zene
A reggelit követően első utunk a Keret-házhoz vezetett, ahol Mimcza tartott tattoo workshopot. Igaz, végül nem vállaltuk be azt, hogy a saját bőrünkre tetováljunk, de műbőrön mi is elsajátíthattuk a stick and poke alapjait. A workshop és az ebéd után ismét körüljártuk a tábort, beszéltünk a lépten-nyomon szembe jövő ismerősökkel, majd elindultunk a Cirkuszsátor felé. A mai napon főleg a Middlemist Redre voltunk kíváncsiak, de előttük a német The Picturebooksot is meghallgattuk: az együttes nagyon kellemes meglepetést okozott. A Middlemistben sem kellett csalódnunk: az utolsó számnál még az általában nyugodt gitáros, Dávid is megőrült. Koncert után az együttes basszusgitárosa, Deli Soma DJ-zett a Keret-háznál; ez és a sok ismerős ismét garantálta a kellemes hangulatot.
Ezen a napon már rutinosabbak voltunk: ahelyett, hogy megpróbáltunk volna az öt fokban aludni inkább vettünk néhány forró csokit és teát, majd visszatértünk oda, ahol „Házibuli volt a Bánkitavon”.
Másnap Alsópetényben reggeliztünk, utána elmentünk kiváltani az utolsó napijegyünket. Utoljára körbejártuk a tavat, és a Mimcza által ajánlott, sok fesztiválozó által kedvelt turkálóba is ellátogattunk.
Az estét a Deep Glaze indította a Cirkuszsátornál: igaz, hogy a mediterrán gyökerekkel rendelkező együttes a kedvenceim közé tartozik, de a koncert még más, nem ilyen elfogult nézők szerint is minimum tökéletes volt. Igaz, a srácok nem játszhattak sokáig, de az MGMT-Electric Feel coverre az egész közönség táncolt, az együttes legnagyobb „slágerérét”, a Shadow-t pedig majdnem mindenki kívülről fújta. A nagylemez zárószáma, a kicsit punkosabb Pressure során hatalmas pogó alakult ki a tánctér közepén, amibe az együttes énekes-gitárosa, Jorgosz is nagy lelkesedéssel vetette bele magát.
A Deep Glaze koncertje után félkómásan, az együttes számait énekelve sétálgattunk a fesztivál területén, majd leültünk, és megnéztük a fotósunk által készített képeket. A kezdeti sokk helyét lassan a post concert depression vette át, ezért visszamentünk a Cirkuszsátorba, ahol éppen a Bohemian Betyárs játszott. A sátor zsúfolásig tele volt, nekünk már csak a backstage környékén, a Deep Glaze és a Fran Palermo tagjai mellett maradt hely a táncolásra, igaz ezt annyira nem is bántuk.
Később ellátogattunk a fesztivál utolsó házibulijába, ahol aznap a Keret blog egyik legmeghatározóbb tagja, Wobe (Kocsis András), Deli Soma, és sokan mások rakták be az elmúlt évek legidegesítőbb, de talán pont ezért nagyon hangulatos slágereit. Az itteni tartózkodásunk egy közös Titanic-énekléssel zárult; következő utunk pedig a Tilos Rádió színpadjához vezetett. Belehallgattunk az ottani fellépők műsorába, ettünk néhány melegszendvicset, és az ismét tömött kisbusszal visszatértünk a táborba. Itt aznap szerencsére már nem volt annyira hideg, ezért öt és nyolc között alhattunk három teljes órát, ami leginkább csak arra volt elég, hogy rájöjjünk, milyen fáradtak is vagyunk igazából.
Másnap reggel hatalmas szerencsénkre kiderült, hogy pár kempingező megkérte a fesztiválbusz vezetőjét, hogy vigye fel őket Budapestre, és a buszban maradt még két üres hely, amit gyorsan el is foglaltunk. Így végül negyven perc alatt fejenként kétezer forintért felértünk az Árpád hídhoz, ahol elköszöntünk útitársainktól, és ki-ki kocsival vagy tömegközlekedéssel indult haza.
Fotó: Balogh Berta
Szerzők
-- Balogh Franciska --
