art&design
2021. 11. 10.
Hargitai András (’Banyek’) elektronikus zenei producer, dub-zenész, hangművész. Művészetében moduláris szintetizátorral kísérletezik, amelyet gyakran kombinál videó áramkörökkel. Ennek (és Stanisław Lem Kalapács című novellájának) eredménye az „Extrasolar” című audiovizuális performansz, amelynek további érdekessége, hogy nagyrészt közösségi finanszírozásból született meg. A Három Holló Kávéházban november 11-én megtekinthető performansz-előadás kapcsán kérdeztem a művészt az audioélmény sokszínűségéről, az adaptáció lehetőségeiről, illetve ember és gép kapcsolatáról.
2021. 11. 02.
Október 16-án tartották meg a „Láthatatlan spektrumok” című kiállítást kísérő tematikus tárlatvezetéssorozat második részét a Pannonhalmi Bencés Apátság Főmonostori kiállítóterében, ahol „Az ábra, a fikció és a spekuláció” került fókuszba. Frazon Zsófia, a kiállítás egyik kurátora, illetve Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója kalauzolta a résztvevőket, Gosztola Kitti, Albert Ádám és KissPál Szabolcs képzőművészekkel közösen, akik a kutatásalapú művészet tükrében mutatták be munkáikat. A programcím többféle asszociációt kelt; a tárlatvezetésen leginkább az oktatásban használt szemléltetőeszközök, illetve a művészeti kutatómunka spekulatív és fikciós vetületei kerültek előtérbe.
2021. 10. 28.
Rozsda Endre (1913–1999) sokszínű alkotói tevékenységével – köztük festményeivel, grafikáival és fotográfiával – az utóbbi időben több neves magyar és külföldi kiállítótér falain találkozhatott a nagyközönség. Azonban kevéssé ismert alkalmazott művészeti munkássága, amely textilek, plakátok, könyvborítók, sőt egy nagyszabású mozaik tervezése mellett illusztrációkra és kerámiákra is kiterjedt. E tanulmány a művész kerámiáinak világába kíván betekintést nyújtani, a dél-francia község, a modern fazekasság fellegvárának számító vallaurisi Musée Magnelli kerámiamúzeumban 2021. október 31-ig látható tárlat apropóján, ahol Rozsda egy kerámiatála is kiállításra került olyan alkotók mellett, mint Victor Brauner, Roger Capron vagy éppen Pablo Picasso.
2021. 10. 27.
2020-ban jelent meg a Cynical Theories (Cinikus elméletek: Hogyan változtatott mindent rassz-, gender- és identitáskérdéssé az aktivista tudomány – és miért árt ez mindenkinek?) című könyv James Lindsay és Helen Pluckrose tollából, amely a hozzáfűzött reményekkel ellentétben több kérdést hagy maga után, mint amennyire választ ad.
2021. 10. 24.
Bass Judit és Magyary Anna által szervezett lakáskiállítás, az „Egy Asztal Elmozdítása” nem kisebb feladatra vállalkozott, mint az otthon fogalmának megragadására. A kiállítás résztvevői festményeket, fotókat és installációkat helyeztek el a lakásban, melyek beleolvadtak a személyes térbe, az otthon melegébe – a szeptember 18-i záróeseményen vettem részt mint látogató, vagy sokkal inkább mint vendég?
2021. 10. 21.
A Dutch Design Week minden évben Európa egyik legjelentősebb dizájn-eseménye. Az Eindhovenben bemutatott elképesztő mennyiségű munkát az esemény teljes ideje alatt is szinte lehetetlen végig nézni, nekem pedig csak másfél nap állt rendelkezésemre. Ezért beszámolóm erősen szubjektív, és semmiképp sem teljes reprezentációja az eseménynek – inkább csak egy ajánló.
2021. 10. 17.
Budapest VII. kerületében, az Erzsébet körút 26. előtt állok. Felnézek, tipikus körúti látkép fogad; kosz- és szmogrétegtől szürke homlokzat terebélyesedik felém. A kaput övező két üzlethelyiség közül az egyik egy ázsiai étterem, a másik egy jellegtelen kocsma, a házszám mellett az emeleti esküvői és szalagavatói ruhaszalont hirdető kopott, rózsaszín betűs cégér függeszkedik. Pásztázom az épületet, hátha találok valami utalást, amiből következtetni lehet a ház történetére, valamit, ami túlmutat az „olcsót és sokat” körúti konzumerizmusán, de úgy tűnik, ha valami történetit akarok, be kell, hogy érjem az évtizedes porréteggel és szürkeséggel – azt viszont minden mennyiségben szívhatom magamba. Pedig 1944 júniusában itt húzódott meg a gettó határvonala, ez az épület a csillagos házak köré tartozott, s itt élt és rajzolt hónapokon keresztül a fiatal Gedő Ilka, az a művész, akinek rajzai most olyan intézmények gyűjteményeiben pihennek, mint a British Museum, a MET vagy a MoMA.
2021. 10. 14.
Az Aqb Project Space a Goethe Intézettel együttműködve mutatta be elsőként a „Techno Worlds" című utazó kiállítást, mely október 3-a után Amerika felé veszi az utat. A volt Haggenmacher sörgyár hatalmas épületének több termében rendezték meg a kiállítást, így aki nem tudta előre, hogy pontosan hova menjen, könnyen eltévedhetett – ez persze nyújthatta a felfedezés izgalmát (lüktetését) is, hogy bármilyen sorrendben bebarangolhattuk a kiállított techno világot.
2021. 10. 06.
A MODEM-ben „#IFeelSeen” címmel megrendezett kiállítás a saját tapasztalatomból és kutatási eredményeimből táplálkozik. Középpontjában a social média működése áll: hogyan forgatta fel azt, ahogyan kommunikálunk, ahogyan az életünket szervezzük, és azt, ahogyan ezt mások felé közvetítjük. Hiszen a megmutatás és megtekintés aktusával a közösségi médiában egyszerre vagyunk szereplők, előadók és nézők is – ezekbe a szerepek hol szándékosan, hol pedig teljesen akaratunkon kívül csúszunk bele. Az alábbi esszében megkísérlek elméleti keretet felvázolni arról, hogy a kortárs képzőművészet és technológia határmezsgyéjén milyen elméleti trendek és diskurzusok mozognak – hogy körképet fessek arról, milyen fogalmak és alkotói attitűdök inspirálták az „#IFeelSeen”t.
2021. 10. 03.
Hatodik alkalommal adták át a 2011 óta kétévenként meghirdetett, kortárs magyar képzőművészek nemzetközi karrierépítését támogató Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat. A tízezer euró összegű elismerés nyertese idén Szabó Eszter, az újmédiát és animációt ötvöző képzőművész lett. A pazar esemény egyik vendége lehetettem, így lehetőségem volt körbejárni a döntősök műveit még az ünnepélyes eredményhirdetés előtt – macaronvadászat után, bort kortyolgatva.
