddig a mocsok, és honnan ők? Vajon, a 22. században lesznek-e még emberek? Vagy, amik lesznek, bekerülnek-e a bestiáriumba? Lesz, aki zsenitelefonján nézi, olvassa őket?
2019. 10. 29.
A Fensterblick című kiállítás egyszerre tartogat groteszk szórakozást, az ember belső, védtelen világával való szembesítést, és lehetőséget arra, hogy két, tehetséges festő képi ábrázolásaiban lehessen elmélyülni. Hol az egyikbe, hol a másikba átlépve, de végül egy közös atmoszférát megteremtve.
2019. 10. 27.
Azt már megszoktam, hogy teliholdkor néha furcsa dolgok történnek velem, de erre, azt hiszem, még ilyenkor sem számítottam. Nem mindennap fordul elő velem, hogy C-vitaminnal kínálnak egy galériában, vagy egyáltalán az, hogy, az alkotó jelen legyen, pláne bejelentse, ő jelenleg ott lakik. Mécs Miklós kiállításán jártam.
2019. 10. 23.
Tót Endre acb Galériában kiállított munkáiról nehéz beszélni, a látogató először csak annyit érez: a képek működnek. És hogy mitől működnek? A nagy, színes formák és felületek jól ismert érzéseket keltenek bennünk, markáns színek és textúrák váltakoznak a kortárs médiafelületekre emlékeztető vásznakon.
2019. 10. 13.
Elárulok egy titkot: szerintem a koktél szívószál nélkül nem az igazi. Sőt, a narancslé sem. Tegnap még adtak hozzá egy underground klubban. És senki nem szólt be, nem fenyegetett kézlevágással vagy klímakatasztrófával. Pedig másról se szólnak a közösségi oldalak posztjai, mint hogy ne fogyasszunk, ne szemeteljünk, és a többi. Hirtelen nagyon fontos lett ez az egész, és persze, jogosan, de kérdés, hogy miért csak most. Várható volt, hogy az ARC közérzeti kiállítás fő témája is a klímaváltozás lesz.
2019. 09. 12.
Szinte lehetetlen tisztán képzőművészként tekinteni olyasvalakire, aki fél évszázada a popkultúra formálója. Ha mégis meg tudom tenni, igazságtalan vagyok, mert úgy teremtek önálló kontextust, hogy az ebben a formában soha nem tud azzá válni. Ha pedig – a feltételezett alkotói célnak behódolva – elraktározom a gondosan felépített magánmitológiába a látottakat, egy brand fogyasztói csapdájába kerülök. A két befogadói stratégia sakkban tart, és az eligazodásban a Reök-palota sem mindig segít.
2019. 09. 10.
Korniss Péter tárlata Változások címmel nyílt meg a Kolozsvári Magyar Napok keretein belül, és olyan válogatást mutat be a fotográfus munkásságából, amely átfogó képet kíván nyújtani az életműről a hatvanas évektől kezdődően napjainkig.
