art&design / gondolat
2021. 10. 21.
A Dutch Design Week minden évben Európa egyik legjelentősebb dizájn-eseménye. Az Eindhovenben bemutatott elképesztő mennyiségű munkát az esemény teljes ideje alatt is szinte lehetetlen végig nézni, nekem pedig csak másfél nap állt rendelkezésemre. Ezért beszámolóm erősen szubjektív, és semmiképp sem teljes reprezentációja az eseménynek – inkább csak egy ajánló.
2021. 10. 06.
A MODEM-ben „#IFeelSeen” címmel megrendezett kiállítás a saját tapasztalatomból és kutatási eredményeimből táplálkozik. Középpontjában a social média működése áll: hogyan forgatta fel azt, ahogyan kommunikálunk, ahogyan az életünket szervezzük, és azt, ahogyan ezt mások felé közvetítjük. Hiszen a megmutatás és megtekintés aktusával a közösségi médiában egyszerre vagyunk szereplők, előadók és nézők is – ezekbe a szerepek hol szándékosan, hol pedig teljesen akaratunkon kívül csúszunk bele. Az alábbi esszében megkísérlek elméleti keretet felvázolni arról, hogy a kortárs képzőművészet és technológia határmezsgyéjén milyen elméleti trendek és diskurzusok mozognak – hogy körképet fessek arról, milyen fogalmak és alkotói attitűdök inspirálták az „#IFeelSeen”t.
2021. 09. 24.
Egy olyan korszakban, amelyben a politikusok már nemcsak a parlamentben, de a köztereken is meg akarják nyerni az első világháborút (hogy ezzel meg nem történtté tudják stilizálni azt, amit eltörölni nem lehet), aligha lehetne aktuálisabb témát választani közönséges utcáinknál és tereinknél. Amíg az emlékezetpolitikusok azért akarnak minden lehetséges városi teret kedvelt (vagy inkább: a másik fél által utált?) politikusuk szobrával ékesíteni, mert abban a hiszemben élnek, hogy a szobor, az emlékmű mint tereptárgy formálja az arra járók tudatát, addig roppant megnyugtató az a tény, hogy a legtöbben ezeket az alkotásokat észre sem veszik.
2021. 09. 05.
Szeptember 2-án, a 92. Ünnepi Könyvhét első napján rengetegen gyűltek össze a Kis Présházban, ahol az esti programok közt volt Seregi Tamás Jövőbe szédülő lendülettel című tanulmánykötetének könyvbemutatója.
2021. 08. 17.
Az elmúlt évtized képzőművészeti tendenciái közül az egyik leghangsúlyosabb az ökológiai esztétika és a környezetvédelemi művészet megnyilvánulásai. Azonban mindennek gyökerekor, az 1960-as években, leginkább nem természetművészetről beszélhetünk, hanem egy grandiózus méretekhez vonzódó, galérián kívüli attitűdről, amelynek alapja a tájba való beavatkozás. A korai land art művészek a természeti elemeket és a tájat nyersanyagként, természeti médiumként használták fel – habár mai szemmel a végrehajtott változtatások környezetkárosítónak és agresszívnak tűnhetnek. Ez a természet feletti uralom azonban szorosan kapcsolódik az ember és környezetének viszonyrendszeréhez – gondoljunk csak a romantika idealizált természetfelfogására, amely eltávolít minket a természettől, tájjá redukálva azt. Ebben az érintetlen tájban már képtelenek vagyunk benne lenni, úgy látjuk, mint „természetes helyszín, egyszerre környezet, és az, amit magába foglal, egyszerre valóságos hely és annak szimulákruma, egyszerre doboz és minden tárgy, ami a dobozban van.”[1]
2021. 08. 03.
Alaposan átgyúrt állóképek a tudat túloldaláról és percmutatóhoz igazított, egyszemélyes világégések. Kattanások és kattintások a futóhomokszerű időfolyamban. Üdv! Ebben a játékban azt játsszuk, hogy irgalmatlanul nekiveselkedünk valaminek, miközben a hardver – azaz a testek – felismerhetetlenné torzulnak, a sztori pedig izzadságcseppekbe és hidegrázásokba kódolódik. Érzetszinten borzongat.
2021. 07. 28.
Amíg a világsajtó inkább a tech-óriások űrversenyére koncentrál, szinte észre sem vesszük, hogy mi, magyarok természetesen ezt a versenyt is megnyertük, méghozzá hamarabb, mint a milliárdosok, és már egy lépéssel előttük járunk. Ők még csak tesztelik az űrturizmus lehetőségét, viszont számunkra rendelkezésre áll egy űrkapszula a fővárosban, a Horizont Galériában.
2021. 07. 04.
Kellemes kerti összejövetellel, zenével kísért köszöntéssel indult Galántai György 80. születésnapja alkalmából rendezett „A jövő emlékei” című kiállítás megnyitója az Artpoolban, amely impozáns kapcsolati hálót vonultat fel. László Zsuzsa kurátorral, az Artpool munkatársával beszélgettem a kiállításról és a művész életpályájáról.
2021. 06. 21.
2021. június 18-án, pénteken este 19 órakor a Kis Présház légkondicionált belső terében keresztes zoltán underdogimages Oroszországban készült fotográfiáiból készült kiállítást M. Nagy Miklós nyitotta meg. Az alábbiakban az ő szövegét adjuk közre. A kiállítás júliusban megtekinthető a Kis Présházban (Budapest, Bartók Béla út 44.).
2021. 05. 28.
Jól tudjuk, amikor a művészet belép egy elmegyógyintézet kapuján, olyan helyre lép, ahol önmagával is dolga van. A 17. század kínzókamrákhoz hasonlító tébolydáit, az emberi kegyetlenségnek ezeket a manifesztumait a 19. század folyamán alakították át modern elmegyógyintézetekké. Az elmegyógyintézetek, ahogy mi ismerjük őket, annyi más mellett ugyanúgy a modernitás termékei, mint az autonóm művészet.
