Budapest történetéről sokat elárulnak építészeti emlékeik. Egyre népszerűbbek azok a városi séták, melyek alkalmával ezeket élményszerűen és részletesebben megismerhetjük. Ezt a modellt ültették át a Különutak című kiállítás szervezői egy sajátos múzeumpedagógiai rendszerbe, mely során mi magunk, önállóan lehetünk a művészeti kincseket felfedező kalandorok. Az ötletes programcsokor több intézmény együttműködésével valósult meg. A koncepció origóját a német művész, Karl-Heinz Adler életműve adja. A művész idén 90 éves, munkássága iránt megélénkült a szakma és a közönség figyelme is. Ennek vitathatatlan oka az ouvre sokszínűsége: Adler foglalkozott klasszikus ornamentikával, geometrikus rendszerekkel és épülettervezéssel is. Tavaly a berlini Eigen+Art Galériában rendeztek kiállítást műveiből, idén pedig a budapesti duplakiállítás mellett Drezdában, az Albertinumban látható ugyancsak tárlata.

Elismertsége azonban a 20. század folyamán korántsem volt töretlen. Az 1950-1960-as években ugyanis az absztrakció nem volt támogatottnak nevezhető irányzat a képzőművészeti kifejezésformák között hazánkban és a környező régiókban. Magyarországon pedig vitaindító ok volt, hogy a hivatalos kultúrpolitika a szocialista realizmus korszakában „elutasítja a formalizmus és az absztrakció minden válfaját”. Némi áttörést azonban az építészet világa adott. Az 1960-as évekre a második világháború következményeképpen hatalmas lakáshiány alakult ki. Ennek a problémának a megoldására az építkezéseket iparosítani kezdték, melynek fő szempontjai a rendszerelvűség, a méretkoordináció és a tipizálás lettek. Tulajdonképpen ezt a csapásirányt követte Karl-Heinz Adler és Friedrich Kracht, akik 1972-től hasonlóan ipari technológiával, szeriálisan ismétlődő, geometrikus formakészletből álló térelválasztó rendszereket hoztak létre. Ez az időszak volt a kiindulópontja az elemekből összeépíthető bútorok megszületésének, az azonos méretű panelekből összeállított lakóházak létrejöttének és ezzel együtt a lakás- és tárgykultúra némi uniformitást mutató átalakulásának.

A Kiscelli Múzeum kápolnaterében ennek a történetnek a kibontását ismerhetjük meg. A bemutató izgalmasságát az adja, hogy a német művész terveivel, a magyar művészeti színtér kivételes alkotásai kerültek párhuzamba. Lantos Ferenc pécsi iskolaalapító mester munkáitól indulva Pinczehelyi Sándor, Deim Pál, Maurer Dóra, Bak Imre és Fajó János műveit is láthatjuk. Maguk a műtárgyak jellemzően nagyalakú táblaképek vagy a kor jellegzetes technikájával készült zománctáblák. Emellett rengeteg archív dokumentumfotót láthatunk, melyek programszerűen megszerkesztett geometrikus vázlattervekkel egészülnek ki. Számos videón láthatók interjúk, melyek a kor sajátosságairól szólnak, s melyekről bővebben korabeli művészeti folyóiratokból is szerezhetünk ismereteket.

A Kassák Múzeum kiállítása Karl-Heinz Adler életművét mutatja be részletesebben, melyet egyúttal politikai kontextusba is helyeztek. A falakra kisméretű akvarellek, gondosan szerkesztett konstrukciók kerültek. Emellett ebben a térben ismerhetjük meg Adlerneka magyar művészekkel kialakított kapcsolatát, melyről Bak Imre és Fajó János egy-egy interjúban számol be. A múzeum kisméretű kiállítóterei sem okoznak csalódást, mivel alkalmat teremtenek arra, hogy az információtengerben elmerülve jobban megismerhessük a valós történelmi körülmények között megvalósult művészeti kapcsolatokat.

Ahogyan fentebb már említésre került, a tárlata két intézmény kiállítótereinek látogatása után nem ér véget. A jegyünk mellé egy kísérőkiadványt kapunk, mely továbbkalauzol minket a korszakhoz kapcsolódó budapesti épületekhez. A sok színes illusztrációval kiegészített térkép a Köztérkép – a köztéri alkotások közösségi adatbázisának segítségével jött létre. Az akció címe Absztrakció kint és bent, melyhez a térkép nyújt navigációs segítséget. Számokkal jelölik azt a több, mint 43 állomást, ahol ezeket a különleges épületdekorációkat láthatjuk. Az egyes kerületek ide kapcsolható épületeit, gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel bejárva ismerhetjük meg alaposabban. Sőt, a föld alatt a metrók megállóiban is különleges műalkotásokra lelhetünk.

Ha eddig nem tudtuk, hogy Korniss Dezső, Hincz Gyula, Bálint Endre, Bohus Zoltán vagy Lugossy Mária – hogy csak néhány nevet említsünk – műveivel nem csak a múzeumok falain belül találkozhatunk, akkor mindenképp induljunk el ezen a kalandos városismereti, művészeti túrán. Gyermekek számára is különleges nyári program lehet a motívumok felfedezése. Sőt, mi magunk is segíthetünk a kutatásban, ugyanis, ha tudunk olyan műről, amely nem szerepel még ebben a gyűjtésben, mi is beküldhetjük, hogy gyarapíthassuk közös köztéri kincseink tárházát.

Egy praktikus tipp: aki késő délutánra tervezi a kiállítások megtekintését, annak érdemes a Kassák Múzeumban kezdeni, itt ugyanis 5 óráig tart nyitva a kiállítás, míg a Kiscelli Múzeumban 6 óráig van idő körülnézni.

A tárlat szeptember 17-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár kiállítótereiben.

Képek: Szalatnay Judit és Simon Zsuzsanna