A fontos események elég korán kezdődtek, a napot-legalábbis számunkra a délután kettőkor kezdődő The Luckies koncert nyitotta a Víziszínpadon. A „színpad”(egy úszó stégszerűséget képzeljetek el) megtalálása okozta a legnagyobb gondot, többen is mondták nekünk, hogy „igen, a tó mellett menjetek még tovább”, vagy „jó felé mentek, még kb. ugyanennyi van hátra”, de ez egy idő után kezdett gyanússá válni. Szerencsére kételyeink ellenére a színpad valóban ott volt, a fesztivál bejáratától körülbelül egy kilométerre, a tóban. Mire odaértünk, a hangszerek már a helyükön voltak, és a személyzet éppen az együttes tagjait szállította csónakokban a színpadhoz. Igaz, hogy viszonylag kevesen voltak ott a koncert kedvéért, de a strandolók nagyon jól érezték magukat, és az utolsó számnál majdnem mindenki odaúszott a színpad köré. Nagyon jó volt a hangulat, annak ellenére, hogy a srácoknak délután kettőkor, több mint negyven fokban, a tűző napon kellett játszaniuk. A Víziszínpadból is látszik, hogy a fesztivál kinőtte ezt a helyet, és az is kiderült, hogy egy külső helyszín ezen nem nagyon segít, pláne, ha nincs megfelelően kitáblázva az út a fesztivál területén kívül eső színpadok felé.

A koncert után megpróbáltuk elkapni a Luckies tagjait egy interjúra, de a káoszban mindenki eltűnt vagy a buszban, vagy a tóban, ezért későbbre halasztottuk a dolgot, és visszamentünk a kempingbe, ahol újabb problémákkal kellett szembenéznünk. A tábor felett ugyanis sötét felhők gyülekeztek, és az időjárás-előrejelzés sem mondott mást, mint vihart. Az általános aggodalom közepette mindenki megfeszítette a sátra köteleit, megigazította a ponyvát és még jobban beverte a földbe a cövekeket. Szerencsére a vihar nem okozott komolyabb kárt semmiben, viszont a szabadtéri programok leálltak az eső idejére.

Este hat körülre elállt az eső, a programok folytatódtak, mi pedig elindultunk a nap második koncertjére, a változatosság kedvéért még egy The Luckiesra. A kevesebb, mint két éves, blues alapú indie-beat-rockot játszó együttes nemrég tért vissza angol turnéjáról, itt Orfűn pedig másodszorra a Jameson színpadon játszottak. A koncerten a decemberben bemutatott első nagylemezük számain és a régebbi számaik átdolgozott változatain kívül az izlandi Kaleo együttes egyik számának feldolgozását is hallhattuk.

A koncert után készítettünk egy gyors interjút Tim Atkinsszel, a The Luckies énekesével, majd átmentünk az Orfű10 nagyszínpadra, ahol az Ivan and the Parazol jászott Deli Somával kiegészülve. Az együttest ugyanis a Middlemist Red basszusgitárosa segíti ki Tarnai János felépüléséig: még az is lehet, hogy az amerikai turnéjukon is ő lép fel velük.

Az este utolsó meghatározó pontja a Mongooz and the Magnet volt: a norvég, ír és egri gyökerekkel rendelkező együttes a Borfalu színpadán lépett fel, a kisebb színpad körül mindenhol tömeg volt, páran még a színpad fölötti emelvényre is felmásztak. Egy számra még a The Luckies két tagja, Tim Atkins és Springer Marci is beugrott és a koncert végén egy Come Together feldolgozást is hallhattunk.

A Mongooz után belehallgattunk Péterfy Bori nagyszínpados koncertjébe, és egy hatalmas adag mini fánk után visszatértünk a kissé beázott, de még használhatónak mondható sátrunkhoz.

Fotó: Balogh Berta