art&design / gondolat
2018. 06. 19.
A hús a maga plasztikus erejével, formálhatóságával és heterogén jellegénél fogva megannyi ambivalens, sőt nemegyszer ellentétes asszociációra is lehetőséget biztosít. Egyfelől a hús elfogyasztható, de testünket is ez alkotja; másfelől a hús olyan általános fogalom, amely képes meghaladni ezeket a látszólagos szembenállásokat.
2018. 04. 30.
„Hans Castorp ezt elragadónak és rendkívül figyelemre méltónak tartotta. Herr Settembrini teljesen megnyerte őt – így mondta – plasztikus elméletével.
2018. 03. 23.
A 2017-es Islamic Art and Modernism című könyv szerzője Kaz Rahman, a kanadai születésű művész és filmkészítő. A játékfilmjeiről (Salaat; Deccani Souls) és önálló kiállításairól (Flood in the Sky; Magic Carpet; Deccani Ark) is ismert alkotó munkáiban az iszlám művészet, a természeti elemek és a kortárs kultúra közötti szintézisre törekszik. Az itt tárgyalásra kerülő könyvének célja szorosan kötődik ehhez a szándékhoz. A tematikus csoportosításokon alapuló művészettörténeti könyvével – amely az iszlám művészetet a benne felismerhető modernista esztétikai minőségek, s nem pedig kronologikus sorrend alapján vizsgálja – nemcsak az iszlám művészet megismertetésére törekszik, hanem annak a kortárs művészeti életbe való bevonására is.
2018. 02. 08.
A feketeség, pontosabban a festék feketesége, több mint egy szín, de több egy anyagi kiterjedésnél vagy anyagszerkezetnél is. Hiszen a sűrű, erős és súlyos fekete festék egyben mély is. Olyan mélység vagy mélyedés, amely összesűrűsödése és ragacsossága ellenére is kellemes lágyság, vagy „végső határáig jutott lágyság”. Az anyagiság kiazmatikus összecsomósodása, ahol az érinthetőségnek a sűrűség és az intenzitás fokozódásánál fogva minden felület felkínálkozik.
2018. 01. 19.
Az apokalipszis mint esemény nemcsak rombolást eredményez, hanem éppenséggel új, rendkívüli kombinációk és viszonyok keletkezéséhez is hozzájárul. Akár valamilyen hősugárzás hatására leválnak a redőzetek, az elfedést szolgáló rétegződések, felületek, és feltűnik a relációk üressége.
2017. 09. 05.
A művészetnek a társadalomban betöltött szerepe folyamatosan változik. Mostában egy rendszerváltás előtti paradigma kezd visszatérni: a művész az, akinek az a szerepe, hogy elképzelje, és praxisán keresztül kinyilatkoztassa, mi a jó élet. Ezt a trendet látom visszatérni akkor, amikor Weiler Péter műveit szemlélem. Magukon a képeken is a Kádár-kor iránti nosztalgia köszön vissza.
2017. 07. 06.
A kortárs képzőművészek anyagi helyzete nem egyszerű, mint ezt a baráti beszélgetésekből és az ezzel foglakozó cikkekből és projektekből tudjuk.
2017. 07. 02.
Beköszöntött a nyár és vele együtt az iskolai szünidő is. A Nagymező utca felé sétálva, egy pillanatra a Deák Erika Galériában, egy kiállítás kapcsán felvetődik a generációk közötti tudás és élményátadás folyamata – de nem a bevett iskolás módon. Bár a tárlat kapcsán nem kifejezetten valós tanár-diák viszonyról beszélünk, ösztönösen is felmerül egy olyan ideális világ képzete, ahol a szakmai tudás vagy a tananyag nem a katedráról visszahangzik, hanem a párbeszédnek köszönhetően élményszerű tapasztalattá válik a tanulni vágyók fejében.
2017. 04. 19.
’58-ban rock and rollt jártunk/
’68-ban új táncra vártunk/
Most ’78 van, s alig találunk/
olyan embert, ki tudná/
mi lesz, 988-ban.
(Fonográf együttes: 1978)
