Az ikrek történetét Grace szarkazmussal, öniróniával és humorral tűzdelt narrációján keresztül ismerhetjük meg. Realisztikusan, hétköznapi nyelven írja, a lányok hogyan épülnek fel anatómiailag, milyennek látják magukat, milyennek látják mások őket és mindezek milyen érzéseket keltenek bennük. A világtól elrejtve élnek, de nem igazán kíváncsiak a világra, mivel elfogadták magukat, a sorsukat, sőt boldogok is így ketten. A külvilág azonban újra és újra megbotránkozik a külsejükön, csupán az izgatja a legtöbb embert, miként működnek, ezért többnyire csak a családtagjaikkal érintkeznek. Magántanulók, amit fel kell adniuk, mivel a család a kórházi számlák és az egyéb kiadások, valamint az apa munkanélkülisége miatt súlyos anyagi problémákkal küzd. A szülők egy magániskolába íratják be a lányokat, amit érthető módon tiltakozással fogadnak, de nincs más választás. Grace elbeszélésének köszönhetően betekintést nyerhetünk a család mindennapjaiba, az apa a munkanélküliség miatt az alkoholizmusba menekül, ami fokozatosan egyre mélyebbre rántja, ettől környezete is szenved, de olyan, mintha már beletörődtek volna abba, hogy nem tudnak rajta változtatni vagy segíteni. Az apa időről időre próbálkozik ugyan az apai gondoskodás látszatát fenntartani, azonban sorozatosan kudarcot vall. Van egy tizennégy éves húguk, Sárkány, aki az iskolába indulás előtt ellátja Grace-t és Tippit pár jó tanáccsal, miként tudnak szocializálódni az iskolában, hiszen – annak ellenére, hogy fiatalabb nővéreinél – neki sokkal nagyobb tapasztalata van abban, hogyan lehet létezni és túlélni egy közösségben.

A magángimnáziumban az igazgatónő egy segítőt rendel a lányok mellé, a lázadó kinézetű, rózsaszín hajú Yasmeent, aki elkalauzolja őket az iskola épületében és próbálja megvédeni az ikreket az atrocitásoktól, többé-kevésbé sikeresen. Rövid időn belül megismerkednek Jonnal, aki az eddigi tapasztalatokat meghazudtolva egyből különálló személyként köszönti Grace-t és Tippit. Noha ő is feltesz mindenféle kérdést a sziámi iker-léttel kapcsolatban, messze nem olyan indiszkrét és zavarba ejtő kérdések ezek, melyekkel általában faggatni szokták őket. Az ebédszünetben már teljesen átlagos témákról beszélgetnek, filmekről, zenéről, könyvekről stb., ahogy azt egy első iskolai napon szokás. Ez teljesen új tapasztalat az ikrek számára, hiszen ezidáig a rokonokon kívül senki sem beszélgetett, barátkozott velük. A külvilág többnyire igazi sorscsapásnak éli meg az összenövésüket, de Grace interpretációjából optimizmus szűrődik ki, szerinte sokkal rosszabb dolgok is vannak ennél, csak tőlük ezt szinte sohasem kérdezik meg, sőt kijelentik, hogy az ő létezésük, illetve létezési formájuk kizárólag rossz lehet, az emberek általában félnek tőlük.

Azzal, hogy elkezdenek iskolába járni, kitárul számukra a világ, barátokra tesznek szert, sőt Grace kisvártatva szerelembe is esik, amit próbál titkolni és igyekszik megtartani magának ezt az új érzést – még a pszichológusának sem tesz róla említést. Tippi állandó jelenléte azonban lehetetlenné teszi, hogy Grace privát szférát alakítson ki magának, mely minden tini természetes vágya. Grace talán ekkor kezd el először arról ábrándozni, hogy milyen is lenne, ha nem lenne Tippihez kötve, és saját maga irányíthatná életét. Egyedül az olvasásban talál menedéket, mivel olyankor teljesen maga uralhatja gondolatait, szabadon fantáziálhat, az összes többi tevékenységet meg kell osztania testvérével. Ezért lelkesen olvassa azokat a könyveket, melyeket Jontól kap kölcsön, megteremtve ezáltal egy láthatatlan egységet kettőjük között. Minden egyes cselekedetük, melyet az egyik végez a testével, kihatással van a másikra, ami konfliktusforrás az amúgy összehangolt cselekedeteikben. Tiniként ők is ugyanannyira kíváncsiak az alkohol, a cigi és a fű hatásaira, mint bárki más, de azt, hogy ki, mit, mikor próbál ki, meg kell beszélniük, különben önzésnek minősül. Azt, hogy cselekedeteink hatással vannak másokra, teljesen követhető és logikus, Grace és Tippi esetében viszont ez egyenlő az életben maradással. Amikor az egyikőjük beteg, a másik is az lesz, osztoznak az ételen, ami mindkettőjük testét táplálja, alig van olyan dolog, amit egyedül lennének képesek csinálni, illetve rejtve maradna a másik előtt.

A könyv utószavából kiderül, hogy Crossan alapos kutatómunkát végzett az Egy megírása előtt. Számos, a sziámi ikrekkel foglalkozó szakkönyv elolvasása mellett felvette a kapcsolatot olyan orvosokkal, akik az egybenőtt ikrek szétválasztására a specializálódtak. Beemelte a sziámi ikerség történelmét, mely által sokkal közelebbinek és valóságosnak érzékelhetjük a történetet. Gondolhatunk itt Chang és Eng Bunker példájára, akik a 19. században a nyilvánossággal járó nehézségeket vállalva, híresek lettek azzal, hogy mellkasuknál összenőve jöttek a világra. Tőlük származik a sziámi iker kifejezés, mivel Sziámban, a mai Thaiföldön születtek. Bejárták Európát, majd Amerikában telepedtek le, ahol megházasodtak és összesen 21 gyerekük született, azóta körülbelül 1500 leszármazottjuk jött világra. Az ő példájuk táplálja Grace-ben azt a reményt, hogy egyszer talán ők ketten is élhetnek normális életet.

Olvasóként már-már mi is elkezdenénk játszani azzal a gondolattal, hogy miként is teljesülhetne be Grace és Tippi boldogsága, amikor a lányoknak egymást követően több, az életüket alapjaiban megváltoztató döntést kell meghozniuk. A család anyagi helyzete tovább romlik azzal, hogy az anyát is elbocsájtják az állásából, már a ház eladásán is elgondolkodnak a szülők, és az is nyilvánvalóvá válik, hogy a lányok nem járhatnak többet drága magániskolába, valamint húguk sem mehet Oroszországba balettozni. Grace hosszas unszolására Tippi is végül beadja a derekát és vállalják a nyilvánosságot, amivel könnyen rengeteg pénzhez lehet jutni. Filmet készítenek a mindennapjaikból és egy egész tévés stáb követi minden lépésüket. A külvilág számára pont az az izgalmas, hogyan léteznek az egyszerű hétköznapokban. Áldozatot vállalnak, mely anyagi javak formájában megtérül, nem kell elköltözniük és Sárkány is elutazhat táncos társaival Oroszországba.

Egy csapásra népszerűvé válnak, de ekkor jön egy újabb fordulat, Tippi összeesik az iskolaudvaron, és kiderül, hogy a lányokkal valami nagy baj van. Grace szíve annyira tönkrement, hogy gyakorlatilag Tippi tartja életben. Nincs más választás, csak a szétválasztó műtét segíthet, ugyanis Grace csak akkor kerülhet fel a várólistára és kaphat új szívet, ha elválasztják testvérétől. A történet során a két lány különböző személyisége áll a középpontban, egymás számára elsősorban testvérek, akik történetesen közös testrésszel születtek. Ám amikor arra kerül a sor, hogy elválasszák őket egymástól, kiderül, hogy elképzelhetetlen számukra az elválás: ”ha elválnánk egymástól –/ az elvesztése/ olyan érzés lenne, mint a máglyán fekve/ várni a lángokat./ Ő én vagyok egészen,/ nélküle/ a mellkasomban csak fájó üresség/ tátongana,/ tátongó fekete lyuk,/ amit semmi más nem tudna/ betölteni,/ soha.”

A könyv egyszerre több tabutémát feszeget, mondanánk, ahogy azt az elmúlt évek ifjúsági vagy young adult irodalmától már megszokhattuk. Crossan esetében inkább használnám a feltár szót, hiszen megjelenik egy, az ifjúsági irodalomban talán sosem tárgyalt téma, a sziámi ikerség, ezenfelül az egzisztenciális problémákkal küszködő család harca a fennmaradásért, Sárkány harca az anorexiával, az AIDS-szel való együttélés, melyet szültetéstől fogva hordoz Yasmeen, vagy az anya nélkül éldegélő Jon, akit egy olyan férfi nevel, aki ráadásul nem is az apja, és még sorolhatnánk.

Az Egy különlegessége a fentieken túl a sodró lendületű prózaverses formában rejlik, mely könnyedén repít minket hónapról hónapra, és tárja elénk Grace gondolatain keresztül azokat a témaköröket, melyeket egy köteten belül talán soha nem tapasztalhattuk, Szabó T. Anna kiváló fordításában. A könnyű szabad verses formának köszönhetően sincs olyan érzésünk, hogy, Crossan túl sok rázós témát akart volna belepakolni egy kötetbe. A versszakok egészen a történtet végéig a jobb oldalon helyezkednek el, csak az utolsó fejezetben változik meg a szöveg pozíciója és kerül középre, mely egyúttal utal az elbeszélő megváltozott pozíciójára is.