Az Anyaszínház egy független színházi társulat, mely a kultúra nevében működik – jelentsen ez bármit is. Védőszárnyai alatt második alkalommal dolgozik együtt Cziglényi Boglárka író és Menszátor Héresz Attila rendező. Közös munkáikat (Nimfománia, Börtönbújócska) átfűti a szexualitás. Előadásaikat csak 18 éven felülieknek ajánlják, nem véletlenül. Sade márki története ihlette meg a rendező-főszereplőt és az írót, aki a 18. század és a jelenkor párhuzamos síkján mozgatja a történetet.

Mint minden bemutatóba, ebbe is rengeteg munkát fektettek az alkotók, azonban az előadás öncélú és felesleges agressziója értelmezésért kiált: a párbeszédek befejezetlenek és indokolatlanul triviálisak. Sade márki története önmagában is elég drámai, meghökkentő és erőszakos. Rutinos, tapasztalt rendezőknek is nagy kihívás önmagukat rendezni: távolságot tartani a történettől, koncepcióban és objektíven látni az egészet, valamint belemenni a karakter mélységeibe. Ezen összetett feladatok miatt nem is tudta egy személyben korrigálni az írói és darabon belüli (szinkronszínészi technikából megoldott) művészi túlkapásokat Menszátor Héresz Attila. Az előadás belső ritmusa töredezett, a jelenetek lógnak a levegőben, nincs meg a jellemfejlődés íve.

A darab véget ér egy ponton, lezáratlanul, de líraian... és mégsem.  Dunai Júlia, a kétszereplős előadás untermanjaként kedvesen asszisztál a túljátszott, erotomán pszichopata tébolya mellett az előadás 80 százalékában. A színészi alakítás lehetőségét csak a végső jelenet biztosítja számára. A másodosztályú krimik dramaturgiáját villantva kiderül, hogy az ápolónő csak egy bosszút követelő túlélő-áldozat. Kéretlen obszcenitással, verbális agresszióval és kínzó halálnemmel bosszulja meg a hatévesen meggyalázott gyermeket, Lucyt saját felnőtt lénye, a szinte megtébolyodott apáca-ápolónő.

A lazán kezelt dramaturgiai kapcsolatokat meg lehet találni, csak a színpadon nehézkesen jön át. Két ember visszatérő találkozása egy kis szobában. Kapcsolódnak és bezáródnak egymás életébe, amely új világot nyithatna számukra. Őrület és fantázia (impotens volt a márki?) keveredik az irodalom- és a történelem hihetőségével egy jelenkori vádbeszéd tényszerűen ledarált stílusában. Aberrált passziói listázása mellett a hírhedt Kőrisbogaras-orgiát is megemlíti a szöveg: 1772-ben a márki az egyik orgia alkalmával kőrisbogarat kevert az ételbe, ezzel akarván fokozni a vendégek szexuális vágyát. Azonban a keveréktől sokan megbetegedtek, Sade-ot pedig mérgezés és szodómia vádjával elítélték.

A darab valóságában pusztán annyi történik, hogy egy bolond írót büntet és öl meg egy ápolónő. Nincs bizonyítva, hogy a beteges fantáziáján kívül ténylegesen megtörténtek-e a borzalmak. És a női karakter sem bizonyítottan Lucy. Brett Easton Ellis Amerikai psycho botránykönyvéből ismerős már a gondolatiság a brutális gyilkosságok elkövetésének és tettesének megkérdőjelezhetőségéről. Színháztörténetileg közvetlen hatásaként értelmezhető a 2002-ben, Schilling Árpád rendezésében bemutatott Nexxt című film és előadás. A valóságshow-szerű összezártság, az erőszak és a primer gyomorforgató brutalitás párhuzamba állítható a szadista szexuális szabadossággal. A Nexxt-beli vaginába vezetett patkányos kínzás-halálnem, jelen előadásban Sade márki végső és anális jutalma lesz.

Azonban a szexuális aberráció társadalmilag nem elfogadható, nem legitimálható az elmebetegség álarcába bújtatva sem. És mégis hordozza a tiszta társadalmi tükröt: perverz világunkban perverz emberek élveznek az aberrált illúzióra másfél órán keresztül – vagy legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. A felháborodás jogos, de az ember minden korban csak szórakozni és borzongani akar, hogy pillanatokra elfeledje szánalmas létét. Legyen az erkölcs nélküli pornográf irodalom, tévés kukkolás vagy a kettőt vegyítő színházi előadás. Emberjogi kérdéseket felvető, vitaindítóan izgalmas téma egy élvezhetetlen előadásban tálalva.

Cziglényi Boglárka: Börtönbújócska

Szereplők:

Dunai Júlia

Menszátor Héresz Attila

Mozgás: Kántor Kata

Rendező: Menszátor Héresz Attila

Anyaszínház

Zsámbék Műemlék Rakétabázis

2017. augusztus 12.

Fotók: Juhász Éva