A „Trauma Placc” egyébként a FISZ tábor egyik híres övezete (Purosz Leonidasz területi felosztása szerint), az esték ott érnek véget, hosszú padok, asztalok, ha az ember arra jár, kiválaszthatja a sok trauma közül a neki tetszőt és bátran bekapcsolódhat. Van még a „Ballagó Sétány”, ami a kis házikóktól vezeti az embereket a TP-re, illetve a „Menő Sarok”, ahol Mucha Attila a házigazda és a bogrács nem csak díszlet, Kabai Lóránt is rendszeres vendég itt. A „Nemzeti Gyepen” az esti programok közötti szünetben focira van lehetőség, de ez a hely éjjelre átváltozik „Lidérces Ligetté”.

 

 

 

 

Fotók: FISZ-tábor FB-oldala

A Kukorelly Endre vezette szemináriumon többek között szépről és szépelgésről beszélgetünk, a „kikacsintás” mikéntjéről és arról, hogy a reflexió nem mindenre mentség. Az esti programon Németh Gábor a vendég, szóba kerül többek között az Ahol a farkas is jó, Rubin Szilárd, és bűnről, bűnösségről, idegenségről is hallhatunk. Vacsora után a filmes kerekasztalon Szőcs Petra és Visky Ábel rövidfilmjeinek megtekintése után (A kivégzés; Romanian Sunrise) Sepsi László kérdezi az alkotókat; létezik-e erdélyi film, felmerül a generáció- és apa-kérdés is, mondható-e, hogy a rövidfilmek aranykorát éljük ma, és a rendezők új filmterveikről is elárulnak részleteket.

A műfordító szemináriumra járó barátaink is lassan megérkeznek a Trauma Placcra, a szemináriumi házi feladatok írása miatt ők ritkán merészkednek ki. Ma nincs kritikustusa, helyette a „Menő Saroknál” lehet a műanyagtányérokkal sorban állni, a hagyománnyá vált FISZ táboros gulyásról nem érdemes idén sem lemaradni, ahogyan Smid Róbert György Péterré változása is méltó záróakkordja az estének.