art&design
2022. 02. 05.
A Vizuális játékok című kiállítást K. Horváth Zsolt nyitotta meg, és 2022. március 4-ig lehet megtekinteni a Deák Erika Galériában. Az alábbiakban a megnyitószövegen keresztül lehet megismerkedni a tárlattal.
2022. 01. 30.
Tót Endre Kossuth-díjas konceptuális képzőművész, aki minden kétséget kizáróan a 20. század egyik legnagyobb jelentőségű magyar képzőművésze, a mail-art úttörője, munkái számos világhírű múzeumban megtalálhatók. Tót a ’70-es évek végén külföldre emigrált, ám nem szakította meg végleg a kapcsolatot szülőhazájával, évente hazajár Magyarországra. Jelenleg Kölnben él és dolgozik, nemrég TÓTalJOY néven alapított egy kortárs magyar képzőművészeket támogató díjat.
2022. 01. 29.
2021 adventjén Ladik Katalin performance-ával nyílt meg az „Új szakralitás” című csoportos kiállítás az Art9 Galéria két termében, ami a résztvevő művészek alkotásai mellett számos kísérőrendezvénnyel csalogatta a galéria falai közé az érdeklődőket. A tárlat egy sajátos kurátori kiállítás-sorozatba illeszkedett, ennek létrejöttén túl kurátori munkájáról és jövőbeli terveiről kérdeztem Dóra Attila zeneszerzőt.
2022. 01. 22.
A preraffaeliták Magyarországon a tavaly szeptemberig látogatható „Vágyott szépség” című kiállítással mutatkoztak be, azonban ott a mozgalom mélyebb ismertetése és kontextusba helyezése csak részben valósult meg. Rossetti érzéki nőalakjai és Waterhouse „Shalott kisasszonya” mellett jóval többről van szó: realizmus és eszményi szépség, l’art pour l’art és iparművészet, középkori fantáziavilág és szocializmus. A cikksorozat első része a Preraffaelita Testvériség megalakulásának körülményeit és a művészcsoport kezdeti tevékenységét taglalja.
2022. 01. 22.
A Határtalan Design kiállítás és az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál részeként látható a „Texhibition” című kiállítás a FUGA – Budapesti Építészeti Központban. A tárlat vállalt célja, hogy hidat képezzen a textilművészek generációi között, és hogy összművészeti közegben teremtsen bemutatkozási lehetőséget a pályakezdő művészek számára. A kiállított munkák mögött húzódó felvetés szerint a textilipar legfényesebb hazai évtizedei után is van okunk figyelemmel kísérni az ágazatot, mert tartogat még meglepetéseket. A kezdeményezés sok célt tűzött ki, noha azok nem világosak, így a végeredmény is egy némiképp zavarbaejtő összművészeti kísérletre hasonlít.
2022. 01. 21.
Korniss Péter a kortárs magyar fotográfia egyik hazánkon kívül is széles körben elismert alakja. Hírnevét a kelet-európai hagyományos paraszti életformát dokumentarista módon megörökítő alkotásaival alapozta meg. Az immáron több mint 50 évet felölelő munkássága máig töretlen, az 1967-ben készített táncházi képektől egészen a 2010-es évek legújabb, konceptuális jellegű, modern betlehemesekig, illetve A Vendégmunkás ikonikus sorozatához is több szálon kötődő széki asszonyokat bemutató alkotásokig ível. Mindeközben fotóriporterként bejárta a világot, riportjai a leghíresebb magazinokban jelentek meg, számos kiállítása és könyve révén pedig a magyar és a nemzetközi fotográfiai színtér máig aktív szereplője.
2022. 01. 11.
A pesti éjszakában valahol világít egy neonfelirat, egy üzlet cégére. Mintha csak a boldogságkeresőket igazítaná útba. Azokat, akiket Bihari Ágnes fényképez különböző városok utcáin, legyen az Budapesten vagy Mexikóvárosban. Ezeket a képeket láthatjuk az Artphoto Galériában.
2022. 01. 05.
Az FKSE-ben ősszel megrendezett „Having no common past, let’s have a common future” című csoportos kiállítás azt a dilemmát járta körül, hogy hogyan valósulhat meg a jövő építése, egyáltalán, a jövőről való fantáziálás és közös gondolkodás egy olyan társadalomban, amely látszólag a múltat rekonstruáló és abból konstruálódó jelen foglya.
2021. 12. 15.
Kontha Dora „Lélekképek” című polariodsorozatának összetettsége, lakonikus megfogalmazási módja magába foglalja mindazt, ami az alkotót – eddigi munkássága alapján – érdekli. Ám míg régebbi sorozataiban a fotográfia segítségével járta körbe alaposan külön-külön az időbeliség, az álom vagy épp a tér témáját úgy, hogy ezeknek lezártságot adott, addig a „Lélekképek” fotósorozatának rétegei egyik képről a másikra járva összefonódnak majd szétbontódnak, miközben esszenciálisan egyesítik magukban a korábban vizsgált tartalmakat. Az alkotások elodázzák a gyors interpretálást, azonban ezzel elősegítik a kontempláció lehetőségét – pont mint Pénelopé vászna.
2021. 12. 10.
A művészeti praxis mindig dolgok között jön létre, azonban a dolgok materialitását és valóságosságát gyakran figyelmen kívül hagyja. Halász Péter Tamás alkotásai a dolgokat és különösen a művészeti objektumok materialitását úgy állítja középpontba, hogy azok sajátos jelentéshorizontja nem sérül. A spekulatív realista ontológia alapján a dolgok mindörökké visszahúzódnak egymástól, mindig alapvető jellemzőjük a kölcsönös visszahúzódás. A visszahúzódás mint ontológiai adottság azt jelenti, hogy sohasem hatolhatunk a dolgok legmélyebb belsejébe. A spekulatív realizmus olyan realizmus, amely számol a mindennapi tapasztalatunk által is szavatolt hozzáférhetetlenséggel, átláthatatlansággal, a dolgok keménységével és rejtőzködésével.
