Pakolás után meglátogattuk a büfésort: a szervezők idén a sok izgalmas mexikói, japán, török és természetesen magyar ételkülönlegesség mellett a vegetáriánusok, vegánok és ételérzékenyek igényeire is nagy hangsúlyt fordítanak. A büfésoron és a borfaluban az ételeken kívül tizenhárom helyi borászat kínálatát, rengeteg kiváló sört és különböző üdítőt is megkóstolhat a szomjas fesztiválozó.

Az evés-ivás és pár interjú után el is érkeztünk a fesztivál legfontosabb pontjához: a koncertekhez. Igaz, az első napon a pakolás és az együttesekkel való beszélgetések miatt csak két koncertet hallgattunk végig, de ezek jól megalapozták a remek hangulatot. A Jameson színpadon 21:40-től játszott a Middlemist Red, akik novemberben mutatták be második nagylemezüket, a Ripple Soult az A38-on. Nekik Orfű több dolog miatt fontos, például első fesztiválkoncertjüket is itt adták 2014-ben. Ekkor még a Jazzékiel helyére ugrottak be: az egyik kisebb színpadon adtak egy alig negyven perces koncertet, ma viszont több mint egy óráig játszhattak a lényegesen nagyobb sátorban, és ahogy azt meg is jegyezték, ez volt az első alkalom, amikor nem esett az eső a fishinges koncertjükön. Szerintem magasan ez volt a legjobb buli, amit az elmúlt hónapokban tőlük hallhattunk, még úgy is, hogy Soma szokásától eltérően nem ugrott be a közönségbe a kultikussá vált Multicoloured Drive végén.

 

 

 

A színpadon a Middlemistet az öt éves Fran Palermo követte, akik saját számaikon kívül kedvenc feldolgozásainkat is eljátszották. Nehéz a választás, ha a koncert legjobb pillanatairól kell beszélnem, de két dolog talán még a többinél is emlékezetesebb volt. Az együttes méltán legismertebb és legkedveltebb száma, az Am I Right Boy során az egész közönség együtt énekelte a sorokat, amit Henri az aktuálisan nyolctagú zenekartól szokatlanul egy szál gitárral kísért. A másik kiemelkedő momentum az egy éves, második nagylemez zárószáma, a Fritz Rock volt. Az együttestől nem vártan punkos szám utolsó löketet adott mindenkinek, az egész közönség táncolt és énekelt. A koncert egyébként az együttes szerint is jól sikerült, a velük készített interjúban elmondták, hogy most játszottak először Orfűn, de mindennel nagyon meg voltak elégedve.

 

 

 

A két koncert és egy utolsó Fran Palermo interjú után még benéztünk a Tesco disco-ba és a Jameson színpadra, majd hajnalban visszatértünk a sátrunkhoz, ami az előzetes aggodalmak ellenére szerencsére még mindig állt, és reméljük még június 25-ig állni is fog.

Fotó: Balogh Berta