A történet szerint Roger Deutsch amerikai filmrendező és vonatrajongó Magyarországra érkezik a Gyermekvasutat bemutató, húsz évvel ezelőtt készült kisfilmjének vetítésére. Budapesti látogatásának utolsó napján váratlanul János (Tóth Barnabás) keresi fel, akiről kiderül, hogy nem más, mint az egyik úttörőfiú Roger filmjéből, immár felnőttként. János véleménye szerint Roger hamisan „fasisztának” ábrázolta annak idején, ezért meglehetősen neheztel a rendezőre. Vitájukból kalandos, zűrös utazás kerekedik a magyar vidéken keresztül.

Félreértés ne essék, a Fiú a vonaton nem A lány a vonaton című regény leleményes újradolgozása. Deutsch nemcsak főszereplője ennek a filmnek, hanem rendezője is. Az igazi Roger Deutsch, csakúgy, mint a filmben látott Roger Deutsch, a való világban is kísérleti filmes, talált felvételekből és saját dokumentációiból készült etűdjeit magunk is megtekinthetjük az interneten. Most, a Fiú a vonatonnal arra vállalkozott, hogy tulajdonképpen önmaga karakteréről készítsen játékfilmet itt Magyarországon, egy komplett kis magyar stábbal felszerelkezve. Hogy a „szerzői jelenlét” azért mégse legyen annyira szembetűnő, önmagát James Eckhouse amerikai színésszel játszatja el.

A játékidő zömét Roger és a kiszámíthatatlan János autózása teszi ki. A távolról jött művészfigura mindenféle furcsa, bolondos alakkal találkozik, miközben Budapest környékén kalandoznak. A művész az anyósülésről az elsuhanó tájat szemléli, és kamerájával dokumentációkat készít. Ezek montázsokká alakulnak a Fiú a vonatonban, amelyek, ha úgy tetszik, kísérleti filmes bevágások. Egyfajta kísérleti-játékfilmes egyveleget kapunk tehát, hiszen egy teljes játékidőt felölelő mesébe Deutsch beemel egy olyan stílust, amelyhez hasonlót eddig a rövidfilmjeiben művelt. Ilyen értelemben mindenképp érdekes párhuzamba állítható Lichter Péter idén megjelent kísérleti horrorjával, a Fagyott májussal, amely hasonló ötletre épült, s amelynek szintén Roger Deutsch volt az egyik producere. A Deutsch-filmben sokkal több a történet, mint a Lichter-féle erdő-horrorban – ahol a cél valamiféle apokaliptikus tér bejárása volt egy arctalan hőssel, erdőmontázsokkal jól telepakolva –, mert a Fiú a vonaton csak időnként mutatja ki avantgárd gyökereit, egyébként megpróbál egy relatíve konvencionális játékfilmes elbeszélésmódban maradni. És ezen a pontot jelentkeznek a film súlyos gyengeségei, illetve érzékelhető a saját bizonytalansága azt illetően, hogy mi akar egyáltalán lenni műfaját tekintve. A kivitelezés szempontjából ugyanis rendkívül zavaros a Fiú a vonaton. A színészek "össze-vissza" játszanak, a tónus és a dramaturgia kiszámíthatatlanul ugrál drámából komédiába és vissza. Egyszerűen nem hiteles, ahogy ez a világ megpróbál életre kelni, kezdve az erőltetett történetadagolástól akár az olykor furcsán pontatlan feliratozásokig. Mindez azért probléma, mert ugyan szemlátomást az egész alkotói folyamat rendkívüli iróniával és humorral van kezelve, mégis csak az amatőr melléfogások tűnnek fel igazán, valami konkrét, a néző számára megragadható tartalom vagy egy világos szerzői szándék helyett. Pedig akad mondanivaló bőven: János dühös, mert rosszul ábrázolták húsz évvel ezelőtt, a rendező mentegetőzik, hiszen végtére minden filmje csak önmagáról szól, nem a külvilágról. Vagyis felmerülnek itt mindenféle, a művészetet relevánsan érintő kérdések (úgymint mi az alkotó feladata, az „igazi” valóságot vagy a szubjektív megélést kell-e megmutatni, stb.). Ráadásul az ilyen jellegű elmélkedésekhez az absztrakt és alapvetően személyes benyomásokra építő kísérleti filmes allűrözés nagyon izgalmas táptalajt tudott volna nyújtani. Ezért kellemetlen, hogy a megvalósítás ennyire sánta.

Kihagyott lehetőség tehát a Fiú a vonaton, mert egy ritkán látott témát hoz, és megvolt minden lehetőség, hogy az jól átadható legyen. De hiába frappáns az ötlet, ha egyébként nem túl hitelesek az alakítások, ráadásul sokszor unalmas klisékkel, annyiszor látott filmes sablonokkal dolgozik a film. Talán jobban működött volna, ha a Fagyott májushoz hasonlóan nagyobb teret kaptak volna a kísérleti filmes elemek, amelyek egyértelműen a legjobb szösszenetek itt. (Nem mintha a Lichter-film próbálkozása tökéletes eredményre vezetett volna: a bolyongás az erdőben végső soron az ellentétébe fordul. Ami mértékkel használva hatást kelt, az egy teljes játékidőre nem húzható ki. Ahelyett, hogy fokozódna a hangulat, statikussá, monotonná válik.) Láthatólag Deutsch ebben a műfajban van igazán otthon. Ezzel szemben egyáltalán nem biztos a dolgában akkor, amikor magányos operaénekesnőt, hibbant rendőrt felvonultató személyes utazást kell megfilmesítenie, ráadásul egy idegen országban. Deutsch persze érezhetően tisztában van azzal, hogy ez az egész projekt csak egy laza kísérlet, például egyszer humorosan elhangzik egy olyasmi megjegyzés, hogy mi értelme tizenkét hónapig dolgozni egy olyan filmen, amit aztán maximum húszan fognak megnézni valami pesti moziban. Sajnos éppen ettől a komolyan-vehetetlenségtől fájóak a Fiú a vonaton hibái, mivel nem is egy érdekes ötlet csírája ragadt meg benne. Nagyobb odafigyeléssel sziporkázni tudott volna.

A cikkben említett Fagyott május című filmről itt közöltünk kritikát: Szorongató jeges magány.

The Boy on the Train (Fiú a vonaton)

Feliratos, magyar-amerikai dráma, 80 perc, 2016

Rendezte: Roger Deutsch

Forgatókönyv: Roger Deutsch, Randy Cashmere

Producer: Roger Deutsch

Operatőr: Kiss Gravi András

Vágó: Kovács Éva Vica

Szereplők: James Eckhouse (Roger), Tóth Barnabás (János), Szervét Tibor (Antal), Herczenik Anna (Kata), Wéber Kata (Eszter)

Országos bemutató: 2017. augusztus 24.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott