PRAE.HU: Mondanál egy emlékezetes gyerekkori nyári olvasmányt és egy mostanit?

Az egyik emlékezetes nyári olvasmányom gyerekkoromban G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején című könyve volt, melyet anyukám ajánlott, azzal, hogy "kislányom ezen jókat fogsz röhögni". Valóban így volt, noha ma már nem tudnám visszaidézni a történtet pontról pontra, de arra emlékszem, hogy nagyon is tudtam azonosulni a főszereplővel, Andreával, és tetszett a szekrény teteje mint élettér. A másik markáns emlékem az, hogy a nagymamám a délutáni sziesztázás előtt felolvasott a Micimackóból úgy, hogy a szereplőket más-más hanggal különböztette meg. Zseniálisan adta elő Malackát. Az idei nyári termésből eddig Sarah Crossan Egy című kötete fogott meg a legjobban, a sodró lendületű verses formának és a súlyos témának köszönhetően, amit sikerült klisék nélkül, humorral és kellő szarkazmussal tálalni úgy, hogy nagyon realisztikusan ábrázolja egy sziámi ikerpár mindennapjait. 

PRAE.HU: Egy külföldi könyv, amit magyarul és egy magyar könyv, amit "külföldiül" jelentetnél meg...

Várnai Zsuzsa művészetterapeutának köszönhetően megismerkedtem Sara Fanelli The Onion's Great Escape című könyvével, ami egy hagymácska történetét mutatja be, aki meg akarja úszni, hogy megfőzzék. A hagyma szabadulásának érdekében különböző kérdéseket kell megválaszolni, melyeket akár le is lehet írni vagy rajzolni az egyes oldalakra, így folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, gondolkodásra készteti. A válaszokkal, megoldásokkal a hagyma rétegei elválnak a könyvtől és végül háromdimenziós valójában kiszabadul. A szerző rendhagyó módon ábrázolja kép és szöveg kapcsolatát, egymásra hatását. Magyarok közül pedig Mészöly Ágnes Sünimanóját jelentetném meg, mert egyrészt az egyik kedvenc könyvem, másrészt szerintem benne van minden, ami egy gyerekkönyvben benne kell, hogy legyen. 

PRAE.HU: Ha teljesülhetne egy kívánságod, mit kívánnál a magyar gyerekirodalommal kapcsolatban?

Az egyik fontos dolog az lenne szerintem, ha a gyerekirodalommal kapcsolatos sztereotípiák megszűnnének, illetve tisztázásra kerülnének, mert sajnos sokan azt gondolják, hogy az igazán jó gyerekkönyvből mindig tanulhat a gyerek valami hasznosat, és sokrszor találkozom azzal is, hogy a kortárs illusztrációkkal nem tudnak mit kezdeni. Szerintem a gyerekirodalom funkciója - ha van ilyen - elsősorban az, hogy először magát az irodalmat kezdjék ízlelgetni a gyerekek, kép-szöveg-hang-nyelvi játék segítségével.  Ezek az összetevők persze a későbbiekben is fontos szerepet töltenek be, amikor már a cselekmény és maga a történet az, ami megfogja a gyerekolvasót. Jó lenne, ha több kortárs gyerekirodalomról esne szó a  felsőoktatásban, hogy ezáltal bekerülhessen a közoktatásba, az óvodákba, iskolákba.