220VOLT / Falcsik Mari
2019. 05. 24.
Ahogy a tanév kezdődik, folytatódik az infantilizmus: még nincs készen az a Budapest, amiben majd megtaláljuk a szellemi ellenkezés fantasztikus földalatti terepeit – egész lenyűgöző világokat, és azokban és azokból a magunk halovány lázadási formáit. Ahhoz majd kell még egy újabb tavasz, megint egy március.
2017. 04. 02.
Nem tudjuk még, hogy ezt is Dylan írta. Mi a zseniálisan durva verzió miatt Hendrixnek tulajdonítjuk. Sőt: elsősorban nem is a dalcímet, hanem a londoni vadkutya-banda nevét halljuk benne. A matekfüzetemre átlósan keresztbe fel van írva, nem, nem írva, rajzolva, vésve, golyóstollal, vastag testű, kalligrafikus, árnyékvető óriás betűkkel: Let’s Spend The Night Together. Mintha tudnám, mit jelent.
Tudom, mit jelent. Ezerkilencszázhetvenet írunk.
(a képekre kattintva indul a zene)
2016. 06. 22.
A lagzi csupa suttogás, beszélgetés, cincoghatnak a hegedűk, alig táncol valaki. Így is várhatták: nem húztak föl az udvarban sátrat, a muzsikusok az üres konyhában munkálkodnak. De csak ritkán perdülnek ki hozzájuk a fiatalok, hogy hamar vissza is üljenek a szépszobába, osztani tovább a súlyos szót, mint az öregek a lapokat a kisebb asztalnál.
(a képekre kattintva elindul a klip)
2016. 06. 22.
És akkor jön a nyár... És a vonatablakban máris kattognak a képek, mint alig pár éve a diafilmek kockái, Hófehérke, Csipkerózsika, Vérpiroska…
(a képekre kattintva indul a zene)
2015. 12. 10.
...odalent lenni jobb, odalent lenni más: behatolni a képlékenységbe, magányosan lebegni a szinte-súlytalanságban, lesni a fönti kísérteties, értelmezhetetlen fényeket, beleveszni a süketségen is áthallható tompa zubogásba.
(a képekre kattintva megszólal a zene)
2015. 07. 25.
Fiatal férfiak és nők jönnek, szembe fújt hajtincsek, sokfogú mosolyok, nyitott kiskabátok, suhognak a lendületes léptektől, azok is mind az egyszerű Beatles-ütemre csattanva. Megrázom a fejem, még nagyon fura, hogy nem érzem a hosszú haj megszokott súlyát. Beleszimatolok az utcába: szokatlanul könnyű, szabad érzés röpköd a levegőben, nedves, olcsósamponszagú, de borzongatóan jóleső.
(a képekre kattintva megindul a zene)
2014. 11. 09.
...még le se érünk a lifttel, már kiabálja, hogy a ház területén tilos a labdázás! Menjetek innen kifele a labdátokkal! Andrea csöndes jólneveltséggel veti ellen: De hát nincs is nálunk labda, Zselykinénikérem! Mire ő filozofikusan azt üvölti, hogy akkor tilos a bicikli, a roller, az ugrókötél.
(a képekre kattintva elindul a hozzájuk rendelt klip)
2014. 10. 26.
„Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem lelem.” Igen, ez a kis vagány az, akiben maradéktalan, zavartalan kedvemet lelem. Ez még a történet eleje, az örömszeretet ideje, ami átlátszó, sűrű, tiszta, mint a csurgatott méz, és nincs helye benne semmiféle nehéz elvárásnak.
2014. 05. 03.
Semmi különös, egy nap benyitok a Kléh-sarki önki olajozatlanul felsikító vasajtaján, lelépdelek a lépcsőn, és válogatni kezdek az édességes polcnál, mi telik ki a zsebemben lapuló apróból. A pénztáros megáll mellettem, rám mered, nem látom, ahogy odaint a pultosnak, csak azt, amikor jobbról-balról közrevesznek, és jön a teljes leleplezés.
2014. 03. 30.
1938-ban egy bizonyos Roy Acuff énekelte, ahogy azóta is százak és százak Marianne Faithfulltól át a Frijid Pinkig, és bizonyára ezentúl is majd még újabb és újabb százak – de ez mit sem változtat azon, hogy mindenki, még a hatalmas nevek is csak a brit menhelyikölök-külsejű, óriási hangú Eric előadását imádják és követik azóta is, hogy az Animals lemezre tette a maga verzióját.