bezár
 

art&design

Elköteleződve az arcok felé
Elköteleződve az arcok felé
Budapest VII. kerületében, az Erzsébet körút 26. előtt állok. Felnézek, tipikus körúti látkép fogad; kosz- és szmogrétegtől szürke homlokzat terebélyesedik felém. A kaput övező két üzlethelyiség közül az egyik egy ázsiai étterem, a másik egy jellegtelen kocsma, a házszám mellett az emeleti esküvői és szalagavatói ruhaszalont hirdető kopott, rózsaszín betűs cégér függeszkedik. Pásztázom az épületet, hátha találok valami utalást, amiből következtetni lehet a ház történetére, valamit, ami túlmutat az „olcsót és sokat” körúti konzumerizmusán, de úgy tűnik, ha valami történetit akarok, be kell, hogy érjem az évtizedes porréteggel és szürkeséggel – azt viszont minden mennyiségben szívhatom magamba. Pedig 1944 júniusában itt húzódott meg a gettó határvonala, ez az épület a csillagos házak köré tartozott, s itt élt és rajzolt hónapokon keresztül a fiatal Gedő Ilka, az a művész, akinek rajzai most olyan intézmények gyűjteményeiben pihennek, mint a British Museum, a MET vagy a MoMA.
A techno mint életérzés
A techno mint életérzés
Az Aqb Project Space a Goethe Intézettel együttműködve mutatta be elsőként a „Techno Worlds" című utazó kiállítást, mely október 3-a után Amerika felé veszi az utat. A volt Haggenmacher sörgyár hatalmas épületének több termében rendezték meg a kiállítást, így aki nem tudta előre, hogy pontosan hova menjen, könnyen eltévedhetett – ez persze nyújthatta a felfedezés izgalmát (lüktetését) is, hogy bármilyen sorrendben bebarangolhattuk a kiállított techno világot.
A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig
A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig
A MODEM-ben „#IFeelSeen” címmel megrendezett kiállítás a saját tapasztalatomból és kutatási eredményeimből táplálkozik. Középpontjában a social média működése áll: hogyan forgatta fel azt, ahogyan kommunikálunk, ahogyan az életünket szervezzük, és azt, ahogyan ezt mások felé közvetítjük. Hiszen a megmutatás és megtekintés aktusával a közösségi médiában egyszerre vagyunk szereplők, előadók és nézők is – ezekbe a szerepek hol szándékosan, hol pedig teljesen akaratunkon kívül csúszunk bele. Az alábbi esszében megkísérlek elméleti keretet felvázolni arról, hogy a kortárs képzőművészet és technológia határmezsgyéjén milyen elméleti trendek és diskurzusok mozognak – hogy körképet fessek arról, milyen fogalmak és alkotói attitűdök inspirálták az „#IFeelSeen”t.
Vendégként a Leopold Bloom díjátadón: de milyen is az 5 döntős kiállítása?
Vendégként a Leopold Bloom díjátadón: de milyen is az 5 döntős kiállítása?
Hatodik alkalommal adták át a 2011 óta kétévenként meghirdetett, kortárs magyar képzőművészek nemzetközi karrierépítését támogató Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat. A tízezer euró összegű elismerés nyertese idén Szabó Eszter, az újmédiát és animációt ötvöző képzőművész lett. A pazar esemény egyik vendége lehetettem, így lehetőségem volt körbejárni a döntősök műveit még az ünnepélyes eredményhirdetés előtt – macaronvadászat után, bort kortyolgatva.
„Mégis vitték valamire” – női sorsok feketén-fehéren
„Mégis vitték valamire” – női sorsok feketén-fehéren
A budapesti 2B Galéria kicsi, de hatásos kiállítással mutatja be, hogy az 1920-ban bevezetett numerus clausus – amely az egyetemi hallgatók számát a nemzetiségi arányoknak megfelelően szabta meg – miként befolyásolta a különböző kulturális, gazdasági és társadalmi háttérrel rendelkező nők sorsát.
Savban bomló testek a nevetőgázzal telefújt műhelyben
Savban bomló testek a nevetőgázzal telefújt műhelyben
A test ördöge című kiállítás 2020 szeptemberében volt látható Pécsett, május végén pedig a Gallery MAX-ban nyitotta meg kapuit. A látogatók úgy érezhették, hogy egy fétisbarlangban rendezett szektagyűlésre igyekeznek, valahová egy eldugott paratérbe. A kiállítás két művészével beszélgettem, Győrffy Lászlóval és Kis Róka Csabával.
Az üzemanyag a kreativitás legyen
Az üzemanyag a kreativitás legyen
Szauder Dávid tizenhárom éve él Berlinben, működik művészként, kurátorként, egyetemi oktatóként vagy épp művészeti tanácsadóként. Eközben a hazai művészeti életnek is markáns szereplője és alakítója: digitális tanácsadója például a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosnak. Kezdetben művészettörténésznek tanult, majd az intermédia szakon és a Collegium Hungaricum Berlinen át vezetett az útja a nemzetközi karrierhez, számos díj és ösztöndíj, valamint rangos nemzetközi kiállítás- és könyvmegjelenés áll a háta mögött.
Néptelen közterek bámulják a szobrokat
Néptelen közterek bámulják a szobrokat
Egy olyan korszakban, amelyben a politikusok már nemcsak a parlamentben, de a köztereken is meg akarják nyerni az első világháborút (hogy ezzel meg nem történtté tudják stilizálni azt, amit eltörölni nem lehet), aligha lehetne aktuálisabb témát választani közönséges utcáinknál és tereinknél. Amíg az emlékezetpolitikusok azért akarnak minden lehetséges városi teret kedvelt (vagy inkább: a másik fél által utált?) politikusuk szobrával ékesíteni, mert abban a hiszemben élnek, hogy a szobor, az emlékmű mint tereptárgy formálja az arra járók tudatát, addig roppant megnyugtató az a tény, hogy a legtöbben ezeket az alkotásokat észre sem veszik.
Teremtő ambíciók
Teremtő ambíciók
Szeptember 2-án, a 92. Ünnepi Könyvhét első napján rengetegen gyűltek össze a Kis Présházban, ahol az esti programok közt volt Seregi Tamás Jövőbe szédülő lendülettel című tanulmánykötetének könyvbemutatója.
Eszképizmus a digitális természetbe
Eszképizmus a digitális természetbe
Indaként fellógatott textilprintek, színben gazdag absztrakt képi világ,  rejtett motívumok – látványosan berendezett térrel fogadott a Pince földalatti kis terme. Elsőre fejtörést okozhatott a befogadónak, hogy miképp tapogatózzon,  vizsgálódjon a digitális nonfiguratív pacák értelmezésében, de a tárlat kiírásának elolvasása után rögtön tisztábbnak tűnt a terep, mivel sokkal érdekesebb az egyedi koncepciós folyamat, mint maguk a látványos alkotások. A tárlatot 2021. június 7-től 28-ig lehetett megtekinteni a Pincében. 
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés